Mindenki készen állt az indulásra, de még úgy döntött az Alfánk, hogy maradnuk még egy kicsit. Nem szerette volna, ha éjszaka állítunk be La Push-ba. Nem éreztem izgalmat, csak nagyon kicsit voltam kíváncsi arra, hogy mi fog történni. Bruce nem igazán világosított fel arról, hogy mit kellene tennünk, s ezt mindenképpen meg kellett tudakolnom tőle.

- Bruce, megkérdezhetném tőled, hogy pontosan mit is kell majd csinálnunk ha ott leszünk?

- Nem igaz, hogy nem tudod, Lizzy - húzta el a száját bosszúsan.

- Liza. És igen, nem tudom, de ezzel szerintem a többiek is így vannak. Na szóval? - tettem csípőre a kezem.

- Oké, akkor elmondom mindenkinek, ha esetleg nem lennétek tisztában vele! - mondta apró éllel a hangjában, majd felállt, és a csapat felé fordult.

Mindenki ránézett, és várta, hogy mit fog mondani.

- Majd ha odaértünk La Push-ba, eddig nem csináltok semmit, nem támadtok amíg meg nem parancsolom. Legyetek kedvesek, barátságosak velük, nehogy megsejtsenek akármit is! Ha bárki valamit elszúr, vagy ellenszegül a parancsomnak, azt kidobom a falkából! Megértettétek? - kérdezte, s megint rámnézett.

Miért van az, hogy állandóan azt gondolja, hogy elfogom szúrni a feladatunkat? Ennyire azért nem kellene bíznia bennem...

- Megértettük! - kiáltottuk egyszerre, és összetettük a kezünket.

Visszaültem a helyemre, a tábortűz mellé, és figyeltem a lángok játékát. A meleg nem ártott meg nekem, így kezemet a tűz fölé tettem, és melegíteni kezdtem. Egy apró kis hang a fejemben azt súgta, hogy valami rossz dolog fog történni, egy másik viszont, egy sokkal erőteljesebb hang elmosta az elsőt.

- Szia Liza! - ült el mellém Sarah, aki a legjobb barátnőm volt.

- Szia! Te is készülődsz a nagy útra?

- Igen, mondhatjuk. Bár nem szívesen megyek. Megkértem Matt-et is, hogy maradjunk inkább itthon, de tudod milyen... - hajtotta le szomorúan a fejét.

- Igen tudom! - öleltem át nyugtatólag oldalról.

Sarah Matt felesége volt, már  3 éve voltak együtt. Matt a tengerparton talált rá Sarah-ra, akibe bevésődött, s azóta együtt élnek. Nagyon szép párt alkotnak, mindkettejüket nagyon szeretem.

- Szerinted jó ötlet ez egyáltalán? Hogy lerohanjátok őket? Mi lesz, ha valamelyikőtöknek baja esik? Nem bírnám elviselni... - szipogott.

Letöröltem a könnyeit, és rámosolyogtam.

- Ettől nem kell félned! Erősek vagyunk!

- De biztos, hogy ők is azok! Főleg most, hogy... - kezdte, de gyorsan a szája elé kapta a kezét.

- Most hogy mi? Valami baj van Sarah? Történt valami? - idegeskedtem, hirtelen ugyanis elfehéredett barátnőm arca.

- Nem, semmi! Nem mondtam semmit! - mondta, majd felállt, és elindult, de egy lépést sem tett még, mikor szédülni kezdett.

Gyorsan felálltam, és elkaptam zuhanó testét.

- Gyorsan egy orvost! Matt! Sarah rosszul lett! - kiáltottam, mindenki felém fordult.

Matt gyorsan odarohant hozzám, és átvette tőlem szerelmét. Nem volt nehéz tartani, hisz erős voltam, de mégis úgy gondolta, neki kell vinnie.

- Matt, nincs semmi bajom... - nyöszörögte Sarah, próbált megszabadulni Matt védelmezően köré fonódó karjaitól, de az nem hagyta magát lerázni.

- Kicsim, jobb lesz, ha megvizsgál az orvos! - mosolygott rá aggodalmasan Matt.

Sietős léptekkel indult meg az orvos háza felé, és hamarosan meg is érkeztünk. Kopogtatás nélkül nyitottunk be, az orvos azonnal megkezdte a vizsgálatokat.

- Remélem nem lesz semmi baja! - tördelte aggódva a kezét Matt.

- Nyugalom! Nem fog semmi sem történni vele! - tettem a vállára a kezemet, de közben én is nagyon aggódtam Sarah miatt.

Chris lépett be az ajtón, és helyet foglalt mellettem.

- Beszélhetnénk kettesben? - kérdezte.

- Nem lehetne később? - kérdeztem én.

- Most kellene. Kérlek! - könyörgött, így én felálltam, és követtem őt az udvarra.

- Na, mit akarsz mondani? - vártam a válaszát, de habozott.

- Én csak...

- Nyögd már ki! - rivaltam rá az ajtó felé tekintgetve.

- Szeretlek! - mondta, majd magához húzott, és száját erőszakosan a számra tapasztotta.

Olyan hirtelen ért az egész, hogy azt semi tudtam, mit kellene tennem, csak álltam ott. Aztán egy határozott mozdulattal ellöktem magamtól, teljes erőmből pofon vágtam.

- Hogy merészelsz megcsókolni csak így?! - förmedtem rá dühtől reszketve.

- Liza, kérlek nyugodj meg! Én csak elmondtam neked mit érzek! - mentegetőzött félve.

- Nem érdekelnek az érzéseid, te akkor is egy nagyon pofátlan alak vagy! - mondtam, és már át alakulva rontottam neki.

Ő is átváltozott, de csak azért, hogy védekezni tudjon, éreztem rajta, hogy esze ágában sincs megtámadni engem.

- Elég volt! Liza, Chris hagyjátok abba! - rohant ki az ajtón Matt.

Nem is figyeltem rá, csak meg akartam ölni ezt a kis szemetet. Nem az bántott hogy szeret engem, hanem hogy azt hiszi engem csak egyetlen csókkal levehet a lábamról. Ismertem őt, a város nőcsábásza volt, rengeteg nőt vitt már az ágyába, és én nem fogok közéjük tartozni.

- Sarah terhes! - kiáltotta Matt, és én ledermedtem.

Leugrottam Chris-ről, és boldog mosollyal az arcomon néztem előre.