Alice és Jacob harca  - novella

Még mindig megkövülten, és üres tekintettel feküdtem a díványon, miközben a fejem fölött Alice és Jacob heves és drámai szópárbajt folytattak arról, hogy tulajdonképpen ki is a hibás amiért Edward most azt hiszi, hogy én halott vagyok, és elakar menni a Volturihoz, hogy velük ölesse meg magát.

Miközben az agyamban különböző, félelmetes képek kavarogtak  egyetlen szerelmemről, aki kétségbeesetten futott, szépséges tájakon át, hogy a halál markába rohanjon, Alice most odacsapott a kanapé támlájára, ami ennek hatására  kis híján összetört alattam, és dühtől izzó tekintettel meredt Jake-re.

- Ne merd a családomat hibáztatni Jacob Black!  - dörrent haragosan, és hófehér öklét a fiúra emelte.

Jake fintorogva meredt az apró kézre, és egyetlen, heves mozdulattal eltolta magától Alice kecses, vékony kis öklét.

- Pedig igen is a Cullenek a hibásak! Ha ti nem lennétek akkor Bellának is könnyebb lenne az élete, én sem lennék farkas, és boldog lehetnék azzal akit szeretek!

Döbbenten meredtem Jacobra, és megfogtam a kezét.

Alice most rám nézett, és úgy tűnt, hogy kicsit rám is neheztel, de lehet, hogy már csak beképzeltem.

- Jake én már mondtam… - dadogtam alig hallhatóan –  Számomra Edward   az igazi szerelem. Ő jelenti nekem a mindenséget. Sajnálom. - tettem hozzá, miután láttam, hogy legjobb barátom arca fájdalmasan megvillant, és a szemei megteltek valami kimondhatatlan szomorúsággal.

- De ha nem lenne, ha sosem létezett volna! – ellenkezett a fiú.

- De létezik!  - vetettem közbe, és én is egyre mérgesebb lettem.

- Bella! Ne légy buta! Edward vámpír! Veszélyes rád! Tudom, hogy engem is képes lennél szeretni! Ha ez itt nem jön vissza – most gyilkos pillantást küldött Alice felé – akkor már majdnem megcsókoltál!

- Ostoba dolog volt a részemről. Csak áltattam magam, hogy képes lennélek olyan szenvedéllyel szeretni, mint ahogy Edwardot szeretem! Annyira sajnálom Jacob. Kérlek ne haragudj rám! Te vagy számomra a Nap. Eddig te tartottál életben, és ezt soha, de soha nem felejtem el neked! Köszönöm.

- Csak ennyi? – kérdezte durcásan.

Némán bólintottam.

- Bella nem szeret téged! Nem tudod felfogni? – kérdezte Alice élesen, és felpattant a támláról, majd elkezdett fel - alá járkálni a szobában.

Jacob is felállt, és most mindkettőnkre ellenséges szemeket meresztett.

- Nem hiszem el, hogy ennyi fájdalom és megaláztatás után még képes vagy hinni ezeknek az átkozott vérszívóknak! Azt hittem, hogy te ennél sokkal okosabb vagy! Csalódtam benned!

- Erre nem tudok mit felelni.  – mondtam savanyú képpel, és úgy éreztem, hogy rögtön meghasad a szívem.

Megfogadtam magamnak, hogy sosem fogom bántani ezt a fiút, ám most mégis megtettem. Önző vagyok!

Megráztam magam, és legszívesebben kifutottam volna a világból.

Ám ekkor Alice megdermedt és fájdalmasan felsikoltott.

- Mi a baj? – kérdeztem tőle ijedten, és mit sem törődve az eddigi állapotommal odarohantam hozzá, és még időben elkaptam mielőtt fejjel belezuhant volna a lépcsőbe.

Csak hát ez nem sokat segített mivel Alice ereje sokkal nagyobb volt. Én megadóan felnyögtem és térdre rogytam a padlón, a transzban lévő lány meg kínlódva vergődött tovább a karjaimban.

- Alice? Mi az? Mit látsz? Válaszolj! – kértem nyöszörögve és már a legrosszabb jutott az eszembe.

Ekkor hirtelen magához tért és mikor látta, hogy az ölemben fekszik gyorsan felállt , majd elővette a mobilját. Tárcsázott egy számot és olyan gyorsan hadarni kezdett, hogy lehetetlen volt követni, hogy mit is mond.

- Könyörgöm neked! Ne tégy olyat, amit később úgyis megbánnál! Emlékezz rá, hogy Edward elhagyott! Szerinted mit érdekli őt, hogy élsz – e még vagy meghaltál?! – suttogta Jake a fülembe, és közben felsegített a padlóról.

- Pontosan hogy érdekli, hogy mi van velem! Hiszen miattam megy a Volturihoz! – szóltam bosszankodva, és miután leráztam magamról Jake forró és remegő kezeit újra Alice felé fordultam.

A telefonbeszélgetés utolsó sorát még sikerült elcsípnem.

- Jasper! Kérlek figyelj rám! Szólj ha netán Carlisle hazaérne! Addig én és Bella Volterrába megyünk! – kinyomta a telefont.

