(Seth szemszöge) 

Öt évvel később…

Az évek úgy teltek – múltak, hogy szinte észre sem vettük. Miután Marie átváltozott, mintha minden felgyorsult volna. Sonja és én beköltöztünk a házikónkba a gyermekeinkkel. Ahogy a gyerekek nőttek egy kicsit kibővítettük a házunkat is, amiben a többiek készségesen segítettek. Úgyhogy kis kuckónk két gyerekszobával is bővült, bár a gyermekeink nem sokáig voltak igazi gyerekek. Az évek csak peregtek és öt év múlva azon kaptuk magunkat, hogy Isa és Harry felnőtt embereknek néznek ki. Holott még csak az ötödik életévüket töltötték be, de az értelmi képességeik messze meghazudtolták egy harminc éves tapasztalt emberét. Még jó, hogy La Push-ba jártak tanulni, itt senki nem döbbent meg a hirtelen növekedésükön.  Időközben a többi poronty is felcseperedett és komoly fiatalemberekké és hölgyekké váltak. Isa körül egy időben nagyon sokat legyeskedett Quil fia és legnagyobb örömünkre kiderült, hogy a két fiatal egymásba is vésődött. Úgyhogy Jonathan és Isa mára már egy párt alkotnak. Bár elég nehéz volt kezdetben elfogadnom, hogy a kislányom ilyen hamar ki fog repülni a családi fészekből, hiszen még olyan kevés időt töltöttünk együtt, de mindenképpen örültem neki, hogy az egyik legjobb barátom fia lett a szerencsés, aki a lányom szerelme lehet.  

Noah és Joanne fiai medvék lettek, úgyhogy már három medve járt a földön. Nagyon hasonlítottak az édesapjukra, de szerencsére örököltek édesanyjuk nyugalmából is. Nos, nem igazán volt még közöttük Alfa, úgyhogy az apjuk vezetésével tanultak harcolni, de hogyha a medvék újra elszaporodnak a földön, akkor minden bizonnyal Noah leszármazottjai közül fog kikerülni az Alfa. Erre pedig minden esély megvolt, mert bár a fiúk még nem vésődtek be, de Joanne újra gyermeket várt. Carlisle szerint pedig megint fiút.   

Dominic pedig meglehetősen jóképű fiatalemberré vált, aki mindenkit szeretett a környezetében. Pontosan olyan csupa szív lett, mint az édesanyja, és megfontolt, mint az édesapja. Marie nem járt vadászni, időnként, amikor David elment vadászni Domival, akkor hoztak neki egy kis adag vért, mindössze néhány kortyot, mert Marie-nak annyi éppen elég volt. Marie minden nap úszott a boldogságban. Nem is tudott volna szebb életet elképzelni magának.  

Jasper hetente háromszor tartott edzést a falkáknak, a sasok csapatának és a saját családjának. Már nagyon jól ismertünk minden lehetséges támadási és védekezési technikát. Noah már Emmettet is lenyomta, na jó, öt év alatt mindössze kétszer sikeredett, de azért ez már valami. Volt egy nagyon vicces esett, amikor Noah és a fiai nemrég átverték Emettet. Hát három napig azon nevettünk. Ugyanis Noah és a két fia pontosan ugyanúgy néztek ki medveként, még a bundájuk színe is tökéletes egyforma volt és a testfelépítésük is. Ráadásul elképesztően gyorsan mozogtak, úgyhogy Emmett észre sem vette, ahogy átverik. Úgy történt az eset, hogy Noah és Emmett elkezdték a szokásos kis napi civódásukat, közben pedig a fiúk az erdőben vártak, medvévé változva. Amikor Emmett figyelme elkalandozott egy-egy pillanatra hirtelen helyett cseréltek a macik, így egyikük sem fáradt el. Aztán több órás küzdelem után, amikor Emmett már nem koncentrált annyira hirtelen mindhárman rávetették magukat és lebírkózták őt. Edward persze már az első öt percről kezdve kuncogva figyelte a jelenetet és a többiek is tudták, hogy mi történik, úgyhogy nagyon jól szórakoztak a kis átverésen, még Rosalie is csak kuncogott, miután Edward a szavát adta rá, hogy semmi bántódása nem fog esni a férjének.

