3. fejezet - Idegen
Az eső egyre gyorsabb ütemben kezdte verni az ablakot, az esőcseppekben felfedeztem a nem létező szívem dobogását. Kopogtak az ajtón, hirtelen rám tört egy érzés, egy olyan érzés , hogyha most az az ajtó kinyílik talán senki nem éli túl a mai napot.
- Majd én kinyitom mondtam Esme, semmit se sejtő hangon.
- Neeee!! Üvöltöttem. Amint Esme kinyitotta az ajtót , egy újszülött vámpír rontott a házba. Edward félre lökött , majd neki rontott az újszülött vámpírnak.
- Fogd Renesmeet és menj !!! üvöltötte nekem Edward.
Az eső egyre gyorsabb ütemben kezdte verni az ablakot, az esőcseppekben felfedeztem a nem létező szívem dobogását. Kopogtak az ajtón, hirtelen rám tört egy érzés, egy olyan érzés , hogyha most az az ajtó kinyílik talán senki nem éli túl a mai napot.
- Majd én kinyitom mondtam Esme, semmit se sejtő hangon.
- Neeee!! Üvöltöttem. Amint Esme kinyitotta az ajtót , egy új szülött vámpír rontott a házba. Edward félre lökött , majd neki rontott az új szülött vámpírnak.
- Fogd Renesmeet és menj !!! üvöltötte nekem Edward.
- Esme! üvöltöttem .
- Megbirkózok vele , kiáltotta Edward. – Menjetek !!!!!
- Neeeem , kicsim , kérlek menj el Alice-szel , a mi házunkba , egy könyörgő pillantást vetettem Alice-re.
- Gyere Nessie , sürgette Alice. Edward egész végig védekező állásba volt.
- Bella menj! kiabált rám Edward.
- Nem , de te sem gondolhatod komolyan hogy itt hagylak ! förmedtem rá. Esme az újszülött vámpír alatt volt , Edward hirtelen lelökte róla, majd a zongorának ütközött , Esme másodperek alatt mellettem állt védekező állásba . Edward ki egyenesedett , majd oda sétált a vámpírhoz, és felsegítette őt. Mégis mit csinál ? Az előbb még darabokra akarta tépni.
- Kérlek bocsássatok meg ! mondta az idegen.Edward a szemébe nézett , majd elengedte a kezét.
- Az én nevem Edward. Ő itt a nevelő anyám Esme, Ő pedig a feleségem Bella. Carlisle a kórházban volt. Dolgozott, mit sem sejtve hogy a családja darabokra hullhat pár perc alatt.
- Az én nevem Leona. Leonának gyönyörű szép hosszú , vörös haja volt, de kicsit sem hasonlított Victoriára, szemei pirosan izzottak, hófehér bőre volt ( mint minden vámpírnak) , egy megviselt fekete nadrágot, és egy vörös pólót viselt.
- Miért rontottál ránk ? kérdezte Esme.
- Elnézéseteket kérem. Nem tudok uralkodni magam felett, nem tudom mi történt velem.
- Fogalmad sincs róla ? kérdeztem meglepetten.
- Nem, nincs. Csak egy szörnyen kínzó fájdalomra emlékszek , majd pedig hogy valami lángol a torkomban , és hogy nem bírok magam felett uralkodni.
- Őt láttam, mondta Alice a kis csilingelő hangján. Mi? Hogy lehet ilyen felelőtlen? Egy új szülött közelébe hozni a félig ember lányomat. Megfordultam és láttam hogy Nessie nincs itt.
– Nyugalom Bella. Renesmee a házatokba van . Jacob vigyáz rá. Egy hatalmas nagy kő esett le a nem létező szívemről.
- Köszönöm . súgtam Alice-nek. Alice tündérien felnevetett.
- Ti , ti tudjátok mi történt velem ? kérdezte Leona meglepődve.
- Vámpír lettél. A szavak égették a torkom, jobban mint valaha.
- Vért iszol, ha a napra mész csillog a bőröd , nem tudsz többé aludni , kezdte felsorolni Alice.Majd egy pillanatra megállt , és a távolba nézett , mindenki tudta mi történik , kivéve Leona , majd hirtelen ismét felnevetett Alice.
- Mégis mi történt most? Kérdezte Leona Alice-től.
- Látomásom volt, én úgymond „látom a jövőt”
- Ez hogy lehetséges?
- Tehetség, Edward gondolatokban tud olvasni, kivéve egyben. Majd rám mutatott Alice.
- És a tiédben mért nem ? kérdezte tőlem az újszülött.
- Az elmémnek egy fajta „pajzsa” van. Megtudom védeni a saját, és mások gondolatát.
- Bella és Edward lánya , folytatta Alice , az érintésével tudja megmutatni a gondolatait. És a barátom , Jasper érzelmeket tud sugározni .
- És ő hol van ?
- Elutazott. Holnapra itthon lesz. Mondta Alice nevetve.
- Van még több családtag ? kérdezte Leona.
- Igen válaszolta Esme. Van egy férjem Carlisle a neve , ő orvos. És van még kettő nevelt gyerekem . Rosalie és Emmett . Ők egy pár.
- Oh, értem én. Még egyszer elnézést a zavarásért , most hogy tudom mi történt velem talán könnyebb lesz odébb állnom.
- Ugye nem gondolod hogy hagyunk elmenni? Kérdezte Alice. Leona megijedt. - Oh, félre ne érts , nem fogunk bántani , csak ellátunk pár hasznos tanáccsal.
- Rendben , köszönöm.
- Mehetünk? Kérdezte tőlem Edward
- Öh , aha azt hiszem . Az eső már elállt, maximum szemerkélhetett. - Versenyezzünk .mondtam – De ne csalj.