- Sajnálom, hogy ezt kérem, de csak Te segíthetsz abban, hogy Edward megmeneküljön! Ő már ott van a Volturinál, és a döntésükre vár! Én biztos vagyok benne, hogy a Volturi nem öli meg, de akkor Edward kitalál valamit, hogy felbosszantsa őket, hogy aztán kényszeredetten is de végezzenek vele! Bella! Könyörgöm! Gyere el Volterrába, mert Edward senkinek sem hinné el  hogy élsz, csak és kizárólag neked!  - szólt a lány.

- Nem kell kétszer kérned! Már mehetünk is! – mondtam azonnal, és felrohantam a szobámba, hogy összekészítsem a holmimat az útra.

Miközben pakolásztam hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valami nagyot dörrent odalent, és a bejárati ajtó recsegve – ropogva tőrt ki a zsanérból.  

- Mi a fene…? – gondoltam döbbentem, és a táskával a kezemben lerohantam  a  földszintre.

Ekkor láttam, hogy Alice, Carlisle fekete Mercedesén  fekszik és levegő után kapkod. Jacob már nem volt sehol, helyében egy vöröses színű farkas vicsorgott.

- Neeem!  - ordítottam,  és nekirohantam az állatnak.  – Hagyd békén Alice-t! – követeltem.

- Bella! Ezt hagyd rám! – parancsolt rám a lány, és egyetlen ugrással a még mindig morgó állat előtt termett.

A grabancánál fogva megragadta azt, és kihajította az esti szürkületbe. Ezután utána rohant  és még a levegőben elkapta,  majd jól odavágott neki.

Jacob felvonyított és azon nyomban visszaváltozott emberré.

- Kérlek hagyjátok abba! Könyörgöm ne! – esedeztem nekik, de ők egyáltalán nem hallottak meg, vagy nem is akartak meghallani.

- Ne feledd a törvényt! Az őseink megegyeztek veletek, hogy nem bánthattok sem embert, sem minket!  - köpte Jacob,  és figyelmeztetőleg  felemelte a mutatóujját.

- Peched van barátom! Én akkor még nem voltam a Cullen család tagja,  így a szerződés rám érvénytelen!  - mondta Alice negédes mosollyal,  majd négykézlábra ereszkedett, hogy úgy indítson egy újabb támadást Jacob ellen.

- Alice! Legalább te ne! Inkább induljunk!  - kértem szinte már térdre borulva és a tekintetemet ide – oda jártattam a farkas és a vámpír között.

- Igazad van! Jasper bármikor telefonálhat! Indulás! – mondta beleegyezően, majd hátat fordított Jacobnak, és mit sem törődve az autó állapotával bepattant a vezetői ülésre.

Én gyorsan követtem, és amikor becsatoltam az övem, láttam, hogy Jake már megint az utunkat állta.

- Tűnj innen te korcs! – förmedt rá a lány, és ijedtemben hátrahőköltem.

Még sosem láttam ilyen dühösnek Alice-t.

- Jasper!  - ismételte Jake gúnyosan – Az ő hívására számítotok?! Nem ő támadta meg Bellát a  születésnapján?! Ugye ez most csak  valami vicc? Undorító egy vérszopó bagázs.  És te meg még velük tartasz?!  - szólt csalódottan Jake.

- Eredj az útból! Gyerünk!  - kiáltottam, de ekkor Alice a szélvédőn át kiröppent a kocsiból, és nekiesett Jake-nek.

- Azt még eltűrtem, hogy mindennek lehordtál engem, sőt még azt is, hogy a családomat! De Jaspert a szádra ne merészeld venni többet!

Alice képen törölte a fiút, aki újra farkassá változott, és most éles karmaival a lány felé kapadozott.

- Megölitek egymást! Megölitek Edwardot! Neeeeeee!  - kiáltottam és sírni kezdtem.

Ekkor már tudtam, hogy sem Jacob, sem Alice nem adja fel. Itt ma valamelyikük megöli a másikat!

A vörös farkas most a furgonom előtt landolt, és vonyítani kezdett.

- Hívod a többieket? Gyáva kukac! Nem mersz kiállni ellenem egyedül?!  - kérdezte Alice,  és megindult Jacob felé.

Ekkor azonban  megremegett és elesett. A szemei valami távoli pontra fókuszáltak.

Jacob eközben talpra szökkent, és  mancsaival megsemmisítő csapásra készült.

- Elkéstünk! Edward meghalt! – nyögte Alice,  és én már tudtam, hogy mit kell tennem.

Odarohantam Jacob és a lány közé, majd engedtem, hogy az éles karmok belém hatoljanak.

Ordítottam, de nem érdekelt.

Nagyon fájt a seb, de nem törődtem vele.

Hamarosan újra együtt lehetek Edwarddal. Már csak ez számított.

- Bella! Te jó ég!  - hallottam távolról Jacob elkeseredett kiáltását.

- Megölted!  - mondta Alice fájdalmasan.

- Nem! Az nem lehet! – ellenkezett Jake.

- Viszlát!  Nyugodj békében! – köszönt el Alice,  és én lassan tényleg megnyugodtam.

Már semmit sem érzékeltem csak egy tompa fényt. Valaki már várt rám a fényben. Bronzvörös haján megcsillantak  a sugarak.

Kitárta felém mindkét  karját,  és én boldogan rohantam felé.

- Megöltük őket Jacob Black! – hallottam még  utoljára Alice kétségbeesett hangját,  és a világ megszűnt létezni.

Vége