• Hé, ez nem volt fair – morgott Emmett a medvék alatt.
• De vicces volt – nevettünk a teraszról.
• Ha-ha-ha – mondta Emmett, aki még mindig nem tudott felállni. – Na jó, vége a gyereknapnak, szálljatok le rólam. De a macik csak megrázták a fejüket és kuncogtak. – Ne is álmodjatok róla, hogy elismerem a győzelmet. Csaltatok – morgott tovább Emmett.
• Akkor nagyon sokáig fogsz ott feküdni – nevetett Edward.
• Milyen testvérek vagytok ti? – nézett Em dühösen Edward és Jasper felé. – Hagyjátok, hogy csaljanak, aztán meg nem segítettek innen kiszabadulni?
• Ebben van igazság – mosolyodott el Carlisle.
• Na de, Carlisle – nézett férjére Esme ijedten.
• Ugyan, Drágám. Te is tudod, hogy csak játszanak – ölelte magához Carlisle a kedvesét.
• Játszanak, de történhetnek balesetek – mondta Esme aggódva.
• Nem lesz semmi baj – kacsintott ránk Edward, majd Jasperrel együtt odamentek, hogy segítsenek Emmettnek, de ezt mi nem hagyhattuk szó nélkül Jacobbal és Harryvel, úgyhogy csatlakoztunk a játékhoz, amit meg David és Domi nem nézhetett tétlenül, úgyhogy az lett a vége, hogy előadtunk egy minőségi kicsi a rakást. A végén már senki nem tudta, hogy kéz, láb, mancs kihez tartozik, mert mindenki segíteni akart mindenkinek, úgyhogy teljesen összegabalyodtunk. Alice persze mindent dokumentált, úgyhogy többször is visszajátszottuk a jelenetet és hangosan nevettünk az egészen.

Mindenesetre, ha valaha is meg fognak bennünket támadni, az biztos, hogy egy könnyen nem fognak elbánni velünk. A két törzs és a Cullenek megtanultak egymással tökéletes harmóniában élni. Sőt már-már egy család lettünk. Minden ment a maga útján és mi boldogok voltunk.  

Nessie időközben hihetetlenül gyönyörű fiatal hölggyé cseperedett és ez nem kerülte el a férfiak figyelmét, így természetesen Jacobét sem. A legjobb barát pozíciója helyett Jacob nagyon szerette volna betölteni a barát szerepét, így néha kicsit elkalandoztak a gondolatai, aminek következtében Edwarddal alkalmanként összetűzésbe került. Bár szerencsére Bella az esetek többségében mindig a közelben volt, így észrevétlenül elsimította az ügyet, anélkül, hogy Nessie az egészből bármit is észrevett volna.  

(Jacob szemszöge) 

Nessie elképesztően gyönyörű nő lett. Bár az eszem tisztában volt vele, hogy még csak hat éves múlt, de a testem és a szívem nem ezt mondta. Tudtam, hogy Edward nehezen viseli, hogy már testileg is egyre jobban vonzódom a lányához és valahol meg is tudtam érteni, de egyszerűen nem tudtam parancsolni a szívemnek és a gondolataimnak. Annyira csodálatos lány lett. Mindig imádtam, de amióta úgy néz ki testileg, mint egy tizenhét éves lány, azóta alig bírok magammal. Természetesen nem akarom letámadni vagy ilyesmi. Sosem lennék képes sürgetni őt, de valahogy a tudtára kell adnom, hogy változott a helyzet. Edward szerint ez még nagyon korai, hiszen a kislánya hiába van már egy felnőtt nő értelmi és érzelmi szintjét, azért mégis csak alig élt még. Legalább Bella mellettem áll, bár beígérte, hogy segít Edwardnak miszlikbe aprítani, hogyha sürgetni merem a kislányát bármiben is, de azért nagyon szurkol nekünk. Most is itt ülök a nappaliban és Nessie-re várok, hogy elmehessünk vadászni.

