A kezem nem tudott leállni egyre jobban ,gyorsabban kezdtem a vonalakat rajzolni.Még is miütött belém? Miért csinálom ezt?
-Szerelmem,szerelmem szólongatott újra és újra Edward. De én nem tudtam válaszolni.Majd hirtelen a kezem leállt. Az agyam vissza állt a normál kerék forgásba és megnéztem a papír lapot. Na ne a papír háttere teljesen fekete volt és olyan mintha ketté szakították volna, és az állt rajta Fogd! De mégis mi történt velem ? Vagy  miért történt ez? Edward mellettem ült és olvasta a papírt.
- Ez , ez meg mit jelent ? kérdeztem idegesen.
- Nem tudom. Válaszolta. A következő pillanatban valaki kopogott. Rosalie volt az.
- Szia Rose . köszöntöttem.
- Bella ,Bella én annyira sajnálom. Mielőtt megkérdezhettem volna tőle hogy mi történt Edward ott állt mellettem és dühbe gurult.
- Nem ! üvöltötte. Hogy ? Miért ? hirtelen nagyon ideges lett.
- Azonnal velem kell jönnötök. Alice kért hogy szóljak. Mondta Rose.Pár percen belül átfutottuk az erdőt,akárhányszor Edwardra pillantottam az arca semmit se változott ugyan olyan merev,és feszült volt. Mikor oda értünk a Cullen házhoz Rosalie besétált és egyből Emmett mellé állt.
- Hol van az én kis tündér bogaram? Kérdeztem egy oktávval magasabb hangon. Edward hirtelen megszorította a kezem,és megölelt.
- Neeeeeem !! Sikítottam. – Mi történt a lányommal ?? követeltem.
- Bella nincs semmi baj, Bella kérlek nyugodj meg. - mondta Alice , és hirtelen nyugodtság árasztott el de  nem Alice  szavaitól lettem nyugodt, hanem érzékeltem hogy Jasper belépett a szobába.
- Mi történt a lányommal ? fordultam Edwardhoz. Hangom Könyörgött a válaszért.
- Renesmee . Kezdett bele majd egy mély sóhajt vett. Renesmee eltűnt.  - mondta végül.A lélegzetem elakadt. Nem tudtam megmozdulni se. Mi történt az én tündér arcú lányommal ? Mégis hogy tűnhetett el ?
- Mi ? Mi? Nem, Ez hogy lehetséges?
- Alice-szel ugyan az történt mint veled.
- A papíros dolog. Válaszoltam és a kis papírt összegyűrődve húztam ki a zsebemből.
- Igen pontosan. És amikor befejezte. Mint te. Renesmee abban a pillanatban köddé vált.Nem akartam hinni a fülemnek. Hogy a francba tűnhetett el egy ilyen gyermek.Majd hirtelen valami eszembe jutott.
- Álljunk meg egy pillanatra.Kezdtem bele a mondandómba. - Ha Alice-szel is ugyan az történt mint velem. Akkor Alice mit írt a papírra? Majd Alice átadta nekem a papír lapot.De ami azon szerepelt az nem írás volt. Az egy rajz, Annak a rajza amint Renesmee magamhoz szorítom, hogy ne lássa azt a szörnyűséget ami ellen épp küzdök
- Ez meg mit jelent ? És hova lett a lányom ? kérdeztem.
- A te papírodon mi áll ? kérdezte teljesen higgadtan Carlisle.
- Az hogy Fogd !
- Ez érdekes.Roppant érdekes válaszolta.Majd a következő percben megcsörrent a telefon.Felvettem.
- Szia Bells . Mondta Charlie
- Oh szia apu !
- Megbeszéltük hogy át jössz Nessie-vel. De Nessie itt van te pedig sehol. Ezt nem hiszem el vallottam be magamnak . Hogy kerül Nessie Charlie-hoz?
- Nem sokára ott vagyok!
- Ok, szia Bella!
-Renesmee Charlie-nál van mondtam a családnak.
-Veled megyek - vágta rá Edward.
-Oké . válaszoltam higgadtan.
