Csak s�t�ltam, megfeledkezve az eg�sz vil�gr�l, a gondjaimr�l… �s persze megpr�b�ltam elterelni a figyelmemet R�la is - t�bb-kevesebb sikerrel.

A Nap gy�ny�r�en s�t�tt, �gy ki�lveztem minden pillanatot, rem�lve, hogy az arcom kap n�mi sz�nt – b�r erre kev�s es�lyt l�ttam. Ha egy kicsit eg�szs�gesebb arcsz�nem is lesz a Nap hat�s�ra, az �gyis elt�nik p�r napon bel�l, �s �jra vissza�ll eredeti, s�padt form�j�ba.

Hirtelen, vill�mcsap�sk�nt jutott eszembe a r�t, ahova Edward vitt, m�g r�ges-r�gen…Mintha egy m�sik �letben lett volna. �sszeszorult a gyomrom. Nem, nem fogok Edward-ra gondolni! – biztattam magam, b�r tudtam, hogy semmit sem �r a b�ztat�som. Ism�t r�gi eml�kek peregtek le szemeim el�tt. A k�nny marta a szememet, majd kibuggyant egy k�v�r csepp, lassan v�gigfolyt az arcomon, majd lecs�ppent a f�ldre.

Valami zizeg�st v�ltem hallani a bokrok m�g�l. El�sz�r azt hittem, hogy csak a k�pzeletem j�tszik velem, de akkor ism�t meghallottam a halk zajt, mely a levelek egym�shoz csap�d�sa �ltal keletkezett. Hirtelen megfeledkeztem a s�r�sr�l, �s k�r�ln�ztem. Csak most j�ttem r�, mennyire bej�ttem az erd�be – bep�nikoltam, mert egy�ltal�n nem volt ismer�s ez az erd�r�sz. Hol lehetek?

�jabb zizeg�s. �s m�g egy. A bokrok m�g�l.

- Hat�rozottan bolondnak �rzem magam. – suttogtam alig hallhat�an csak �gy, magamnak.

De azt�n �jabb, levelek k�r�li susog�s t�rte meg az erd� csendj�t. Most m�r f�ltem. Ha itt egy nagy medve, vagy valami hasonl� �ri�si nagy �llat…Es�lyem sincs ellene.

K�rben�ztem, pr�b�ltam beazonos�tani, hogy merr�l j�n a zizeg�s. Egy t�lem nem messze l�v� bokor mellett hallottam a halk hangot. Odapillantottam, de a l�tv�nyt�l f�ldbegy�kerezett a l�bam, �s megfagyott az ereimben a v�r.

V�r�s haj. G�nd�r, rik�t�an v�r�s haj.

Jaj, ne! Itt �s most meg fogok halni! – futott �t az agyamon a r�mes gondolat, majd mindenr�l elfeledkezve rohanni kezdtem, a rajtam �rra lett p�nik hat�s�ra. Csak futottam, meg�ll�s n�lk�l. Magam sem tudtam hov�…Lehet, hogy egyre beljebb haladok az erd�be, de az is val�sz�n�, hogy kifel� tartok bel�le. Rem�lem, ez ut�bbi, nem k�ne m�g jobban bemennem, mert akkor v�gk�pp nem tal�lok ki. Nem tudtam eld�nteni, merre tartok, de �szint�n sz�lva most nem is �rdekelt. Csak egy valamit tal�ltam jelenleg fontosnak: a menek�l�st a v�g el�l.

Elk�pzelni sem tudtam, mennyi ideje futok m�r. A percek egybefolytak, csak az elmos�dott, z�ld alakokat l�ttam magam k�r�l, ahogy futottam. Szab�lyosan hal�lf�lelemben voltam.

Hirtelen meg�lltam, majd kif�jtam a leveg�t. R�m�lten h�tran�ztem, rettegve att�l, mit l�tok majd, de szerencs�re semmi nyoma nem volt annak, hogy valaki �ld�zne. Az erd� teljes cs�nbe burkol�zott, a sz�vem pedig vadul kalimp�lt a f�lelemt�l - szinte hallottam az �temes ritmust.