• Szia – hallottam meg a világ leggyönyörűbb hangját az ajtó felöl és én rögtön odakaptam a pillantásom. Már megint elkápráztatott. Hihetetlenül gyönyörű volt.
• Szia – álltam fel a kanapéról, mire ő elém szalad és a nyakamba ugrott, ahogy mindig is. A kezeit a nyakam köré kulcsolta a lábait pedig a derekam köré. Amíg kisebb volt sokkal könnyebb volt ezt higgadtan kezelnem, de most, hogy már Nessie is olyan volt, mint egy felnőtt nagyon nehéz volt a vágyaimat leküzdenem.
• Mi a baj – kérdezte Renesmee meglepetten, amikor mozdulatlanná merevedtem és mélyeket lélegeztem.
• Semmi baj – hazudtam és letettem őt a földre. – Indulhatunk? – mosolyogtam rá.
• Persze – mondta mosolyogva, majd kézen fogott és elindult velem az erdő felé. Annyira kecses és nőies. Egyszerűen nem tudom róla levenni a szemeimet.
• Jacob, mi a bajod? – kérdezte megint Nessie, amikor elbambultam.
• Nincs semmi, csak egy perc és átváltozom – mondtam és berohantam a fák közé, majd néhány pillanattal később már ott is voltam mellette. Rám mosolygott majd megcirógatta a bundámat.
• Viszel? – kérdezte izgatottan. Még mindig ugyanúgy imádta, hogyha a hátamon száguldhatott. Kuncogva bólintottam, majd lefeküdtem, hogy felszálljon a hátamra. – Akkor indulás – kiáltotta el magát, miután felszállt. Éppen úgy viselkedett még mindig, ahogy régen. Édes kislányként. Most mit csináljak? Imádom őt, de már nem tudok kislányként nézni rá. Minden vágyam, hogy az enyém legyen, de tartanom kell magam, ameddig nem érez ő is így irántam. – Jacob? – kérdezte ijedten. A francba már megint elkalandoztak a gondolataim.

Ahogy magamhoz térített Renesmee hangja a kábulatból azonnal rohanni kezdtem és olyan útvonalat kerestem, ahol sokat kell ugrálnom is. Nessie még mindig ezt élvezi a legjobban, hogyha futás közben nagyokat ugrok, és az sem volt jelen helyzetben utolsó szempont, hogy én legalább alaposan kifáradok. Már egy órája futottam vele a hátamon, amikor hirtelen megfeszült és leugrott rólam. A következő pillanatban pedig már egy szarvascsorda nyomában rohantunk egymás után. Annyira kecses volt, és olyan ellenállhatatlan. A fenébe, jobb lenne, hogyha inkább a szarvasokat figyelném, mert ha sokáig figyelem ezt a tökéletes alakot és kivételes mozgást még a végén Nessie-re vetem magam. Amint jóllakott visszajött mellém, letérdelt és szorosan magához ölelt. Egyáltalán nem zavarta, hogyha farkas voltam. Sőt, kifejezetten szeretett ilyenkor is hozzám bújni.

• Visszaváltozol? – kérdezte izgatottan. – Sétálhatnánk egyet – ajánlotta. Romantikus séta Nessie-vel kettesben. Ennél csodásabbat el sem tudnék képzelni. Bár sajnos őt nem tudja, hogy én ezt úgy élem meg, mintha romantikáznák. Bólintottam és bevetettem magam a fák közé, hogy felvegyem a nadrágom. Azután pedig azonnal visszasiettem hozzá.

Rám mosolygott, majd odaszökkent mellém és megfogta a kezem. Elindultunk az erdő sűrűje felé és sokáig sétálgattunk. Nagyon szép volt minden és csak kettesben voltunk. Nessie csak lelkesen csacsogott, de tőlem csak hümmögésre és néhány tőmondatra futotta. Láttam rajta, hogy furcsállja a viselkedésemet, ezért próbáltam egy kicsit természetesebben viselkedni, úgyhogy a karommal finoman átkaroltam karcsú derekát és így sétálgattunk tovább. Renesmee rögtön fellelkesült, hogy kicsit oldottabb lett a helyzet, és el kellett ismernem, hogy nekem is egy kicsit kényelmesebb volt így, hogy magamhoz öleltem, bár a vágyaim nem csitultak. Nagyon szerettem volna megcsókolni, de nem akartam letámadni. Hiszen olyan ártatlan és naiv. Még tényleg inkább kislány, mint nő. Fogalma sincs róla, hogy micsoda vihar dúl bennem. Bár Bellának abban igaza van, hogy amíg nem tárom fel a lelkem előtte, addig Nessie nem is fog másképpen tekinteni rám, csak úgy, mint a legjobb barátjára.