- Indulhatunk ? kérdezte Edward türelmetlenül.
- Hát persze.
Kisétáltunk a házból. Beültünk Edward Volvojába , és elindultunk régi otthonomba.
- Mégis  mire gondolsz most ? kérdeztem megszeppenve szerelmemtől.
- Hogy miért, miért van ez, egyáltalán hogy lehetséges.?! Majd egy mély sóhajt vett.
- Minden okkal történik. El sem hiszem hogy ezt kimondtam. De igazam van. Az út hátra levő részét csöndbe tettük meg , és csak kifelé az útra bámultunk. Az eső szakadt. Mint mindig.  Charlie házánál voltunk, hallottam hogy megy a meccs a TV-ben.
- Szia apu !! köszöntem elsőnek.
- Szia Bells, Edward.
- Charlie!
- Hol van Renesmee ? kérdeztem apámtól.
- A régi szobádban.
- Én azt hiszem maradok meccset nézni apáddal. Vont vállat Edward, biztos hallotta Nessie gondolatait , tudja hogy most egyes egyedül rám van szüksége, Renesmee körülbelül most 11 éves korában lehet.Gyönyörű szép hosszú barnás vöröses haja volt. Barna, gyönyörű szemei és fehér bőre.Tudtam merre kell mennem, kívülről ismertem már a ház minden zegét- zúgát. Szerettem itt lakni, a szép estékre emlékeztetett Edwarddal .  Besétáltam a szobámba , Nessie az ágyamon feküdt és előre nézett .
- Szia kicsim ! és leültem az ágy szélére
- Szia anya.
- Mi a baj ? kérdeztem.
- Hogy , hogy kerültem én ide ??
-  Mi sem tudjuk.válaszoltam fájdalommal teli hangon. Mikor minden a kerékvágásba kezd állni, ismét  szét esik az életem ? Nem, ezt nem engedem meg ! – És ezen kívül mi bánt ? kérdeztem Nessie-t.

- Hát ami azt illeti. Kezdett bele Renesmee. – Aggódok Jacob és a köztem lévő kapcsolat miatt, nem tudom megosztani senkivel, mivel nincs „legjobb barátnőm” Alice-t is inkább egy testvérnek tekintem, és hát nem tudom mi ez az érzés , de furcsán érzek Jacob iránt, és nem tudom hogy ő hogy van ezzel. Elképedtem a lányom mondandóján mindenre számítottam csak erre nem. Nessie soha nem nyílt meg előttem ilyen őszintén.
- Szereted őt ? kérdeztem.
- Azt, azt hiszem hogy igen.
- Akkor tedd azt amit a szíved súg.
- Csak félek
- Lemegyek apáékhoz. Mondta Renesmee.
- Rendben, mindjárt megyek én is. Körbesétáltam az ágyam megérintettem a takaróm, és rámtörtek a régi ködös pillanataim ebben a szobában. Minden egyes porszemre emlékszek. Charlie semmit se változtatott a szobán, se a ház egyéb részein. Leültem az íróasztalhoz, bekapcsoltam a jó öreg számítógépem , majd hirtelen az a kép jelent meg amit Alice és én rajzoltunk illetve írtam a papír lapra. De hát ebben semmi összefüggése nincs. Mondogattam magamnak. Még is milyen üzenet akar ez lenni ? Most már nem értek  semmit.  Megnyitottam egy mappát, és tele volt a közös fotóimmal a férjemmel. Végig néztem az összes képet , majd kikapcsoltam a gépem, és elindultam a nappaliba, a lépcsőn. Kopogtak. Nessie kinyitotta az ajtót , majd rá nézett arca tiszta vörös volt, és én már tudtam is ki áll az ajtóban. Jacob volt az.
- Héé Nessie !!
- Sziii-iii- szii- aaa Jake. És édesen felnevetett.
- Mi újság ? kérdezte Jake hatalmas mosollyal elterülve a sima arcán.
- Semmi extra Jake. Válaszolta Nessie. – De te mit keresel itt ??
