A két Edward már nagyon régóta küzdött, és én nem bírtam segíteni szerelmemnek, mivel nem tudtam, hogy melyik lehet az igazi. Csak álltam ott megkövülten, és figyeltem a harcot.

- Bella! Gyerünk támadd meg őt! Én vagyok Edward! - kiáltotta az elsőszámú Edward.

Nem mozdultam, csak próbáltam rájönni, hogy melyik a szerelmem.

- Bella, maradj ott ahol vagy! - kiáltott rám a másik Edward, akiről már le volt szaggatva az ing.

A félmeztelen Edwardra vetettem magam, elrepítettem az egyik fához, és ő hangos puffanással ért földet.

- Na végre Bella, hogy rájöttél hogy én vagyok az! - mosolyodott el az inges Edward.

Közelebb léptem hozzá, ő megcsókolt, én viszont belérúgtam, ő nekirepült az egyik fának. A félmeztelen Edward döbbenten figyelt engem.

- Azt hiszed elhiszem hogy te vagy az igazi? Nagyon pocsék színész vagy! - kiáltottam.

A vámpír most az én alakomat öltötte fel, láttam, hogy Edward is ugyanúgy gondolkozik  mint ahogy én az előbb.

- Bella! Bella fuss! - hallottam Edward kiáltását, de nem mozdultam, viszont az ellenfelem rohanni kezdett.

A következő pillanatban Edward rámvetette magát, most rajtam volt a sor, hogy nekirepüljek egy fának.

- Edward! Edward én vagyok az! - mondtam kétségbeesetten.

- Ne hazudj! Bella! - fordulta hátra a hamis Bellához - menj innen, én elintézem!

- Rendben van! - szólt amaz, és már itt sem volt.

- Edward! Ne hidj neki, én vagyok az igazi! - mondtam.

Edward féloldalasan elmosolyodott, majd éreztem hogy megcsókol. Mikor véget ért a csókunk, értetlenül bámultam fel rá.

- Persze, hogy tudom te vagy az igazi. Csak azt akartam hogy elmenjen! - suttogta, és megint megcsókolt.

- Valahogy el kell pusztítanunk! Nem hagyhatjuk hogy mindig felöltse valaki alakját! - mondogattam.

- Nyugi. Emmett és Jasper vártak rá. Mostanra már halott - mosolyodott el.

- Szeretlek! - suttogtam.

- Én is téged! És lám vámpír lettél! - nevetett fel hangosan.

- Igen. Most már mindig együtt lehetünk! - megcsókoltam, és még sokáig csókolóztunk.

Pár órával később, mikor már kezdett sötétedni, úgy döntöttünk, hogy ideje lenne hazamenni, így hát felvettük a ruháinkat, és elindultunk haza. Otthon már vártak ránk a többiek, mindannyian szorosan megöleltek, el nem engedtek volna.

- Jaj de jó, most már te is a család tagja vagy! - vigyorgott szélesen Alice, újdonsült kishúgom.

- Igen, én is nagyon örülök neki! És remélem mihamarabb megszervezhetjük az esküvőt! - nevettem fel.

- Azt én is remélem! - csókolt a nyakamba szerelmem.

Alice-el és Rosalie-val másnap elmentünk ruhákat vásárolni, hogy legyen mit felvennem, de természetesen kerültük a feltűnést, nehogy felismerjen valaki, és szóljon apámnak, vagy a farkasoknak. A vásárlás után hazaérve egy újabb hír fogadott minket.

- Elköltözünk! - jelentette ki Carlisle.

Edward felkapott a karjába, és hosszan megcsókolt.

- Új életet kezdetünk gondok és idegen vámpírok nélkül! - suttogta.

- Nagyszerű lesz! - mosolyogtam.

- Még annál is jobb!

Újra megcsókoltuk egymást. Boldog voltam, nagyon, hisz elkezdődik az életem. Új élet a szerelmemmel. Kell ennél jobb?

The End