- Rendben. És a kedvenc féloldalas mosolyomat kaptam.
- Háromra ! Egy,Kettő,Három!!Nem tudtam számolni a fákat, még jó hogy az ösztöneimbe bele tartozik a futás és a „nem neki menni a fának” is. Ahogy a házhoz értem , Edward már az ajtóban várt.
- Azt hiszem én nyertem. Mondta, és beleszédültem a mosolyába. – És mi a nyereményem ? kérdezte.
- Én. Válaszoltam , majd vadul meg csókoltam.
- Ezzel várnunk kéne , Jacob még mindig itt van , és Renesmee is .
- Ops.! Elnevettem magam.
- Amúgy jó nyereménynek tűnsz. Majd felvillantotta a kedvenc féloldalas mosolyomat.
Jacob még mindig mérhetetlenül utálta az én férjemet. De azzal viszont kezdett megbékélni hogy én is „egy lettem közülük”. A lányomért pedig teljesen oda volt. Edwarddal besétáltunk a házunkba.
- Hé Bells.
- Szia Jacob ! mosolyogtam.
- Szia anya,apa
- Szia kicsim, hogy telt a napod ? - Remekül, éhes vagyok, vadásszunk!
- Akkor én megyek is , majd beszélünk. Mondta Jacob majd megpuszilta Nessie arcát.
- Mit szólnátok hogyha hármasban mennénk ma ? kérdezte Edward
- Remek ötlet. Válaszoltam – Mindjárt megyek én is , csak felhívom Charlie-t.
- Rendben , kint várunk ! válaszolta Renesmee édes kacajjal megkörítve. Felemeltem a telefon kagylót majd tárcsáztam Charlie számát.
- Szia apu! Mondtam a telefonba.
- Bella te vagy az?
- Igen apu! Hogy vagy ?
- Jól, ti?
- Remekül , mit szólnál hogyha holnap elmennénk meglátogatni Nessie-vel?
- Rendben , akkor holnap , vigyázzatok magatokra !
- Oké apu , szia!
- Szia Bells!
Letettem a telefont , és kifutottam a ház elé.
- Indulhatunk ?
- Igen , persze.
2 másodperc alatt az erdő közepére értünk. Renesmee minden porcikája emlékezett első vadászatára , hogy az ösztöneire kell hagyatkoznia , és nagyon jól csinálta.
- Mit éreztek ? kérdezte Edward.
- Ümmm , pár szarvast , a közelbe , és nagyon büdösek . Mondta nevetve Nessie.
- Helyes. Válaszolta Edward.
- Akkor kezdhetjük. Következtettem.
Rohanni kezdtünk , a szag irányába , Renesmee-nek igaza volt, tényleg nagyon büdösek. Nessie rá is vetette magát az első vadra amit megpillantott, gyűlöltem nézni amit a lányom tesz, kegyetlenség volt , de mégis nagyon tehetséges. Majd Edwarddal versenyezni kezdtünk a következő állatra.
- Ez az enyém lesz . Mondta kuncogva, és futni kezdett a szarvas után, de én tudtam mit kell tennem, a szarvas elé vágnom, és akkor másodperceken belül az én zsákmányom lehet.
Így is tette. A vad elé futottam, majd hirtelen egy hatalmas fáról rávetettem magam.
- Hééé !! ez nem éri , kiáltotta nekem Edward. De én nem foglalkoztam vele, elmémben teljesen eluralkodott a vérszomj. Csak az ösztöneimre hagyatkoztam , majd megéreztem egy édes illatot, ez nem egy szarvas volt, annál ezerszer édesebb , illata volt, mintha eddig csak vizet ittam volna, és ez lenne az amire vágyok, egy üveg bor, a sok víz után. A következő pillanatban már csak azt vettem észre hogy Edward ENGEM üldöz. De mégis miért ? mit tettem , ebben a pár másodpercben?
- Bella nem , Bella állj meg !! könyörgött. Vettem egy mély lélegzetet , és megálltam , de a levegőt még mindig bent tartottam.
- Mégis mi történt ? préseltem ki a fogaimon.
- El kell tűnnünk innen ! válaszolta meglepetten. Pár perc múlva otthon találtam magam, nem tudom hogy csináltam, de olyan gyorsan futottam mint még soha , majd besétáltam a fürdőszobába. Még is mi történt kérdeztem , magamtól? Edward elvitte Renesmee Carlisle-ékhoz. Mikor visszaért , egyből besétált a fürdőszobába , és leült mellém a fehér, hideg járólapra.
- Jól érzed magad szerelmem ? kérdezte Edward.
- Nem tudom mi történt .- válaszoltam idegesen.
- Vadászat közbe megérezted pár közelben vadászó ember illatát , és a keresésükre indultál. Edward egy mérhetetlenül nagyot sóhajtott.
- Ugye nem sebeztem meg senkit?
- Nem, persze hogy nem , időben rájöttél hogy nem helyes amit csinálsz.
- És meglátott valaki ?
- Nem . válaszolta teljesen meggyőző hangon.
- És , miért vitted el a lányunkat?
- Nem tudhattam ,hogy még mindig a vérszomj uralkodik rajtad, vagy pedig már a kontroll alatt vagy.
- Soha nem ártanák a lányomnak .
- Ahogy én sem . Válaszolta
- Ő jól van?
- Még annál is jobban.
- Remek. Válaszoltam. – És most már láthatom ?
- Bella szerintem ezzel még várnod kéne.Hirtelen egy furcsa érzés fogott el, és rajzolni kezdtem egy papír lapra, teljesen érthetetlenül. Vajon mi keletkezik a sok irka-firkából ?
|