- Nagyapádhoz jöttem, Billy kereste telefonon , de nem érte el, és így hát eljöttem megkérdezni , hogy lenne-e kedve egy kis holnap délutáni „pecázgatáshoz” Billyvel.
- Persze. Köszönöm add át Billynek.
- Ok. Kiabálta vissza Jacob. Renesmee hozzá ért merő véletlenből Jacob kezéhez , és Jake meglátta az összes eseményt ami az elmúlt percekben,órákban,napokban történt. Majd rá vigyorgott Nessiere – Én is így érzek. Válaszolta Jacob. Renesmee felnevetett, és elpirult.
- Anya beszélhetünk ? 
- Persze. -  válaszoltam.
- Hová hová ? kérdezte Jacob.
- Jake ez női dolog -  vágtam vissza. Kimentünk Renesmee-  vel  sétálgatni,idegesnek tűnt.Majd hirtelen elkezdett beszélni.
- Köztünk úgy se lehet semmi Jacobbal. Vett egy mély lélegzetet és folytatta. – Vagyis nem az hogy én még „kicsi” vagyok hozzá, elég sok mindent megéltem már a koromhoz képest, de .. és meg akadt, így segítettem neki, tudtam mire gondol.
- De apád soha nem egyezne bele. Mondtam ki végül.
- Igen így van . válaszolta kicsit se meglepődve.
- És azt is tudod miért nem engedné ?
- Mert én vagyok az egyszem kicsi lánya? Kérdezte kurtán.
- Ez csak mellékes - válaszoltam.
- Hát akkor mi a csuda van apával? Kérdezte tőlem Nessie egyik szemöldökét felhúzva.
- Hát jobb hogyha az elején kezdem. mondtam ki végül, soha nem gondoltam, vagyis de gondoltam hogy egyszer el kell mesélnem mit éltem át az apja mellett, de pont most,végül is Renesmee meg fogja érteni hisz ahogy azt ő is mondta „elég sok mindent megéltem a koromhoz képest”.Huuhh.. Hol kezdjem? Talán amikor meg ismertem Jacobot.
- Az egész úgy kezdődött hogy Charlie legjobb barátja Billy és neki a fia Jacob, nos tehát ők ellátogattak hozzánk, és én nagyon jóban kezdtem lenni Jake-l, majd amikor apád elhagyott teljes traumának ért az egész, nem , egyszerűen nem ment feldolgozni, depresszióba estem, síró görcsöket kaptam egyik pillanatról a másikra. Úgy éreztem mintha sírnom kéne de nem tudtam, hiszen a vámpírok nem sírnak, nem tudom hogy sikerült Nessie előtt ennyire megnyílnom, de örültem neki. – Szóval, nem tudtam van –e egyáltalán még az értelmemnek, amit nekem apád jelentett és még most is, mindig is jelentett, jelenteni fog azt nem tudom szavakkal kifejezni, ez egy leírhatatlan érzés egy olyan kötelék kettőnk között ami soha,soha az életben nem tud elszakadni, mondhatnám úgy szerelem volt első látásra,de ez nem igaz. Tehát visszatérve Jacobhoz, amikor egyedül éreztem magam,nem voltam kíváncsi a világra sem, ő mentett ki a depiből , nem sírtam olyan gyakran, de szánalmasan hangzik, amikor leugrottam a szikláról és a vízbe estem apád hangját hallottam,  ott lett volna, vigyázni akart rám, és neki köszönhetően élek.
- Micsoda ?? Anyu te leugrottál egy szikláról?? Kérdezte Renesmee tágra nyílt szemekkel.
- Hát Jacobéknál ez egy hobbi!! De soha ismétlem soha az életben nem próbálhatod ki! Maximum ha ott vagyok melletted!! Értetted ?
- Igen anyu, rögzült . majd mindketten felnevettünk. – folytasd. -  kérlelt Nessie.
- Amikor Alice eljött,és látta hogy nem őrültem meg, és nem vagyok halott, elmondta mi Edward terve hogy elmegy . alkalmam sem volt befejezni mire Nessie kimondta.
- A Volturihoz. És kicsi fehér bőre még sápadtabb lett.