• Nessie – kezdtem bele félve.
• Tessék? – nézett rám mosolyogva.
• Én, tudod, én… - remek csak habogok.
• Mi a baj, Jacob? Már egy ideje furcsán viselkedsz – nézett rám, és közben édesen ráncolta a homlokát, amit mindig olyankor csinál, hogyha erősen gondolkodik valamin.
• Nincs semmi baj. Nekem csak mondanom kell valamit – találtam meg végre a hangomat.
• Hallgatlak – mosolygott rám.
• Én, szeretlek, Nessie – mondtam őszintén. Igen, kimondtam, végre. – Te vagy számomra a legfontosabb, és szeretném, hogyha ezt tudnád.
• Én is nagyon szeretlek – mondta Renesmee határozottan, majd hozzám bújt.

Szeret, hát mégiscsak van remény. Ez annyira csodálatos. Várjunk csak. Ezt most úgy értette, ahogy régen mondtuk, hogy Szeretlek, vagy úgy ahogy én értem, hogy szerelemmel. Na ezt most hogyan fogom kideríteni?

• Jacob? – nézett rám Nessie ijedten.
• Mi a baj? – kérdeztem döbbenten.
• Összetörsz, Jacob – zihálta Renesmee. Uramisten! Észre sem vettem, hogy ennyire megszorítottam. Természetes, hogy ő is nagyon erős és ellenálló, de nem lett volna szabad ilyen erősen magamhoz szorítanom. Figyelmetlen voltam.
• Bocsánat – engedtem el gyorsan. – Nem volt szándékos, én nem akartalak ennyire megszorítani.
• Tudom, semmi baj – mondta gyengéden. – Néha előfordul – mosolyodott el idegesen.
• Néha? – kérdeztem döbbenten.
• Az utóbbi hetekben, amióta furcsán viselkedsz egyszer-kétszer előfordult, hogy kicsit jobban magadhoz szorítottál, de nem fájt, akkor szóltam volna – tette hozzá gyorsan, amikor látta az ijedt arckifejezésem.
• Annyira sajnálom – mondtam szomorúan. Bántottam, pedig ő nekem a legfontosabb. – Jobb, ha most megyek – mondtam lehajtott fejjel és futni kezdtem.
• Jacob, várj! Nincs semmi baj – kiabált utánam, de most nem akartam megállni. Jobb ha nem vagyok a közelében, amíg nem bírok uralkodni magamon.

(Nessie szemszöge) 

Fogalmam sem volt, hogy mit történhetett mostanában Jacobbal. Mintha egészen máshol járt volna, amikor velem volt. Talán már nem vagyok neki annyira fontos. Hiszen mindig azt mondja, hogy szeret. Jobb, ha ma nem zargatom. Talán nem kellett volna elárulnom, hogy mostanában néha kicsit figyelmetlen. Majd holnap, amikor átjön, rákérdezek a dologra. Anya szerint néha türelem kell a fiúkhoz. Másnap reggel, mint mindig boldogan szaladtam át a Cullen házhoz, de Jacob nem volt ott. Biztosan közbejött valami. Ott vártam órákon keresztül, de Jake nem jelent meg. Csalódottan hazakullogtam. Apa nem volt otthon, mert elmentek Emmett bácsival kempingezni a Kecske sziklához. Anya viszont kérdőn nézett rám.