Halv�ny f�ny jelezte el�l, hogy ki�rtem az erd�b�l – ezt a f�k �llasa is tan�s�totta, ugyanis m�r egyre ritk�sabban sorakoztak egym�s mellett.

Nem tudtam, most mit tegyek. Ha csakugyan Victori�t l�ttam – m�rpedig �t l�ttam a hatalmas, v�r�s lobonc�val, amihez hasonl�t m�g senkin nem l�ttam – akkor haza semmik�ppen sem mehetek. Ezzel bajt hozok Charlie-ra. De biztos, hogy ott fog keresni el�sz�r. K�ts�gbeesetten pr�b�ltam valami tervet kital�lni, de a f�lelemt�l leb�nult agytekerv�nyeim nem igaz�n m�k�dtek t�l j�l.

Nincs m�s h�tra, haza kell mennem, �llap�tottam meg egy f�jdalmas s�haj k�s�ret�ben. Victori�nak l�tnia kell, hogy ott vagyok, �s akkor rem�lhet�leg Charlie-t nem b�ntja, hanem engem csal ki valahogy a h�zb�l.

Megborzongtam a f�lelemt�l. Mit akarhat Victoria? Ha a v�remre szomjazna, m�r ott, az erd�ben csillap�totta volna szomj�t. Vagy tal�n James nyomdokaiba akar l�pni, �s vad�szni akar r�m? Lehet, hogy ezt akarja, hiszen Edward�k – �sszeszorult a torkom, mikor gondolatban kimondtam a nev�t - nincsenek itt. Ez logikus magyar�zatnak t�nt.

De az is lehet, hogy teljesen m�s tervei vannak velem…

Nem akartam erre gondolni. Nem akartam az elk�vetkezend� borzalmakon j�ratni az agyam. �reztem, tudtam, hogy valami gonoszat akar velem tenni. G�rcsber�ndult a gyomrom, �s p�nikszer� f�lelem fogott el.

Siet�s l�ptekkel indultam el a h�zunk fel�. Nem tudtam, h�ny �ra, de nagyon rem�ltem, hogy Charlie m�g nincs itthon.

A sejtelmem szerencs�re beigazol�dott – Charlie-nak nyoma sem volt. Felpillantottam a fali�r�ra, mely 11 �r�t jelzett. Csup�n 1 �r�t voltam t�vol, de igencsak megv�ltozott az �letem ett�l a csek�ly egy �r�t�l.

Szent�l hittem, hogy Victoria b�rmelyik m�sodpercben bet�rhet ide, �s azt�n nekem annyi. Minden egyes perc hal�lf�l�mmel telt el – nem tudtam melyik percben j�n el a v�g, de tudtam, hogy b�rmelyikben bek�vetkezhet.

Nem el�g, hogy olyan vagyok, mint egy zombi – �miatta…-, de m�g rettegek is – Victoria miatt.

Charlie. – jutott eszembe. Mi lesz vele?! Lehet, s�t val�sz�n�, hogy soha t�bb� nem l�tom. Se Rene�t, se azt a p�r bar�tomat…Senkit. �s f�k�pp nem l�tom soha t�bbet �t…Nem n�zhetek bele t�bbet azokba a gy�ny�r�, aranysz�n� szemeibe. Nem �mulhatok el �jra �s �jra f�ld�nt�li sz�ps�g�n, nem nevethetek, besz�lgethetek vele t�bbet, �s f�leg nem �rinthetem, cs�kolhatom meg soha t�bb�.

Nem b�rtam. Egyszer�en nem b�rtam idegileg, lelkileg ezt a traum�t. S�rni kezdtem, zokogni, ki akartam adni magamb�l mindent – Edward hi�ny�t, a retteg�st, �s az �rz�st, hogy itt a v�g.

Csak �ltem az �t�tt-kopott kanap�n, �s s�rtam, fejemet a t�ml�ra hajtottam, n�ha pedig er�sen megszor�tottam a b�rt, jelezve, hogy ilyenkor �lem �t a legf�jdalmasabb m�sodperceket.

Nem l�ttam t�bb� �rtelm�t az �letemnek. A marad�k tettv�gyam, �letkedvem – amib�l nem maradt t�l sok – v�glegesen elveszett.