3. r�sz: Alec

            Mostan�ban m�r annyit j�rtam a Cullenek rezidenci�j�n, hogy  kevesebb, mint negyed �ra alatt megtal�ltam. A h�z pontosan �gy festett, mint amikor m�g Alice �s Edward is itt lakott, csak egy kedves �s sz�vfacsar� zongorasz�, vagy  egy balett t�ncost is megsz�gyen�t� kisl�nyos suhan�s hi�nyzott �ppen.

Amikor leparkoltam a kocsival m�r l�ttam, hogy Rosalie odakint v�r a verand�n. Ehhez m�r volt id�m hozz�szokni. Mindig �gy v�rt.

- Szia Rose. – k�sz�ntem sz�razon �s lassan odas�ntik�ltam hozz�.

- Hello Bella. Megs�r�lt�l? – k�rdezte �sszer�ncolt homlokkal, �s beleszimatolt a leveg�be.

- Reggel elv�gtam a l�bam.  – mondtam aggodalmasan – Ink�bb visszamegyek a kocsihoz �s megn�zem, hogy nem – e �zott �t a k�t�s. Addig menj be a h�zba.

- Igaz.  –sz�lt b�lcsen a sz�ke l�ny, �s m�r ott sem volt.

�n visszabandukoltam a kocsimhoz �s miut�n ledobtam a cip�met �s a zoknimat l�ttam, hogy igazam volt. A k�t�s tiszta v�r volt. Majdnem el�jultam mikor megl�ttam, de igyekeztem gyors lenni �s el�kotortam az els�seg�lydobozt a kocsimb�l.

Hallottam, ahogy a h�z ajtaja kiny�lt �s valaki kij�tt a szabadba.

- Egy �jabb baleset? – k�rdezte Carlisle �s m�r nyitotta is ki a saj�t t�sk�j�t, melyben sokkal t�bb orvosi cucc volt, mint az �n els�seg�lyl�d�mban.

- �h csak a t�k�r. �jabb r�mk�pek.  A szok�sos. – mondtam lemond�an, �s n�m�n t�rtem, am�g a doktor ell�tta a sebemet.

- Jobban kellene vigy�znod magadra! �gy nem mehetsz Volterr�ba!

- Tudom. De �gy f�lek visszamenni! – vallottam be, �s m�r meg is b�ntam, mert Carlisle aranyl� szemei gyanakodva villantak fel�m, majd �gy sz�lt:

- Akkor igaza volt Esme-nek. Jobb lesz ha nem te m�sz, hanem �!

- Nem �gy �rtettem!  - tiltakoztam gyorsan, �s k�zben magamat szidtam, hogy ilyen nagy a sz�m, ha panaszkod�sr�l van sz�. Pedig r�gen sosem panaszkodtam. De sokat v�ltoztam mi�ta…

Megr�ztam magam, �s �jabb heves tiltakoz�sba kezdtem.

- Majd odabent megbesz�lj�k! – sz�lalt meg v�g�l Carlisle �s felseg�tett.

Miut�n bel�pt�nk a h�zba a konyha fel� vett�k az ir�nyt.

- Jobban vagy? – k�rdezte Esme aggodalmasan, �s meg�lelt.

- Persze. Kutya bajom.  – legyintettem �s viszonoztam az �lel�st.

Rosalie gyanakv� pillant�st vetett fel�m, Emmett karjai k�z�l. Jasper az ablakn�l �llt �s az erd�t k�mlelte. Carlisle elpakolta a t�sk�j�t.

- Nos akkor kezdj�k. – mondta v�g�l �s le�lt az asztalf�re.

Esme �s �n odatelepedt�nk mell�. Emmett�k �s le�ltek, Jasper pedig csak b�lintott. M�r megszoktuk, hogy � sosem �lt le. Egy nyugodt perce sem volt mi�ta elvesztette Alice-t.

Mindig �gy ment ez. Egy h�ten t�bbsz�r �sszegy�ltem tan�cskozni a Cullen csal�ddal, hogy mik�nt is vehetn�nk r� Edwardot �s Alice-t, hogy j�jjenek haza.

A Volturival szemben tehetetlenek voltunk.

Az egy �v leforg�sa alatt m�r k�tszer is voltunk Olaszorsz�gban, de sosem jutottunk tov�bb Volterra kapuj�n�l beljebb. M�r mindig ott v�rt r�nk Jane �s F�lix.

Emmett egyszer neki is rontott F�lixnek, �s �ri�si csata keveredett az eg�szb�l, aminek az lett at eredm�nye, hogy Jane megk�nozta Rosalie-t, �gy a fi� k�nytelen volt feladni a harcot, hab�r � �llt nyer�sre.