- Alice-szel utána indultunk hogy megállítsuk, de Jake nem akarta elhinni hogy elmegyek, marasztalt, de nem hallgattam rá, amikor Olaszországba értünk, sikerült megállítanom Edwardot , de el kellett mennünk a Volturihoz , és egy ígérettel távoztunk :
- Vámpírrá kell változnod. Mondta ki Renesmee megborzongott a „vámpír” szónál.
- Majd hazaindultunk, Jacob nem állt velem szóba nagyon sokáig. Végül megint minden  visszatért a régi a kerékvágásba.  Boldog voltam, és úgy vettem észre hogy a körülettem lévő személyek is. Kivéve egyet .Jacob. – szűrtem ki a fogaimon keresztül. – Jacob elmondta hogy szerelmes belém. – Nessie-t le sújtotta a hír. Nem hitt a fülének. – Elmondta hogy szeret. Én pedig nem tudtam mit érzek iránta. Egy dolgot viszont igen. Hogy ki nélkül nem tudnám leélni az életem.
- Apa.  - válaszolta.
- Jacobnak szörnyű nehéz volt. De apának is, állandóan hallotta Jacob gondolatait.Végül amikor megszülettél akkor kezdtek el kicsit szimpatikusabbak lenni egymásnak , náluk már ez is haladás. – Renesmee nem nézett rám, csak előre bámult.
- De még mindig nem értem, kicsit sok volt az információ . vallotta be.
- Apád attól fél hogy elveszít , hisz egyszer Jake miatt már majdnem vége volt a kapcsolatunknak.
- Huhh.. De én nem vagyok te anyu , nem kellene ennyire féltenie,mindig én leszek apa egyetlen kicsi lánya . – Nessie-nek leesett a tantusz.- Már értem most lép képbe az „apa egyetlen kicsi lány” dolog.
- Pontosan, érted te ezt. Válaszoltam vigyorogva.
- Ki volt a legszimpibb apa után a családban?
- Azt hiszem Alice,ő  a legjobb barátnőm.
- Milyen érzés volt amikor megtudtad hogy szóval, hogy én leszek neked?

- Hát ami azt illeti , amit akkor éreztem nem lehet szavakba önteni, de igazából azt álmodtam hogy fiam lesz, így fiúra számítottam, de te sokkal csodálatosabb vagy.- Nessie elpirult és szélesen mosolygott. – Ideje megnéznünk hogy áll a meccs!

- Csak még egy kérdés.
- Igen? - Szóval , szóval én nem nagyon emlékszek az első látogatásra , amikor Charlie eljött hozzánk.. szóval én ugye nem bántottam nagyapát ?
- Nem, soha nem bántottad olyan voltál mindig mint egy kis tündér.
- Anya , apa meg fogja ugye tudni hogy én és Jacob ?!
- Már most tudja. Válaszoltam
- A francba hülye Jake!!!!!! Kiabálta Nessie.
- Nyugalom apád nem fog itt balhét csinálni, és majd én megvédelek.
- Köszönöm, de először szeretném én intézni a dolgokat.
- Rendben, de menjünk. Elindultunk vissza Charlie házába , jó kis séta volt az erdőben, Nessie megnyílt, és én is előtte. Ez jó jel.Amint besétáltunk a házba Edward felpattant.
- Azt hiszem indulnunk kellene- mondta végül.
- Rendben. Renesmee kezét egy percre se engedtem el.Éreztem Edward feszültségét.
- Ok. Sziasztok! Kiáltotta Charlie
- Szia apu, szia Jacob.
- Szia Nagyapa,  Viszlát Jake.
- Viszlát Charlie.
  Hihetetlen sebességgel kezdtünk el futni az erdőben.Majd egy pontján megállunk.Edward felénk fordult.
- Ki mellett állsz Bella ? kérdezte.
- Edward Cullen ezt mos fejezd be véglegesen, nem tilthatod meg a szerlemet, hisz ez még saját magadnak se ment, Renesmee szereti Jacobot Jake is őt, nincs itt semmi ég adta probléma, nem tudom miért rágódsz ezen ennyit.