• Mi a baj, Kicsim? – kérdezte meglepetten. – Azt hittem, hogy ma megint Jacobbal van programod.
• Én is azt hittem – huppantam le csalódottan egy fotelba.
• Ajaj, mi történt? – kérdezte anya és leült elém a másik fotelba.
• Nem tudom. Néhány hete nem önmaga. Fogalmam sincs, hogy mi történt vele. Állandóan elkalandozik, amikor magához ölel néha megmerevedik, és nem mozdul. Egyik pillanatról a másikra változik a hangulata. Olyan, mintha feszéjezné a jelenlétem. Tegnap pedig miután véletlenül egy kicsit jobban megszorított a kelleténél elrohant, és azóta nem láttam és nem is hallottam róla. Fogalmam sincs, hogy mi történt. De nem úgy szorított, hogy fájjon, csak erősebben, mint ami még jólesik. Láttam a szemében, hogy nagyon megijesztette, hogy ez történt. Lehet, hogy már nem szeret? Biztosan talált magának valakit, akivel jobban érzi magát. Biztosan akadt valaki, aki jobban betölti a legjobb barát szerepét nálam, pedig olyan boldog voltam, hogy a barátja lehetek, ha már több úgysem lesz a kapcsolatunkból – magyaráztam hevesen, és közben még a kezeimmel is hadonásztam.
• Több? – kérdezte anya döbbenten.
• Én valahogy, nem is tudom. Vonzódom hozzá – magyaráztam.
• Mit értesz, ez alatt pontosan? – kérdezte kíváncsian.
• Amikor meglátom, hevesebben dobog a szívem. A tenyerem mintha izzadna, és egészen más szemmel nézem most, mint akkor, amikor kicsi voltam. Tudod, olyan izmos és jóképű, és láttad már, hogy milyen szép ajka van?
• Akkor már, értem – kuncogott anya.
• Mit értesz, anya? – kérdeztem kíváncsian.
• Te szereted Jake-t – mondta komolyan.
• Hát persze, hogy szeretem – mondtam határozottan. – Mindig is szerettem. Miért változott volna ez meg?
• Kicsim, te szerelmes vagy belé, méghozzá nagyon is – mondta anya határozottan és magához ölelt.
• Igen, nagyon szeretem, és meg akartam mondani neki nem is olyan régen, de aztán olyan fura lett, hogy gondoltam inkább majd, hogyha megnyugodott elmondom neki. Nem akartam letámadni – magyaráztam a helyzetet.
• Drágám, tudod, hogy Jacob miért viselkedett olyan furán? – kérdezte anya vigyorogva.
• Hát éppen ezt magyarázom, hogy fogalmam sincs mi a baja velem – mondtam feldúltan.
• Semmi baja veled, sőt. Jake is halálosan szerelmes beléd, de szerintem nem meri elmondani – mondta anya határozottan.
• Már miért ne merné elmondani? – döbbentem meg.
• Te miért nem merted? – kérdezett vissza anya.
• Oké, ez jogos. Biztos ő is ideges, hogy visszautasítják – mondtam csüggedten.
• Renesmee, figyelj rám. Jake nem akar téged lerohanni, hiszen hiába vagy már gyönyörű nő, tudja, hogy még csak néhány éve jöttél a világra. Hiszen ő maga is a tanúja volt a születésednek. Attól fél, hogy túl gyors lesz neked minden. Nem akar megijeszteni téged.
• Biztos vagy benne? – kérdeztem bizonytalanul.
• Igen, teljesen biztos vagyok benne – mosolygott rám anya. – Most pedig hallgass a szívedre és nyomás. Menj át hozzá és beszéljétek meg. Ott is aludhatsz – mondta anya vidáman.
• De apa, ő nagyon nem szereti, hogyha La Push-ban alszom – mondtam félve.
• Apádat, majd én lecsillapítom – mosolygott rám anya. – Egyébként sem terveztek semmi komoly lépést. Ugye? – kérdezte anya.
• Komoly lépést? – kérdeztem döbbenten.
• Tudod nemrég beszéltünk a testi kapcsolatról két ember között – kezdett bele anya. Hát persze, rögtön ahogy apa nem volt a közelben felvilágosított. Apa még túl korainak tartotta.
• Oh – pirultam el. – Nem, én és Jake még nem fogunk…
• Oké, értettem – mosolygott rám anya. – Most pedig indulás. Tisztázzátok a dolgot – mondta és szorosan magához ölelt. – Olyan kevés ideig voltál a kislányom – mondta kicsit szomorúan.
• Én mindig a kislányod leszek – mondtam őszintén. Majd megpusziltam anyát és rohanni kezdtem La Push felé.

Nem telt bele tíz percbe és már a Black ház előtt toporogtam. Gyorsan bekopogtattam az ajtón. Billy nyitotta ki nekem a bejáratot.

• Helló, Billy – mosolyogtam rá. – Jacob itt van? – kérdeztem izgatottan.
• Sajnos nincs – mondta hangosan.
• Oh, akkor majd megkeresem – mondtam csalódottan. Billy pedig megragadta a lábam, amin nagyon meglepődtem.
• Bent van a szobájában, de letagadtatta magát – suttogta úgy, hogy csak én halljam.
• Köszönöm – súgtam vissza hálásan, majd megkerültem a házat, hogy beugorjak Jake nyitott ablakán.

Azonnal behuppantam. Jacob pedig meglepetten pattan fel az ágyról.