M�sodszorra Carlisle, �n �s Jasper ment�nk Volterr�ba, de Alice ezt is el�re l�tta �s figyelmeztette az �j csal�dj�t, hogy j�v�nk. Akkor b�k�sebb t�rgyal�s ment v�gbe, hiszen Carlisle sosem vesztette el az �nuralm�t. M�r majdnem �gy volt, hogy t�rgyalhatunk Ar�val, de Jane v�g�l meggondolta mag�t, mert Jasper nem tudta visszafojtani az ir�nta �rzett gyilkos d�h�t. A l�ny ezt persze  r�gt�n meg�rezte, �s jobbnak l�tta ha ink�bb visszavonul�t f�jnak.

Az utols� utaz�sunk �ta m�r f�l �v telt el.

�gy most j�nak l�ttuk, hogy �jra �sszegy�lj�nk �s tan�cskozzunk, hogy kik menjenek? Mikor? �s hogyan cselezz�k ki Alice-t?  

- Egyszer�en nevets�ges  arr�l vitatkozni, hogy mik�nt ker�lhetj�k el azt hogy Alice megl�sson minket!  - d�h�ng�tt Jasper, �s az �kl�t r�zta.

A fesz�lts�g persze r�gt�n �tragadt mindenkire, �s �n is nyugtalanul f�szkel�dni kezdtem  �lt� helyemben.

- Alice mindent el�re l�t! Ak�rmit tesz�nk � tudni fogja, hogy megy�nk!

- Jaspernek igaza van! – mondta Rosalie.

- De akkor mi m�st tehetn�nk? – k�rdeztem bosszankodva.

Ekkor az �sszes Cullen megdermedt, �s Jasper fel� fordultak aki a k�vetkez� pillanatban teljes er�b�l kir�gta a hatalmas kertre n�z� konyhai ablak�veget �s kivetette mag�t a semmibe.

�n ijedtemben felsikoltottam �s els�k�nt rohantam  az ablakhoz, dacolva a leveg�ben sz�ll� �les �vegdarabokkal.  

- Bella ne! – ki�ltotta Esme �s r�m vetette mag�t, ezzel el�rve, hogy biztons�gban tudva lenyomjon a f�ldre.

�n csak annyit l�ttam, hogy Jasper ugrott egy szalt�t a leveg�ben miel�tt f�ldet �rt, majd nekiiramodott az er�dnek. Olyan volt mintha hirtelen vad�szni t�madt volna kedve. �m tudtam, hogy ez egy�ltal�n nem �gy van, mert Emmett r�gt�n ut�na ment, Rosalie aggodalmasan n�zett Carlisle- ra, aki a fej�t d�rzs�lte �s majd sz�tpukkadt a m�regt�l. Esme m�g mindig a f�ld�n tartott.

- Mi t�rt�nt? Hova ment Jasper �s Emmett? – k�rdeztem rekedten.

- Alec ut�n. – mondta Carlisle, �s � is odal�pett a kit�rt ablakhoz, hogy l�ssa merre is mehettek  a neveltfiai.

- Alec? A Volturis Alec?  - k�rdeztem d�bbenten.

- Igen.  – suttogta Esme r�m�lten.

- Mi�rt j�tt ide? – k�rdezte Rose �s a kezeit t�rdelte idegess�g�ben.

- Az mindj�rt kider�l! – mondta a doktor �s a bej�rati ajt� fel� indult.

Rosalie sz�lseben k�vette, �s miut�n Esme felseg�tett, mi is, Jasper �s Emmett el� ment�nk, akik k�zre fogt�k a ,,fiatal” Volturi tagot �s d�h�sen, els�t�t�lt szemekkel morogtak r�.

- Eresszetek el! Parancsolom! – mondta a fi� �s k�zben ide – oda kalimp�lt, igaz tehetetlen�l.

- Minek j�tt�l ide? K�mkedsz ut�nunk? – k�rdezte Emmett �s j�l megr�ngatta Alecet.

Jasper pedig ezzel egy id�ben engedte el, �gy az eg�sznek az lett az eredm�nye, hogy Alec nekiesett a falnak, majd �tt�rte azt.

Miut�n elsz�llt a por �s a fal amely leomlott Emmett felord�tott k�nj�ban �s a szem�t d�rzs�lgette.

- Nem l�tok! Te j� �g megvakultam! Mi tett velem az az Alec?!

- Em. – ki�ltotta Rose, �s aggodalmasan odarohant a fi�hoz, hogy a szem�be n�zzen, �m Emmett valahov�  eln�zett Rosalie feje f�l�.

- Mi t�rt�nik? Mi ez a csend? Mi�rt nem sz�lal meg senki? – ki�ltotta t�ls�gosan is hangosan Jasper.

- Nem hall. – leheltem d�bbenten. -  Jasper nem hall!

- A m�sik pedig nem l�t! – csattant Alec el�gedett hangja �s kih�v�an n�zett r�nk.

- Azonnal hagyd abba Alec! Ne haszn�ld rajtuk a k�pess�gedet! – mondta Carlisle �s odal�pett a fi� el�.  - K�rlek!  - mondta ezt m�r egy kicsit szel�debben.

