Jake lassan, és gyengéden eltolt magától, szemeiben öröm égett, miközben engem nézett. 

- Ez most igent jelent? - nevetett fel mély, öblös hangján. 

- Természetesen. Millió is millió igen! - nevettem én is, és újra megcsókoltam. 

- Örülök hogy a feleségem leszel Mrs.Black! - elgondolkodva ráncoltam össze a homlokom, mellé feküdtem az ágyra. 

- Renesmee Black. meg kell még szoknom, hogy ezentúl ez lesz a nevem - Jacob elmosolyodott, megsimogatta az arcomat. 

- Nem muszáj felvenned a nevemet. Ha akarod akkor maradhatsz Cullen is - vonta meg hatalmas vállát, de éreztem a szomorúságot és a csalódottságot a hangjában. 

- Jaj de buta vagy! Még szép hogy fel akarom venni a nevedet! - ütöttem bele a vállába, erre felkapott és elkezdett csikizni. 

Nevetve borultam az ágyra, miközben õ ,,kínzott" engem. 

- Buta? Én? - kérdezte sértõdöttséget színlelve. 

- Jake hagyd abba! - kérleltem, immár szinte sírva a röhögéstõl. 

Végre abbahagyta a csikizésem, felült, én befészkeltem magamat az ölébe. 

- Be kellene jelentenünk a többieknek is! - mondtam, miközben felálltam és elkezdtem öltözködni. Jake is nekiállt, hogy felvegye a ruháit. 

Miután mindketten végeztünk az öltözködéssel, lementünk a földszintre, ahol ott találtuk az összes Cullent. Alice lelkesen csillogó szemekkel lépett oda hozzám, szorosan átölelt, majd Jake elõtt kissé megtorpant, de erõt vett magán, és szerelmem legnagyobb meglepetésére õt is átölelte. 

- Gratulálok! Annyira boldog vagyok! Már vártam, hogy mikor szervezhetek újabb esküvõt! - lelkendezett. 

Óvatosan hátrapillantottam a többiekre, akik meglepett képet vágtak, úgy néztek rám, és Jake-re. Anya lassan felállt, odasétált hozzánk, kissé habozott, de végül mindkettõnket szorosan magához vont. 

- Az én kicsi lányom férjhez megy! Nem hiszem el! - suttogta meghatottan, sokáig ölelve minket. 

- Hát... én se számítottam rá, hogy megkéri a kezem, de ha már így alakult, akkor állok elébe! - mondtam nevetve. 

Jasper, Emmett, Carlisle, és Esme is átöleltek minket, valamint gratuláltak az eljegyzéshez. Apa nem jött oda hozzánk, zavartan bámulta cipõje orrát, még csak ránk sem nézett. Odamentem hozzá, magam után húztam a kelletlenül bár, de utánam jövõ Jake-t, és megálltam elõtte. Lassan felnézett, tekintetében szomorúség, és bûntudat bújkált. 

- Nem örülsz neki, hogy férjhez megyek? - kérdeztem szomorkás hangon. Apa megrázta a fejét. 

- De, örülök neki! Csak... nagyon szégyellem magam. Nem kellett volna olyan ellenségesen viselkednem Jake-el... - bûnbánóan nézett Jacobra, akit meglepett, ez a hirtelen támadt bûntudat. Óvatosan, észrevétlenül oldalba böktem, hogy mondjon már valamit. 

- Ööö... nincs semmi baj. Én nem haragszom. Én is ugyanígy viselkedtem volna a helyedben, és szerintem ki kellene békülnünk ha már... te leszel az... öhm... apósom - hangosan felnevettem, apa ugyanis biológiai korát tekintetbe véve alig volt idõsebb pár évvel Jake-nél. Õk is csatlakoztak hozzám, velem együtt nevettek. 

- Béke? - kérdezte apa, kezét nyújtotta Jake felé. Jake megfogta, és kezet ráztak egymással. 

- Béke! - ismételte Jake határozottan. 

- Vigyázz majd a lányomra, meg ne lássam, hogy bármi baja esik, mert akkor... - kezdte el a fenyegetõzõst, apa leállítottam. 

- Nem lesz semmi bajom apa! És nem fogsz csinálni semmit sem, rendben van? - várakozásteljesen néztem rá, õ végül bólintott. 

- Gyere Nessie menjünk el apámhoz, mondjuk el neki is a jó hírt! - kérte Jake, és húzott is az ajtó felé, de én megtántorodtam. 

Szédülni kezdtem, és olyan hirtelen tört rám a hányinger, hogy felkészülni sem volt idõm rá. 

- Nekem most... hánynom kell! - nyögtem kezemet a szám elé tapasztva, és rohantam a mosdó felé. 

A WC fölé görnyedtem, és kiadtam magamból mindazt a keveset, amit tegnap ettem. Ma ugyanis semmi sem került még bele a gyomromba, ezért is találtam furcsának, hogy ez történik velem. Jake aggóva rohant be utánam, miközben én még mindig a földön térdeltem. Felálltam és kiöblítettem a számat, Jake figyelemmel kísérte minden mozdulatomat. 

- Nessie... jól vagy? - kérdezte, miközben felém nyúlt, hogy segítsen megállni a lábamon, ugyanis még mindig õrülten szédültem. 

- Hát... nem igazán. Carlisle... - nyögdécseltem, Jake azonnal megértette mit akarok, és elvezetett Carlisle dolgozószobájába. Bekopogott az ajtón, Carlisle azonnal ajtót nyitott. 

- Mi baja van Nessienek? - nézett rám aggodalmasan Carlisle. 

- Ezt szeretnénk mi is megtudni! Meg kell vizsgálni! 

- Hozd beljebb! - parancsolta Carlisle, Jake pedig bevitt, és lefektetett egy ágyra. Carlisle elkezdte a vizsgálatokat.