Remegve szor�tottam a gy�r�tt n�hol k�nny �ztatta pap�rt a kezembe. Nem tudtam meg�rteni any�m zaklatott hangv�tel� utols� level�t. V�g�l s�rva rogytam �ssze az el�t�r k�zep�n. Kiz�rva mindent magam k�r�l, nem �rz�kelve a k�lvil�got. Megpr�b�ltam visszaeml�kezni az egy h�ttel ezel�tt t�rt�ntekre, amikor m�g minden a megszokott h�tk�znapokban telt. M�r ha az �n am�gy is furcsa viselked�semet lehet h�tk�znapiasnak nevezni… De nem siker�lt, mert k�t cip� hangos, sebes koppan�sa nem enged�lyezte az eml�kek felszak�t�s�t. Majd egy er�s kar szor�t�s�t �reztem, amint megpr�b�l felemelni a hideg fa padl�zatr�l. Feln�ztem, ki pr�b�l meg elszak�tani a m�g gondtalan �letem feleleven�t�s�b�l. Nagyot s�hajtottam, amikor megl�ttam Nicolas sz�nakoz� arc�t. �pp ellenkezni pr�b�ltam mikor sz�l�sra nyitotta sz�j�t. A hangok szinte �v�lt�snek hangoztak az el�tte l�v� hossz� n�mas�ghoz k�pest.

- Minden rendben Alice? –k�rdezte m�ly rekedtes hangj�n.

- Persze sem… - nem b�rtam tov�bb besz�lni, megijedtem a saj�t hangomt�l. Ez nem �n vagyok. �n a mindig vid�m, mosolyg�s l�ny, aki �lvezi az �letet �s egy-k�t apr�s�got eln�zve mindig is rendes sz�fogad� voltam. Sosem panaszkodtak a sz�leim a magatart�som miatt, az iskol�ba is rendesen tanultam. M�g bar�taim is voltak… De mi�ta bel�pett az �letembe Jasper Hale - az aranysz�n� szemeivel �s j�ghideg m�rv�ny test�vel, a furcsa szok�saival a testv�reir�l nem is besz�lve – az�ta, mint ha teljesen megv�ltozott volna az �letem. Ak�r egy hull�mvas�t, egyszer fent m�skor lent. Mennyivel jobb volt akkor mikor ez a furcsa csal�d be nem tette a l�b�t Forks-ba… �jra kir�ntottak elm�lked�semb�l, nem hiszem el, hogy nem tudom tiszt�zni v�gre magamban a t�rt�nteket. F�jdalmasan n�ztem fel Nicolas-ra aki most gyeng�den, r�zogatott.

- H�… Alice, hallasz? –k�rdezte ijedt hangon

- Igen, persze bocs –vettem fel a mostan�ban oly gyakran haszn�lt �ll mosolyom.

- Mi a baj? Az el�bb olyan hirtelen elhallgatt�l �s... – harapta el a mondat v�g�t, majd gyeng�den v�gig sim�tott arcomon. Menyivel durv�bbnak t�nik a fi� keze, mint az �v�. Akinek l�gy simogat�sa �s gyeng�d cs�kjai senki�hez nem hasonl�that�. Megr�ztam a fejem. Ezt nem szabad, musz�j lesz �t minden �ron kivernem a fejemb�l, m�g ha nehezemre is esik. V�gig n�ztem Nicolas-on, r�vid barna haj, k�kes-z�ld szemek, sz�p kerek ajkak. Ha nem lenne �, azt hiszem, megfontoln�m Nicolas k�t hete tett aj�nlat�t, de �gy sajnos semmi es�lye.

- Bocsi, Nick de nem �rzem magam valami j�l… - kezdtem hazudni – ha nem haragszol szeretn�k lefek�dni.

- Meg�rtem, semmi baj akkor �n megyek – v�gre eleresztett. K�bultan az ajt�hoz k�s�rtem.

- Viszl�t Nick, majd tal�lkozunk – beakartam z�rni az ajt�t, de a l�b�t nem volt hajland� elvenni onnan. Eln�zett a kocsija ir�ny�ba, majd gyorsan vissza r�m �s egy cs�kot lehelt ajkaimra. Nem tudtam hirtelen fi� vagyok-e vagy l�ny. Majd amilyen lassan t�rtem magamhoz olyan gyorsan v�gtam be a bej�rati ajt�t �s v�gtattam fel d�h�sen a szob�mba. Pechemre ap�m meghallotta az ajt�csapkod�st, �s mikor m�r a szob�m ajtaj�t k�sz�ltem nem �pp gyeng�den bez�rni el�m�sz�t a dolgoz� szob�j�b�l szent besz�det tartani.

-Mary Alice Brandon, m�gis minek k�sz�nhetem ezt a szel�dnek nem mondhat� viselked�sedet? –k�rdezte cinikusan

- Eln�z�st ap�m.. –  hajtottam fejet el�tte. Ut�lom, hogy a saj�t h�zamban �gy kell viselkednem, mint egy csel�d. – �g�rem nem fog m�g egyszer el�fordulni – al�zkodtam meg el�tte. - Vagy addig, am�g itt vagyok… – tettem hozz� halkan, majd megv�rtam, m�g befejezi a kioktat�som. Amiben mostan�ban egyre gyakrabban van r�szem, �s m�g d�h�sebben becsaptam szob�m m�lybarna fa ajtaj�t. Nem igaz, hogy ennek is most kellett megtartania a szok�sos napi „h�romszor tartok naponta szent besz�det, m�g meg nem tanulod mi a helyes” programj�t. Le�ltem az �gyam sz�l�re. Forrtam a d�ht�l. Egyre jobban nem ismerek magamra. Meg itt vannak ezek a zavar� pontok. El�sz�r any�m levele, amiben kijelenti, hogy t�bb� nem k�v�ncsi r�m. M�sodszor itt van Nicolas, �s az a cs�k. Kezdem azt hinni, hogy m�r t�nyleg t�bbet �rez ir�ntam, mint puszta bar�ts�g. Pedig r�gen mennyit voltunk egy�tt. Olyanok voltunk egym�snak, mint k�t testv�r, az ideges�t� kish�g �s az ap�skod� b�tty. A szemem er�sen cs�pni kezdet, nem szabad s�rnom. Nem most, de m�skor sem. Eleget s�rtam m�r az ut�bbi p�r napba. Fel�lltam �s kis�t�ltam a saj�t f�rd�szob�mba. Le�bl�tettem hideg v�zzel az arcomat, v�g�l gyorsan �t�lt�ztem �s egy sz� n�lk�l, ki m�sztam az ablakomon. Nem �rdekelt ap�m �s az sem, hogy mit gondol mindenr�l. Osonva k�zel�tettem meg a h�ts� udvart a gar�zs fel�. Mivel a kocsi kulcsomat fent hagytam ez�rt nem volt m�s v�laszt�som, mint fel�ltem a biciklimre –mi�rt pont szokny�t kellett felvennem – �s elkerekeztem a suliig. Ott nem v�rt szem�ly v�rt r�m…