• Te meg mit keresel itt? – kérdezte döbbenten és a falig hátrált.
• El kell mondanom neked valamit – mondtam szégyenlősen és elpirultam.
• Én sajnálom, hogy eltűntem – mondta Jacob bűntudatosan.
• Tudom, hogy mi bajod van mostanában – emeltem rá a tekintetemet.
• Nessie, én… - kezdett bele, de félbeszakítottam.
• Csak hallgass végig – mondtam határozottan. – Tudom, hogy nehéz elfogadni, hogy ilyen gyorsan felnőttem, de ettől függetlenül még szeretném, hogy őszinte legyél hozzám a jövőben is. Rendben? Nem vagyok már az a kislány, aki imádott téged, mint a legjobb barátját. Már felnőtt nő vagyok és nem csak testileg, hanem lelkileg is fel tudom dolgozni azt, ami történik közöttünk – magyaráztam. – Eddig nem jöttem rá, hogy azért viselkedsz ilyen furcsán, mert már nem a kislányt látod bennem. Viszont most, hogy beszéltem anyával már minden világos. Én csak azt akarom mondani, hogy én is szeretlek. Nem úgy szeretlek, mint ahogy kislányként, hanem szerelemmel – reméltem, hogy hallja a végét is, mert azt már csak suttogtam.
• Szeretlek, Nessie – mondta boldogan és a következő pillanatban előttem termett és gyengéden magához húzott.

Hosszú  idő óta először nem éreztem úgy, hogy görcsösen ölel magához. Ez az ölelés, most lágy volt és gyengéd. Teljesen felszabadult. A fejemet a nyakába fúrtam és mélyeket szippantottam megnyugtató illatából.

• Sajnálom, hogy hülyén viselkedtem – mormolta Jacob a fülembe.
• Nem haragszom, de legközelebb inkább beszéld meg velem, hogyha valami nyomja a szívedet. Rendben? – kérleltem. – Szörnyű volt így ez a pár hét.
• Nagyon sajnálom. Többet nem fog előfordulni – mondta őszintén, én pedig mélyen a szemeibe néztem.

Jacob boldogan rám mosolygott, én pedig visszamosolyogtam rá. Láttam a szemében a megkönnyebbülést, a szerelmet és a vágyat. Az ajkai lassan elindultak az én ajkaim felé, én pedig behunytam a szemem és vártam, hogy megkapjam életem első csókját, attól a férfitól, aki az apámon kívül a legfontosabb volt a számomra már a születésemtől kezdve. Az ajkai puhák és forrók voltak, lágyan simogatta velük az én ajkaimat. Hihetetlenül jó érzés volt. A testem mindenhol bizsergett és a szívem majd szétszakította a mellkasomat. Jacob nyelve finoman végigsimított az ajkaimon, én pedig megadóan nyitottam szét a szám, hogy bebocsátást engedjek Jake számára. Szerelmem lassan és gyengéden térképezte fel a szám minden egyes milliméterét, miközben az én nyelvem sem tétlenkedett és ugyanezt tette az ő szájában. Azt hittem, hogy ennél nagyobb extázisban nem lehet részem, de akkor Jacob finoman simogatni kezdte az oldalamat, majd a hátamat, a csípőmet. Mindenhol simogatott a kezével, ahol csak ért. Lassan az ágyhoz hátráltam és magammal rántva őt is lefeküdtem. Így csókolóztunk összeölelkezve egészen addig, amíg ki nem fogytuk az oxigénből.

• Szeretlek – suttogta megint Jake és magához ölelt, én pedig hozzábújtam.
• Én is szeretlek – motyogtam a mellkasába.
• Nem kell hazamenned? Elvigyelek? – kérdezte szerelmem gyengéden.
• Anya megengedte, hogy ma éjjel nálad maradjak – néztem fel rá és elpirultam az arckifejezésétől.
• Komolyan – kérdezte meglepetten.
• Igen, komolyan. Persze, hogyha zavarok, akkor el is mehetek – mondtam durcásan és fel akartam kelni, de visszarántott.
• Te sosem zavarsz, Szerelmem – mondta Jacob és a szemeivel szinte felperzselt.
• Helyes – mosolyodtam el és újra a mellkasához bújtam.

Jacob lágyan cirógatni kezdte a hátamat, engem pedig lassan elnyomott az álom. Még sosem voltam ennyire boldog. Megvolt a világon mindenem, amire csak egy lány vágyhatott. Szerető család, igaz barátok és a férfi, aki csak értem él, és akiért én élek.