-Kicsim ezt nem értem miért kellett eltitkolni. Ha láttátok a vámpírokat azt el lehetett volna mondani. –mondta Edward.

-Hogy micsoda? Mi láttuk a vámpírokat, de hát nem is.. –néztem rá összezavarodva.

-De a tisztáson ott voltak. Amikor beszélgettél Nessievel kihallgattak benneteket. De mivel nem értik a nyelvet, egy kukkot se tudnak, hogy miről volt szó.

-Hát az lehet, hogy ottvoltak de nem láttuk őket. Ez meg hogy lehet?-  Kérdeztem kíváncsian. Megnyugodtam, hogy a titkunk még mindig hétlakat alatt van. Ha az ember titkolódzik sokkal stresszesebb lesz az átlagnál. Most úgy éreztem magam, mint valami kívülálló hiába van egy családom.

-Megjöttünk. Ő itt Dewayne és Adelinde. Régebben már találkoztam velük innen voltak ismerősek. Európából jöttek át hozzánk, de nem csak átutazóban vannak. –mondta Alice amint bejöttek a házba.

-Sziasztok. Én Edward vagyok ő pedig a feleségem Bella. –mondta Edward ránk mutatva.

-Ne próbálkozz bátyus. Még nem értik a nyelvünket. De azért már dolgozunk rajta. –nézett Alice a két új vámpírra, akik helyeslően bólogattak.

-Azt hogy értetted, hogy nem átutazóban vannak? –kérdeztem kíváncsian.

-Csatlakozni akarnak hozzánk. Ők még nem vegetáriánusok, sőt az elmúlt 190 évükben nem is voltak azok. Ezen szeretnének változtatni. Ami még nehezebb lesz, mint a nyelvtanulás. De idővel mindent meg lehet tanulni.

A két vámpír arra várt, hogy mi Edwarddal beleegyezzünk a maradásukba. Azt hiszem, már csak mi hiányoztunk, akik még nem tették ezt meg.

-Nekem rendben van. –mondtam és ránéztem Edwardra aki, tanulmányozta a két vámpírt. Valószínűleg a gondolataik alapján.

-Nekem meg mindegy. –csak ennyit mondott és megrándította a vállát.

Alice rögtön belefogott a ház átalakításába. A két jövevény megkapta Alicék szobáját  ők, pedig átköltöztek Edward szobájába. Tetszett nekik a nagy képernyős tv a nappaliban le is telepedtek oda, mint két kisgyerek, aki új helyre jön és a legkisebb zajra is, összerezzen. Most néztem meg őket alaposabban. Mind a kettő körülbelül 25 éves volt, amikor átváltozott. A nő vörös hajú volt, nem volt az a vékony alkat de a kecsesség túltengett benne. A vörös szemei eléggé ijesztőek voltak, errefelé nincs hozzászokva az ember, ha igazi véren élő vámpírokat lát. A férfi rövidre nyírt fekete hajával kinézett 30 évesnek is, de biztosra veszem hogy nem volt annyi. Ezt még nem tudhattuk meg amíg meg nem tanulják a nyelvet az alapszavak mellett. Valószínűleg egy hónap múlva már folyékonyan fognak velünk társalogni. Edward nem nagyon örült hogy itt vannak láttam rajta.

-Felhívom Jacobot és elmondom neki a történetet. –mondtam és kimentem a házból.

-Szia Bella. Mondd mi történt? –szólt bele Jacob a telefonba. Valószínűleg pont evett mert elkezdett fuldokolni.

-Szia Jacob. Szóval igen valóban van két vámpír, de egyik sem vegetáriánus.- mindent elmeséltem neki annál a résznél hogy nem tudják hol van a határ és nem is fogják tudni egy darabig megint félrenyelt, amin én jót nevettem.

Amikor elköszöntünk megegyeztünk hogy Nessiék még maradnak egy jó darabig La Pushban.

Mire visszaértem már   csillagok ragyogtak az égen. Edward már visszament a házunkba. Nem tudtam mire vélni a viselkedését, de azért elköszöntem és én is elindultam. Amikor odaértem már várt.

-Szia. Bocsánat hogy ott hagytalak de nem tudtam elviselni a gondolatait Dewaynek.

-Sejtettem hogy valami ilyen problémád van. Mi a probléma velük? –álltam mellé az ablakban.

-Lehet hogy tényleg nem tudnak a nyelvünkön, de én értem ők mit gondolnak. A nőnek különleges képessége van, ezért nem láttad őket és a szagukat se érezted. –nézett rám hogy megértettem e mit mondott.

-Uhh. Szóval láthatatlanná  tud válni? –kérdeztem meglepetten. Ez nem valami vámpírképesség, vagyis ilyet még tényleg nem látott senki.

-Gyere menjünk lefeküdni. Ráérünk ezzel holnap foglalkozni. –fogta meg a kezem Edward és bevitt a hálószobánkba.