- Szerinted jó egy vérfarkas közelébe hagyni a lányunkat? -  kérdezte tőlem.
- Most nem erről van szó tudod jól, de ha már így állunk Jacob hányszor vigyázott Nessire, tudtad hogy egyszer ehhez a ponthoz is elérünk, csak nem gondoltuk volna hogy ilyen hamar.
- Ne kérd azt hogy ezt elnézzem !
- Apu?-  mondta Nessie. – Apa, ha szeretsz akkor hagyod, hogy a szívem vezéreljen.
- Szeretlek, jobban mint hinnéd, de ezt nem fogom hagyni , majd talán egyszer megérted miért .
- Nem, vágott vissza Renesmee. Soha nem fogom ezt megérteni , attól hogy anyát majdnem elveszítetted,  lássuk be a te saját hibád, arról én nem tehetek, én nem anya vagyok, én a lányod, engem soha nem fogsz elveszíteni!!!- Megköszörültem a torkom.
- De nagy lett  hirtelen a kisasszony szája!!! Renesmee Cullen fogd vissza magad, nem tudod még elképzelni se hogy mit éltem át.
- A te hibád. -  sziszegte Nessie  annyira halkan, hogy egy ember nem lett volna képes meghallani.
- Igen, ezt jól mondod. Látta be Edward. – De akkor se hagyom hogy azzal a félőrülttel legyél.
- De apu
- Edward.  - morogtam rá.
- Most még nem ,nem azt mondom hogy soha, csak hogy még nem. Majd idejével.- Nessie egy hatalmas puszival ajándékozta meg édesapját majd halkan a fülébe súgta – Szeretlek
- Én is kicsim!!  A feszültség pillanatok alatt eltünt, és tovább indultunk. Amikor odaértünk a Cullen házhoz Edward bement mindenkitől elköszönni és jóéjszakát kívánni , Renesmee -vel követtük. Mindenkitől elköszöntünk.
- Álljunk csak meg!! -mondta Alice.
- Alice ne most!  -  válaszolta Edward . Újból az erdőben találtam magam. Nessie megállt egy fánál nézelődni, hogy milyen madarak ülnek rajta.
- Nem volt szép ahogy elbántál velem.  - mondta Edward.
- Nem volt szép hogy ilyen helyzetbe hoztál.  - vágtam vissza.Felnevetett, majd közel hajolt, és az arcomba suttogta.
- Bocsánat szerelmem! Az illata még mindig édes volt számomra, beleszédültem egyszerűen imádtam, de hirtelen azon kaptam magam hogy megcsókolt.
- De tudnod kell, hogy nagyon türtőztettem magam,  nehogy  letépjem   Jacob fejét!
- Huh ! -  csak ennyit tudtam kinyögni, mire a házhoz értünk besötétedett. Edward már a nappaliban volt. Én meg fogtam Nessie vállát az ajtóban és oda súgtam a kicsi fülébe.                     - Előbb hazudtam neked. Majd értetlenül rám nézett.
- Két dolog miatt nem voltam boldog abban a bizonyos időszakban.
- Még is mi miatt kérdezte? tőlem Nessie.
- Az egyik az  életkorom  volt. Féltem hogy mire átváltozok úgy fogok kinézni mint Edward nagyanyja. Renesmee felnevetett, majd elindult befelé. Leült Edward mellé a kanapéra.
- Anyukád nem viccelt az előbb. - mondta Renesmee-nek a lehető legkomolyabban. – Télnyeg nagyon aggasztotta a  kora.
- Bocsánat anya. Meséljetek még.
- Semmi gond, de holnap is lesz nap, és neked ideje lenne ágyba kerülnöd. Mondtam Nessie - nek. Edward pedig rámkacsintott.

- Rendben anyu! Nessie megfürdött, felvette a pizsamáját, majd befeküdt ágyába , betakartam és szerelmemmel egy-egy jó éjt puszit nyomtunk az arcára.
Majd átvándoroltunk a saját hálószobánkba.