A fi� v�g�l b�lintott �s szemeit el�sz�r Jasperra, majd Emmettre emelte. Jasper abbahagyta a kiab�l�st.

- V�gre hallok! – sz�lt megk�nnyebb�lten.

- Rose! L�tlak! – mondta Emmett �s a kezei k�z� fogta a l�ny arc�t, majd megcs�kolta. 

– Teeee….! – indult meg d�h�sen Alec fel�, de Carlisle fia v�ll�ra tette a jobb kez�t.

- Emmett! Ne!

- De hiszen � egy Volturis! Ellens�g!

- Tudom, de tal�n meg kellene hallgatnunk, hogy mi�rt j�tt! – sz�lt Carlisle b�lcsen.

- Egy�rtelm�! Az�rt, hogy szabot�lja az �jabb kimenek�t�si akci�nkat Edward �s Alice r�sz�re! – morogta Jasper.

Alec g�nyosan megr�zta a fej�t �s felnevetett.

- Ugyan ne nevetess! M�r k�t napja tudjuk, hogy j�nni fogtok! Te, Bella �s Esme!

Tan�cstalanul n�ztem a m�g mindig engem karol� Esme-re, �s a d�bbenetem percr�l – percre fokoz�dott.

- Alice m�r l�tta azon nyomban amikor m�g  csak a gondolat szikr�ja kicsir�zott bennetek! – magyar�zta Alec �s most megint r�m n�zett.

A szemei v�r�sen izzottak �s hirtelen r�j�ttem, hogy reggel nem k�pzel�dtem.

- Te volt�l ma reggel a h�zunkban!  - szaladt ki a sz�mon d�bbenten.

- Most az egyszer nem k�pzel�dt�l!  - b�lintott Alec, majd hozz�tette – Sajn�lom  ha megijesztettelek. Eredetileg csak veled akartam besz�lni, de mikor megl�tt�l �s �sszet�rted a t�kr�t musz�j volt elj�nn�m!

- De…? Mi�rt? – k�rdeztem hitetlenkedve.

- A l�bad! Elv�gtad �s v�rezni kezdett! Ez nekem nagy cs�b�t�st jelentett, viszont nem az�rt j�ttem Forksba, hogy meg�ljelek!

- Nem hiszem el! – sz�ltam, �s �reztem, hogy a t�bbiek is ugyan�gy meglep�dtek, mint �n.

            Alec, A Volturi tagja kihagyott egy lehet�s�get, hogy meg�lj�n egy embert?! Mi t�rt�nt? A feje tetej�re �llt ez a vil�g?

- Tulajdonk�ppen  mi�rt j�tt�l?  - k�rdeztem m�g mindig megrend�lve.

- Mert Alice elmondta, hogy ide k�sz�lt�k �s ….

- Nem besz�lsz le minket semmir�l! �s nem is akad�lyozol meg semmiben! – sziszegte Jasper.

- Megengedn�d, hogy v�gigmondjam? – k�rdezte Alec kim�rten, �s megint nekem, Esme-nek �s Carlisle – nak kezdett magyar�zni.  - … Sz�val az�rt j�ttem, hogy seg�tsek nektek kiszabad�tani Edwardot �s Alice-t!

Emmett szab�lyosan t�tott sz�jjal b�multa Alecet. De ezzel nem volt egyed�l.

Rosalie olyan arcot v�gott, mintha valaki pofon v�gta volna.

Carlisle �s Esme megh�kkentek, csak�gy mint �n.

- Igazat besz�l!  - mondta Jasper d�bbenten – Legal�bbis az �rz�sei err�l �rulkodnak!

- Te… te  seg�teni akarsz? – k�rdeztem dadogva.

- Igen.  – sz�lt nemes egyszer�s�ggel a fi�.

- De mi�rt? Hogyan? Nem �rtelek! Azt hittem, hogy te �r�lsz, hogy Ar�nak siker�lt fogs�gba tartania Edward�kat.

- Szeret t�ged. – v�laszolta meg a k�rd�semet Jasper.

Alec zavartan les�t�tte a szemeit �s miut�n k�rd�n n�ztem r� b�lintott.

- Szeretsz?

- De nem szerelemb�l! Mert olyan fiatalon v�ltoztattak �t, hogy azt az �rz�st sosem volt alkalmam megtapasztalni. – mondta keser�en  - M�sk�ppen szeretlek!  Nem szerelemb�l, – ism�telte �jra – de er�sebben egy szimpla bar�ts�gn�l. Egy olyan n�t l�tok benned, akit mindig is szerettem �s aki ir�nt er�s �rz�seket t�pl�ltam mikor m�g ember voltam. Halv�nyan eml�kszek r�,  �s tudom, hogy  te r� hasonl�tasz!

- Ki az a n�?

- Az �desany�m. – v�laszolta a fi� �s �jra elsz�gyellte mag�t.