Nyolc óra volt mikor felkeltem. Csináltam kávét magamnak azt még félvér lévén se vontam meg magamtól. Épp kortyolni akartam
amikor valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót amiben Jacob ágaskodott. Ekkor vettem észre, hogy még mindig a pizsamámba vagyok
ami egy kis topból és egy franciabugyiból állt. Köszönni se köszöntem még neki mikor megszólaltam.
- Hopp várj meg itt. - már mentem volna az emeletre mikor megfogta a karom.
- Nem muszáj. - mosolygott.
- Na igen...Mondanám, hogy gyere beljebb de...- mutattam oda ahol állt. A nappali közepén.
- Amúgy Jó Reggelt! - mosolya még nagyobb lett.
- Neked is! Mi járatban? - kérdeztem és a kezembe vettem a kávés bögrét.
- Csak gondoltam benézek. De ha zavarok akkor el is mehetek. - mutatott az ajtó felé.
- Tudod, hogy nem azért mondtam. Kérsz? - tartottam felé a bögrét.
- Nem kössz. Rendben hazaértél tegnap?
- Nem. Útközben megtámadott egy csapat farkas. - forgattam a szemem.
- Akkor jó. - villantotta ki fehér fogsorát.Ilyenkor szeretem a legjobban. - Szeretnél beszélni a tegnap történtekről? - a
vigyor eltűnt az arcáról azt felváltotta,  az hogy a szájába harapott.
- Ühümm.
- Figyelj Nessie. Én nem akarlak az érzéseimmel letámadni. Várok amíg teljesen készen állsz.
- De mire? Kérlek beszélnél úgy, hogy én is értsem?- nem szólt semmit ezért folytattam. - Arra, kell felkészülnöm,
hogy elmondhasd milyen szerepet töltök be az életedben? Hogy ki is vagyok én neked?
- Igen.
- Rendben. Tényleg készen állok. - a tényleget hangsúlyoztam.
- Nekem nem úgy tűnik. De erre még ráérünk. Szóval ma már mehet a vadászat?
- Ne tereld el a témát! Honnan a fenéből veszed, hogy esetleg nem érteném meg amit el mondanál? - a hangom szinte átment
kiabálásba de rettentően idegesített, hogy ennyire gyereknek néz.
- Nem erről van szó. Hagyjuk. Ha lenyugodtál és befejezted ezt a témát akkor otthon leszek. - már indult is az ajtó felé.
- Te kérdezted, hogy akarok-e róla beszélni! - kiabáltam utána mielőtt bezárult az ajtó.
Ordítani tudtam volna annyira felidegesített. És még itt is hagyott. De támadt egy jó ötletem amivel levezethetném az
idegességem és nem lennék ennyire stresszes. Sziklaugrás. Ez mindig bevált.
Felöltöztem majd leszaladtam La Push egy magas pontjára de nekem ez most nem volt elég. Még magasabbat kerestem és meg is
találtam a tökéletes helyet. Ilyen nagyot még sose ugrottam de úgy éreztem csak ez tud feloldani.
Az arcomba csapódott az eső a szél a szemembe fújta a hajam. Hátráltam 5 lépést a peremtől, hogy nagyobb legyen a lendület
aztán futásnak eredtem és már repültem is. Az adrenalin  pezsgett  a véremben. Ennél csodálatosabb érzésben nem volt még részem.
Hatalmas csattanással érkeztem a fagyos feneketlen mélységbe. A víz alatt nagy volt a sodrás de mivel nem emberi erőm volt
hanem nagyobb át tudtam verekedni magam a sodráson.
A felszínre érve a part felé kezdtem úszni. Sokkal jobban voltam mint gondoltam volna. Lehet, hogy most már ezt mindennap
be kellene tenni a terveim közé.
A szárazföldhöz érve lehuppantam a vizes homokba hisz nekem is elfogyhat az erőm. Most el is fogyott.
- Te meg mi a fenét csinálsz? - szaladt hozzám Jacob, majd mellém érve térdre rogyott és kezeibe vette az arcom.
- Én csak sziklát ugrottam. - mondtam értetlenül hisz nem ez volt az első alkalom. Ezerszer ugrottunk már együtt is.
- Csak egyedül! ÉS olyan fentről! - hangja dühös volt. - Jól vagy? - látszólag minden dühe elpárolgott mert ennél gondoskodóbb
még nem volt. Kezét még mindig az arcomon tartotta.
- Persze. Csak elfáradtam. - vontam vállat.
- Ilyet soha többé ne tegyél ha én nem vagyok veled!- minden egyes szót hangsúlyozva mondta.
- Jaj ne már Jake! Úgy csinálsz mintha még gyerek lennék! Ha még nem tudnád akkor felvilágosítalak, hogy tudok magamra
vigyázni!- hihetetlen, hogy most hevertem ki minden dühöt, idegességet és már megint ezt csinálja.
- De még gyerek vagy! És ha lett volna veled valami? Mi lett volna a szüleiddel? És mi lett volna velem? - szinte suttogott.
- De nem lett semmi. Nyugi. Oké?
- Höö.. mintha könnyű lenne nyugodtan lenni ilyen helyzetbe.
- Jó hagyjuk. Elmehetek hozzátok megszárítkozni? - felálltam és magamra mutattam.
- Hát persze.

