Az egész délutánt a tisztáson töltöttük és beszélgettünk. Sok lehetőséget megbeszéltünk, hogy miként kellene ezt a dolgot tálalni, de még nem döntöttük el véglegesen. Amikor kezdett lemenni a nap, visszaindultunk a házba. A gondolataim most egy zavaros pocsolyához hasonlítottak.

-Próbáld meg elzárni ezt a dolgot Edward elől! –mondtam, amikor már közeledtünk a házhoz. -Jacob tud már róla?

-Nem. Amint visszaértem Seattle-ből egyből ide jöttem. De most úgyis elfoglalt, még én sem látom sűrűn. –húzta el a száját. Láttam, hogy bántja a dolog.

-Miért mi fontosabb nálad és Crispinnél? –kérdeztem.

-Tegnap átváltozott két  új farkas. Ő és Sam most próbálják őket megtanítani az alap dolgokra. És mivel az egyik lány, kicsit több időbe telik még ezt feldolgozza.

-Még két farkas? És ez miattunk van. –sóhajtottam.

Bármennyire is utálnom kellett volna a farkasokat most megsajnáltam őket. Főleg azt a lányt. Nem tudom milyen lehetett egy ilyen átváltozás, de azt igen, hogy teljesen elfelejtheted a privát szférádat a többiek előtt.

-Ha most nem haragszol én nem megyek be. Így biztonságosabb. Add át üdvözletem mindenkinek, majd beszélünk! –mondta és elindult.

-Várj Nessie! Holnap átmennék hozzátok, ha Jacob és a többiek nem járnak arra!

Kicsit fura volt hogy engedélyt kell, kérjek, hogy elmehessek a saját lányomékhoz. Ehhez még hozzá kellet szoknom.

-Persze gyere csak. Ők most biztosan nem jönnek. Akkor majd várlak. –megpuszilt és elfutott.

Vettem egy mély levegőt  és a ház felé fordultam. Mint sejtettem, Edward már a tornácon állt és feszülten figyelt. Megint hálás voltam, hogy nem hallja a gondolataimat. Sokáig nem tudnám elrejteni előle, és ha most megtudná, biztos magába fordulna.

-Szia! Történt valami, amíg nem voltam itthon? –kérdeztem és hozzábújtam.

-Nem. Semmi. Veled viszont igen. –mondta komoran.

-Tudod, hogy nem szeretek előtted titkolózni, de ezt is megtudod, ha itt az ideje. Amúgy Nessietől se tudtál meg semmit? –kérdeztem csodálkozva. Nem gondoltam, hogy tényleg el tudja rejteni ennyire.

-Ő lefordított három zeneszámot és elvezetett a Los Angelesi cipőáruházba. De nem hinném, hogy ez lenne a nagy titok. –mosolyodott el.

Huhh. Téma lezárva. Egy darabig biztos nem kerül elő. 

-Jajj de jó hogy jössz Bella! Holnap én is megyek Nessiékhez veled! Meg kell tárgyalni a keresztelő dolgokat. - mondta Carlise.

-Rendben. De most azt hiszem mi is, megyünk. –néztem Edwardra.

-Várj! Valamit elfelejtettünk megosztani a többiekkel. –mondta.

-Őőő. Ja tényleg majdnem elfelejtettem. A farkasok száma megugrott kettővel. Vigyázzatok, ha vadászni mentek.

-Jó. Akkor várunk még egy-két napot a vadászattal. –mondta Carlisle –Köszönjük az információt!

-Mostmár mehetünk. Sziasztok! –mondta Edward és elindult, én, pedig utána.

Amikor átértünk a folyón, megcsapott két teljesen ismeretlen illat.

-Ez vámpírillat. Gyere! Vissza kell mennünk, szólni a többieknek! –ugrott  vissza Edward.

-Mit keresnek itt? Nessiék pont a folyó mentén laknak! Jacob pedig nincs otthon! –sikítottam fel.

-Azonnal menj oda! Nem kockáztatunk! Addig én beszélek Carlisle-al.

Úgy futottam, ahogy csak tudtam. Amikor megérkeztem, csak egy üres házat találtam, de az ajtó be volt törve. Amikor pedig beértem senki nem volt benn. A félelem kezdett rajtam eluralkodni, de rögtön hívtam Nessiet, hátha La Pushban van.

-Szia, kicsim! Merre vagy? –kérdeztem idegesen.

-Anyu valami baj van? Amúgy itt vagyok Jacobékkal Seth házában. –válaszolta.

-Kérlek, maradj is ott egy darabig! Látogatóink akadtak, két ismeretlen vámpír. Nem tudjuk, miért jöttek, de amíg ki nem derítjük ott nagyobb biztonságban vagy Crispinnel! -mondtam.

-Persze akkor itt maradunk. De ezt meg kell beszélnetek Jacobbal, ők is tudni akarják mi történt. Beszélj vele, odaadom neki a telefont.

-Szia Bella. Jól hallottam két vámpír? –kérdezte.

-Igen Jacob, szia. Ha a területetekre tévednek, csak fogjátok el őket. Kíváncsiak vagyunk, miért jöttek.

-Rendben. Akkor majd szólunk. És természetesen Nessie itt marad!

-Igen én is így gondoltam. Amúgy jártak a házatokban, pont most vagyok itt. Gyertek ide szagmintáért. Gondolom éhesek, és megérezték a szagot.

-Jó. Akkor megyünk is. És te is menj vissza. Köszönjük! Szia. –tette le a telefont.

Elvittem néhány dolgot, amiken rajta volt a szag. Amikor visszaértem már csak Edward várt rám, a többiek nem voltak ott.

-Elmentek keresni, amikor nem is tudják, mit keressenek? –csodálkoztam.

-Igen. Elmentek. De Alice ismerte a szagokat és látta mi fog történni. És mostmár én is tudom..

Szóval ennyi volt lett a nagy titkolózásból. A végén minden kiderül...