-Nessie. Nessie.
- Tessék? - dörzsölgettem a szemem és felültem az ágyon.
- Mennem kell. Sam hivat. Csak nem akartam szó nélkül lelépni. Aludj tovább. - majd homlokon csókolt és elment.
Én visszaaludtam és körülbelül 2 óra múlva ébredtem fel.
Elvégeztem a reggeli teendőim és azon gondolkodtam ezek után mit is szoktam csinálni. Jacobbal lenni. És ha Jacobnak
dolga van? Más családtagommal lenni. És ha ők nincsenek itt? Akkor én egyedül ülök a tv előtt. Milyen unalmas, és
értelmetlen lenne nélkülük az életem.
Felkaptam a telefont és beütöttem Alice mobiljának a számát. Ki van kapcsolva. Lehet nem kéne zavarnom?  De hisz neki
sosincs kikapcsolva a telefonja. Beütöttem Jasper számát.
- Renesmee? Szia! Hogy vagy? - vette fel Jazz
- Igen! Szia! Minden okés. Hallom tetszik neked is a kis kiruccanás.
- Elég jó csak...
- Jazz add ide...- úgy hallom Alice kikapta szegény Jasper kezéből a telefont. - Nessie! Szóval még meg vagy!
- Még meg. Figyelj azt akartam kérdezni, hogy ..
- Hogy nem látom, valaki hazamenését. De. Holnapra várhatod az érkezést.
- Kiket?
- Azt nem árulom el. Majd holnap meglátod. Egy biztos nem én leszek. - csilingelő nevetése a telefonba is úgy hallatszott mintha
csak itt állna velem szemben. - Lehet, hogy még egy hétig itt maradunk ha Jasper bírja még.
- Értem. Akkor holnap valaki. Majd még hívlak. Puszi nektek.
- Mi is csókolunk!

Remek akkor holnap valaki hazajön. De vajon ki? Rosalie-k? Nem hiszem. Ők mindig tovább maradnak.
Esme-ek? Talán. Meglehet. De Carlisle -nak még holnapután lesz találkozója pár orvos barátjával. Szóval ők se. Akkor apáék?
Róluk el tudom képzelni...Hazajönnének egy amolyan második nászút féléről csak azért, hogy ne legyek egyedül. Pedig
legtöbbször nem is egyedül vagyok hisz Jakob velem van. Borzasztóan haragudni fogok rájuk ha ezért hazajönnek.
Bár tudom ha meglátom őket csak öröm és boldogságot fogok érezni amiért újra itt vannak velem.

Eszembe jutott valami amitől nem unatkoznék és meg is tennék egy ígéretet. Meglátogatom a nagyapám. Őt egy kicsit zavarja,
hogy ilyen hamar 17 évesnek nézek ki hisz így nem is lehetett igazi nagypapa aki a kis pellenkás unokával játszik.
De tudom, hogy már megbékélt már ezzel az egész misztikus féle dologgal.

Nekem egy fekete BMW-m van. Imádom. Szuper gyors és persze mint mindenki a családban én is szeretem a száguldást.
Bepattantam és Charlie háza felé vettem az irányt.
A rendörautó a ház előtt állt így már biztos voltam benne, hogy itthon van.
Bekopogtam az ajtón és vártam amíg kinyitja. De nagy meglepetésemre:
-Sue?
- Áhh szia Renesmee! Charlie épp vacsorázik. - tessékelt be az ajtón. Meglepett bár tudtam, hogy az elmúlt években elég
sok időt töltöttek együtt. Örültem mert így legalább a nagyapám nem volt egyedül és Sue se.
-Szia! -buzgón intettem az asztalnál falatozó nagyapámnak.
-Renesmee! Hát eljöttél Azt hittem elfelejted.- felállt és megölelt.
- Dehogy! Egyél csak.- mutattam az asztalra.
- Te nem kérsz? Hoztam eleget. - kérdezte Sue.
- Nem köszönöm. Én már ettem. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Renben. Akkor én megyek is. Örültem, hogy láttalak!- Charlie arcára egy puszit nyomott.
- Én is! Öhh Sue!- kiáltottam utána mielőtt kiment a konyhából.
- Igen?
- Megmondanád Sethnek, hogy látogasson meg valamikor akár ma is vagy amikor ráér?
- Persze! - mondta mosollyal az arcán.
- Köszönöm szia!- beszélni fogok Sethel hátha kiszedhetem belőle amit Jabob nem akar elmondani. Tudom, hogy tudni fogja
mit nem mond el nekem.