Sokszor voltam már nála. Mindig is otthonosan mozogtam ott. A kicsi mégis otthonos házikóban kellemes meleg levegő volt.
- Gyere keresünk neked száraz ruhát. - megfogta a kezem és bevezetett szobájába. A szekrénybe kezdett el turkálni. Egy
sötétszürke pólót nyomott a kezembe.- Biztos nagy lesz rád de sajnos nem nagyon találok a méretedben. - mosolygott.
- Meg is lepődtem volna ha egy rózsaszín csini felsőt adtál volna. - nevettem és ő is velem.
- Lehet van valahol. - még mindig vigyorgott én pedig várakozóan néztem rá.
- Mi az?- kérdezte.
- Én öltözni. Tudod. - mutattam fel neki a pólóját. Vette a lapot mert már ment is kifelé.
Gyorsan átöltöztem majd kimentem a nappaliba. Elég hülyén nézhettem ki egy háromszor nagyobb pólóban.
- Jacob? - nem láttam sehol.
- Jól nézel ki. - szólalt meg a hátam mögött.
- Ja gondolom. - mondtam szemforgatva.
- Éhes vagy? Csináltam szendvicset.
- Mint a farkas. De már olyan régen vadásztam. Emberi ételre most nem nagyon éhezem. Nem mehetnénk az erdőbe enni?
- Előbb száradj meg. Utána elmehetünk.

Leültünk tévét nézni. Jacob elaludt hallottam halk szuszogását. Nem akartam felébreszteni de már tényleg nagyon éhes voltam
és nem akartam esetleg őt megtámadni. Nagyon óvatosan keltem fel öleléséből. A radiátorhoz mentem megnézni megszáradt-e már
a ruhám. Szerencsére igen. Nem akartam már átmenni a másik szobába átöltözni. Hátrapillantottam Jake - re aki még mindig
nyugodtan aludt ezért gyorsan átöltöztem. Már lenyomtam a kilincset is amikor...
- Hova mész?
- Vadászni. Még a végén rád támadok. - fordultam meg. - Nem akartalak felkelteni.
- Pedig felkelthettél volna.- dörzsölte meg a szemét. - Akkor megyünk?
- Jönni akarsz? Aludhatsz is.
- Nem, megyek.

Levadásztam két szarvast. Jacob már nem evett azt mondta neki elég voltak a szendvicsek.
Otthon gyorsan lezuhanyoztam és belebújtam a pizsamámba. Eléggé kifárasztott a sziklaugrás és az azutáni vadászt.

- Itt maradsz?
- Ha akarod.
- Ühümm. - bólintottam.
- Rosalie biztos örülni fog a szagomnak, amikor hazajön. - vigyorgott rám boldogan.
- Mondta is, hogy ne engedjelek be. De, hogy hagyhattam volna kint a kedvenc farkasomat?- kacsintottam rá.
- Köszi. - nyomott egy nagy puszit az arcomra.
- Alszunk? Aludhatsz nálam. -húztam magam után a szobámba.
- Nálad? Ha apád megtudja.
- Honnan tudná meg? És amúgy is semmit nem szólhatna mivel...- beleharaptam a számba mert nem igazán akartam ezekről
beszélni főleg vele nem.
- Mivel semmit nem csinálunk. Kivéve az alvást. - mosolygott.
- Pontosan. De egy ágyban? - kérdeztem és az ágyamat néztem. - Vagyis...
- Alszok a földön. - dobta le a párnáját a padlóra.
- Ne viccelj. - felvettem, és az enyém mellé raktam. - Csak nyugodtan.
Kifelé fordultam ő pedig hátulról megölelt. Ha tudná, hogy mennyire jó volt így aludni. De csak barát. A legjobb barát.
Nem szabad elfelejtenem. Mégis néha annyira könnyű megfeledkezni erről. Úgy érzem elhatalmosodik rajtam a szerelem.
Mi van ha ő is így érez ahogy én? Lehet erre érti, hogy készen állok-e. De akkor a barátságunknak annyi.
Most úgy érzem nem kell a barátsága csak a szerelme de az mindennél jobban. Csak ő.