 5. fejezet

Nap kelte volt. Az ablakban ültem és néztem az erdőt, a nap bevilágította, néhol látni lehetett ahol a mókuskák ugrándoznak, és hát érezni is, Renesmee hamarosan felkel mondtam magamnak. Neki döntöttem az üvegnek a fejem , és egy mély lélegzetet vettem. Mit jelenthet az az üzenet? Nem értem. Bármennyire is töröm magam nem jutok semmire, sőt tragikusabb lesz a hangulatom. Én ebbe bele fogok őrülni mondtam magamnak. Majd hirtelen egy forró ajkat éreztem a nyakamon, mindig is csalódottan ér hogy Edward bőre számomra már nem hideg. Elkezdte csókolgatni a nyakam. Édes volt.
- Nem lesz semmi baj suttogta a fülembe. – Majd a tekintetünk találkozott, elakartam fordítani az arcom, de Edward elkapta és közelebb húzta az övéhez, megcsókolt, a csók rövid időn belül véget ért, és most már én is tudtam miért, Nessie körű belül  10 mp múlva a hálószobába lesz. A kedvenc csibészes mosolyomat kaptam befejezésként.
- Mindig veletek leszek. A hangja komoly lett. – Nem engedem hogy bármi bajotok essen.
Elhittem amit mondott,ó,a szavai megnyugtattak. De valamit még is kérnem kellett tőle valami olyan dolgot ami számomra a legfontosabb volt.
- Edward. Kezdtem bele. – Hogyha bármi történik velem és már nem leszek képes megvédeni Renesmeet Kérlek velem ne törődj ŐT mentsd meg! Ezt tisztáznom kellett Edwarddal.
- Nem fog veletek történni semmi, de megígérem.
- Köszönöm. Majd tekintetem megint elkalandozott az erdőben. Hirtelen zuhogni kezdett az eső. Hirtelen ha ezt hirtelennek lehet mondani Forksban. Belegondoltam,hogy alakult volna az életem távol Forkstól. Talán még mindig egy otthon ülős ember lány lennék. Nem tudom, de néha eltöprengek azon hogy Edward élete jobb is lehetne nélkülem, de én soha nem leszek olyan erős vagy bátor amilyen ő volt, nem tudnám magam feláldozni hogy neki „szebb” elete legyen, és hát valjuk is be önző vagyok, csak egyetlen egy lénnyel osztozok meg Edwardon. A lányommal, az én tökéletes gyönyörű szép lányommal. Valaki megveregette a vállam, és én visszatértem a jelenbe.

- Hahóóóó !!! Föld hívja anyát!! Kiabáltam Bella fülébe.
- Igen? Mondjad kincsem.
- Anya már vagy 10 perce szólongatlak. Jake hívott h át-e mehetek La Pushba?
Tudtam hogy anya bele fog menni, nem féltett Jacobtól sőt szerette ha vele lógok. Csak hát apa, apámat egyszerűen lehetetlenség volt megtörni, de már haladunk anyával  mindenben segít amiben csak tud, de sokat, nagyon sokat sírok. Legtöbbször anya engem véd, apa pedig tiltakozik., és ez mind az én hibám, de ennek most már muszáj véget vetnem. Ilyenkor szoktam kitisztítani a fejem és elmenni itthonról. Ami után álltalában mindenkitől meg kapom a letolást, de én tudok magamra vigyázni. Jó lehet hogy ver a szívem, és vért pumpál, de erős vagyok, bárkivel fél kézzel is elbánok. Érdekes életem azon része hogy a családom itthon tanít engem úgy mond „így könnyebb”.
- Nessie , drágám azt hiszem most te jársz a fellegekben. Szólított meg anya.
- Ops! Bocs. Elnevettem magam.
- Menj csak ! Apádat elintézem, és anya rám kacsintott.
