M�r megint csak nagy nehezen tudtam elaludni az este.
�r�kig fetrengtem, v�g�l valami groteszk, f�jdalmas p�zba keveredtem,�gy le tudtam �ll�tani magamat. Az alv�s nem tartott sok�ig… Hallottam, hogy valaki a szob�ban van, de f�ltem felkelni. Lopakodott, de nem el�g halkan. Bet�r�?

Ok�, gondolkozz Emma.

Semmi tompa t�rgy nem jutott az eszembe, ami a kezem �gy�be lett volna.

Kinyitom a szememet, �s miut�n meggy�z�dtem rajta, hogy t�lleg van ott valaki, sik�tok – hat�roztam el magamat. Szerencs�re csak nagyon kicsit kellett elford�tanom a fejemet, szinte semennyire, hogy bel�ssam a szoba t�bbi r�sz�t. R�snyire kinyitottam a szememet. Igazam volt. Valaki az ajt�ban �llt, �s valami hegyes volt a kez�ben. Amint eljutott a tudatomig, hogy egy k�s az felszisszentem…butas�g volt. Miel�tt m�g sik�thattam volna a keze m�r a sz�mra tapadt. A sz�vver�sem le�llt, a f�lelem a zsigereimig hatolt. Ekkor valami kattant, �s hirtelen egy gy�r f�ny� l�mpa vil�g�totta meg a betolakod� arc�t.

A sz�m kiss� sz�tny�lt a keze alatt a meglepet�sembe. Egy cs�ndjelet mutatott az ujj�val, �s levette a sz�mr�l a kez�t. Azonnal fel�lltem. � is letelepedett mell�m. Egyenesen szembe n�ztem a parkb�li fi�val.

- Te mit? – suttogtam, de az eredm�nye csak az lett, hogy megint elhallgattatott. Fel�llt, majd a fej�vel intett, hogy k�vessem. Tettem amit mondott. Nem tudtam, hogy hova megy�nk, de nem is �rdekelt. Itt van. Tal�n v�laszt kapok a k�rd�seimre.

A kezemet fogva vezetett, m�gnem egy olyan rakt�rhoz nem �rt�nk, amit 15 �v alatt m�g egyszer sem l�ttam.

Viszont t�vol volt mindent�l, hall�t�vols�gon k�v�lre �rt�nk.

Ott lel�ltetett. Furcs�n n�ztem r�, de megel�z�tt a k�rd�s�vel.

- Hogy h�vnak? – k�rdezte halkan.

Nyeltem egyet.

- Emma Abbott – feleltem.

Nem �rtettem, hogy mi�rt, de mosolyogva b�lintott.

- Edward Masen – mondta, miel�tt m�g megk�rdezhettem volna.

Edward.

- Mit csin�lsz itt? Mit akarsz t�lem? Honnan tudtad, hogy itt vagyok? Hogy jutott�l be? – hadartam a k�rd�seket, mire elmosolyodott.

- H�, Emma nyugi! Egyszerre csak egyet!

B�lintottam.

- El�sz�r is t�ged kereslek!

- Mi�rt? Mit csin�ltam?

- Egy nagyon cs�nya dolgot!

H�trah�k�ltem, de csak elmosolyodott.

- Elb�v�lt�l – vallotta be. Nem tudtam mit felelni.

- M�sodszor az egyik nevel�n� kalapj�n ott van az otthon c�mere…harmadszor sim�n be tudtam m�szni! – v�laszolt az �sszes feltett k�rd�semre.

M�g mindig nem �rtettem a dolgot.

F�jdalmasan s�hajtott egyet, majd k�rben�zett.

- Mi�ta laksz itt? – k�rdezte halkan.

Megvontam a v�llamat.

- Szinte sz�let�sem �ta. Anya meghalt amikor megsz�lt, apa meg nem akart a gy�sz miatt…�gy h�t ide ker�ltem. – v�laszoltam keser�en

Furcs�n, m�lyen n�zett a szemembe.

- Mi az? – k�rdeztem zavartan

- H�nyban sz�lett�l?

- 1901 – ben

B�lintott, �s egy nagyot nyelt.

Akaratlanul �s�tottam egyet. T�ny,hogy nem aludtam eddig m�lyen. Elmosolyodott.

- Ideje lenne visszamenned.

- Ne! Ne menj el! – k�ny�r�gtem neki

A keze k�z� fogta az arcomat.

- Visszaj�v�k, rendben? Ha akarod minden �jjel!

B�lintottam egyet. Seg�tett fel�llni.

- M�g soha nem voltam itt! – t�n�dtem

Halkan nevetett.

- Az�rt j� hely – mosolygott

- Aha…�s hogy tal�ltad meg?

- K�rben�ztem…

�sszer�ncoltam a homlokomat, de v�g�l annyiban hagytam a dolgot.

Sz�tlanul ment�nk vissza. Az eg�sz olyan fura volt…most l�tom �letemben m�sodszorra, de m�r szinte azonnal beleszerettem. Szerelem…furcsa �rz�s. Az elfojtott �rz�seim el�ret�r�ben voltak.

Elb�v�ltem.

Akaratlanul elvigyorodtam.

- Mi olyan vicces – k�rdezte meg�tk�zve.

�szre sem vettem, hogy engem n�z.

- Nem… semmi – habogtam. Meg�ll�tott, majd a kez�vel gyeng�den megemelte az �llamat. Felemelte az egyik szem�ld�k�t.

Makacsul hallgattam.

Amikor l�tta, hogy nem v�laszolok s�hajtott egyet.

- �rdekes egy l�ny vagy – mormolta, majd elindult, de hirtelen megtorpant. Megijedtem.

- Be tudsz sz�kni egyed�l?

T�tov�n b�lintottam, igen �lmos voltam m�r. Edward szeme is f�radt volt.

- Sok sikert – suttogta, �s kiss� az ajt� fel� l�k�tt. Hangtalanul bementem, �s az �gyamba zuhantam.

D�nt�ttem. Nem mondom el Sarah-nak…legal�bbis a k�zelj�v�ben nem.

Az �lom �lomk�nt nehezedett r�m, �s szinte pillanatok alatt �jra az �ntudatlans�gba mer�ltem…most m�r boldogan.