Charlie-val a nappaliban voltunk ő a kanapén feküdt én előtte a földön ültem.
- Szóval mi van Sueval? Persze ha nem titok.
- Sue nagyon kedves tudod. És remek anya. Nézd csak a kis Seth is milyen rendes férfi lett. És Leah meg rendes nő.
- Igen. Igaz. - bólogattam. Tudtam, hogy nem is arra válaszolt amit kérdeztem de gondolom ennek megvolt az oka.
Nem akartam erőltetni.
- És veled meg Jake el?
- Mi lenne? A legjobb barátom. - a tegnap estére gondoltam. Elmélkedésem a telefoncsörgés zavarta meg.- Hagyd csak majd én felveszem.
- toltam vissza a kanapéra.
- Igen?
- Nessie? Rendben ott vagy. Csak meg akartam tudni, hogy jól vagy-e.
- Rendben vagyok  Jake. - a szemem forgattam. Megint átváltott az apám funkcióra.
- Ma már nem tudok átmenni. Majd holnap reggel átugrom.
- Oké. Akkor reggel. - visszamentem a nappaliba.
- Ki volt az? - kérdezte de a szemét le nem vette  a tv-ről.
- Jacob Figyelj nem bánod ha most megyek? Lehet Seth ma este jön át és..
- Semmi baj. Kösz, hogy beugrottál.
- Legalább nem unatkoztam. Szia! Majd még valamikor eljövök.
- Vezess óvatosan!

Amikor leparkoltam a a ház előtt, a lépcsőn egy alakot láttam üldögélni.
- Szia Seth! Köszi, hogy eljöttél!
- Szia! Igen anya mondta, hogy üzented ugorjak be.
- Igen. Mert...beszélni szeretnék veled. Gyere beljebb. - bevezettem a nappaliba és mind ketten leültünk a kanapéra.
- Mond csak.
- Jacobról lenne szó. Mindig olyasmiket mond amiből semmit nem értek. Te tudsz nekem  segíteni ezeket megérteni.-
láttam rajta, hogy ezt a témát inkább hanyagolná de nekem meg kellett tudom mindent.
- Lehet ezt inkább nem velem kéne megbeszélned hanem vele.
- Ő nem mond semmit. És ha elkezdünk erről beszélni csak veszekedés lesz belőle. Kérlek Seth.- szemem könyörgő volt.
- Ezért meg fog ölni. Na jó. Figyelj! Te ugye szereted Jake-t?
- Persze. - vágtam rá egyből.
- Na és - hagyott egy lélegzet vételnyi szünetet majd folytatta. - Csak úgy mint a legjobb barátod vagy mint a szerelmed?
Itt a vége. Nincs értelme neki is hazudni. Abból semmi jó nem származhat. És olyan embereknek hazudok akiket szeretek.
Nem tehetem ezt tovább. Becsuktam a szemem és kimondtam:
- Szeretem mint a szerelmem. - mikor kinyitottama szemem Sethre néztem aki csak mosolygott. Tudtam, hogy amint átváltozik Jacob
is tudni fogja. De már nem érdekelt. Annyira jó volt hangosan kimondani, hogy úgy éreztem mindenkinek elmondanám
, hogy mennyire szeretem Jacob Blacket.
- Szerintem erre értette, hogy nem állsz készen... mostanáig. Ezt mond el neki és ő mindent elmagyaráz. Addig nem
alakulok át amíg nem beszéltél vele megígérem.
- Köszönöm. És azt is, hogy beszélhettem veled.
- Semmiség. Most már megyek.
- Rendben.- odadobtam neki a kocsim kulcsát. - Vidd el ne gyalogolj. És Seth tényleg köszönök mindent.
 -  Bólintott majd kikísértem az ajtóba és visszamentem a kanapéra.
Erre értette, hogy nem állok készen? Tudta, hogy szeretem? Azt várta, hogy bevalljam? Holnap beszélnem kell vele.
Már ma is megtenném de biztosan őrjáratozik. Holnap mindenképpen...