- Kössz anya ! És neki is vágtam az erdőnek Tudtam merre kell mennem, tisztában voltam az erdő minden pontjával. Meg sem tudom számolni hányszor jártam már erre. Mikor elértem azt a bizonyos „láthatatlan vonalat” a vérfarkasok és a vámpírok határát, valaki felém közeledett, az erdőből, ismeretlen illata volt. Ki lehet ő? Gyorsan átléptem a határt. Most már pillanatokon belül Jacobék házánál leszek, és nem eshet bántódásom. Az alak még mindig követett. Mit akarhat tőlem, hiszen én nem ártottam senkinek. Ahogy a házhoz értem szívem kalinpálása egyre gyorsabb lett, már szinte vertem a ház ajtaját.
- Isten szerelmére Jake nyisd már ki az ajtót!!!!!!!! Üvöltöttem. Majd hirtelen megnyugodtam. Éreztem valaki olyan jelenlétét aki mindig melegséggel áraztotta el a szívem. Tudom most mindenki azt gondolja h Jasper az, de ez tévedés. Az én szerelmem állt mögöttem. Majd Jake nyakába ugrottam.
- Oh Jacob. Zokogtam.
- Mi a baj Nessie? Kérdezte Jake az ő sajátos huncut hangján.
- Valaki egészen idáig követett, majd amikor megjelentél köddé vált.
- Nem tudod ki lehetett az ?
- Nem, a szaga ismeretlen volt számomra.
- Nyugalom, most már biztonságban vagy, én vigyázok rád. Mondta Jake.
- Tudok magamra vigyázni. Vágtam vissza.
- Oh, Nessie nem gondolod hogy együtt erősebbek vagyunk ?
- De igen. Egyeztem bele.
- És mivel üssük el az időt? Kérdezte Jake széles mosollyal az arcán.
- Séta? Tenger part ? kérdeztem.
- Hm. Azt hiszem jó ötlet.
Egymás mellett sétáltunk Jacobbal, majd egyszerűen meg fogta a kezem. Te jó isten valaki csípjen meg most azonnal, vagy különben nem hiszem el  hogy ébren vagyok. Az arcom vér vörös lett. Szerintem körülbelül egy paradicsomra hasonlíthattam. Jacob rám nézett és elnevette magát amitől csak még pirosabb lettem.
- Azt hittem ez így szokás. Mondta
- Ö. Azt hiszem. Valami furdalta az oldalam. Kíváncsi voltam.
- Jake, kérdeznék valamit, de kérlek őszintén válaszolj !
- Mindig őszinte vagyok hozzád.
- Jacob tényleg szerelmes voltál anyámba?
- Hát, igen. Jake szemeiben láttam a megbánást, a fájdalmat, és a keserűséget.
- És, és , hogy tudtál így vele lenni, hogy ő egy olyas valakit szeret(ett) akit te egyenesen utálsz?
- Az ő döntése volt. És hát ha ő nem lenne, te sem lehetnél most itt.
- De még is hogy sikerült túllépned rajta?
- Amikor te megszülettél kihalt Bella iránt érzett szerelmem, te valami olyas valamit keltettél bennem életre amit nem tudok elmagyarázni.
Ez ez hihetetlen ismételgettem magamnak. Majd Jake felém fordult és valami olyas valamit tett amit  a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. MEG CSÓKOLT !!!!! életem első csókját kaptam. Majd a vágy úgy eluralkodott az elmémen hogy már nem tudtam mit csinálok. Egyre gyorsabban meg akartam szabadulni Jacob, és a saját ruháimtól. Majd arra lettem figyelmes hogy Jake le állított. Még is mit művel ?
- Nem gondolod hogy kicsit elhamarkodjuk a dolgokat? Kérdezte tőlem.
Ebben most tökéletesen igaza volt. Életem első csókja után, már le akarok vele feküdni?! Hát hova tettem az eszem ??
- Öh, de azt hiszem. Tovább sétáltunk a tenger parton, néztük ahogy a nap be világítja a vizet, és ahogy a víz csillog ennek hatására, ennél romantikusabb dolgot el sem tudtam képzelni. De valamit még is meg kellett kérdeznem.
- Jacob. Kezdtem bele. – Ha valaha is ÚGY alakulna…. Meg…. Meg…. Meg történhetne ??
- Nem. Hangja nyers és hideg volt. Komolyan beszélt.
- Meg tudhatnám az okát?Felém fordult és a szemembe nézett.
- Renesmee Cullen . nem veszíthetem el veled a fejem. Ezt úgy mondta mintha valami „alap” dolog lenne.
- Tessék? Kérdeztem.
- Hát, Nessie, amúgy se túl biztonságos egy fiatal vérfarkassal lógnod. Bármikor elveszíthetem a fejem, és könnyen megölhetlek.
- De, de tudod jól hogy én nem vagyok olyan törékeny.
- Meg hiszem azt. És Jake a kérdésem óta most nevetett fel először.
- Ez nem vicces. Válaszoltam.
- Ohhh.. bocsáss meg Popej..
- Héééé !!!! Jacob!!!! Komolyan beszélek.
- Tényleg bocs, de a válaszom nem. Hangja ismét komoly lett.
- Mond meg nyugodtan hogy nem vagyok vonzó. Nem fogok megharagudni.
- Te tényleg nagyon buta vagy. Ha nem tudnék uralkodni magam fölött. A ruháid már rég sírva jegyzetelnének.
- Hát akkor ne uralkodj magad fölött. Oda hajoltam Jakehez ajkaim az övére tapasztottam és közbe suttogtam. – Jake kérlek. Jacob inkább megcsókolt. Csak hogy „fogjam már be”.
- Nessie a nem az nem, és szerintem apád se rajongana az ötletért.
- Anya megvédene. Hangom magabiztos volt.
- Meghiszem azt. Szerintem Bella is ellenezné a dolgot.
- De még is miért?
- Nessie anyád pontosan tudja hogy mi/ki vagyok, és azt is hogy mekkora erővel rendelkezek.
- Hát ez szívás.Ops! ezt hangosan mondtam.
- Az. – válaszolta egész egyszerűen Jake.- Még nálad is jobban szeretném, ha hiszed, ha nem.
Ja persze. Higgyem is el.
- Aha, ja. Csak ennyit bírtam kinyögni.- Jake azt hiszem most már mennem kéne.Későre jár.
Észre se vettük hogy repül az idő.
- Jól van. Nagyon vigyázz magadra. Kérlek! Holnap látlak. Aludj jól. Álmodj velem.
- Rendben. Te is . és Jacob.
- Igen?
- Nagyon szeretlek. Elpirultam.
- Én is. Jake mosolygott meg lepte amit mondtam.El indultam az erdőn keresztül. Majd megint az az érzés fogott el hogy valaki követ. Egészen hazáig rohantam. Mikor bementem a házba nem volt otthon senki. Én pedig éhes volt. Nem volt kedvem vadászni így hát gondoltam keresek valamit a konyhában. Rá pillentottam az asztalra és egy nagy halom paírt találtam aminek a tetején egy iskolai beiratkozás sikeres vissza jelzése állt.De hát anya és apa még nem mehetnek vissza a gimibe még nem telt el kevesebb mint két év se. Elkezdtem olvasni a papírt , de nem anya, se nem apa neve állt rajta az ÉN nem volt. De hát ez ez ez hihetetlen, fantaztikus. Eszméletlenül boldog voltam, nem, nem akartam el hinni hogy ez a mai nap meg történt, még az se számított hogy Jakekel van egy dolog ami nem lehetséges. A következő pillanatban anya és apa mellettem álltak. Feléjük fordultam, és a nyakukba ugrottam.
- Köszönöm suttogtam a fülükbe. Anyáék arca elfintorodott. – Mi az ? kérdeztem.
- Nessie. Kezdte anya, majd apa szorosabban átölelte a derekát.- Nem mehetsz iskolába. mondta ki végül.
- Tessék???? Követeltem a választ.
- Amíg nem tudjuk mi áll a dolgok mögött, nem maradhatsz egyedül.
- De én tudok magamra vigyázni. Válaszoltam.
- Kicsim. Mondta anya.
- Ne, ez, ne , most, ne !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nem tudtam magammal mit kezdeni, gyötört a fájdalom. Úgy éreztem az lesz a legjobb mindenkinek hogyha én most eltünök innen, így célba vettem az erdőt.