4. rész: Egy kis segítség

Jasper, Emmett és Rosalie még mindig hitetlenkedve meredtek Carlisle-ra, amikor az megenyhült arccal megveregette Alec hátát és így szólt:

- Köszönjük, hogy segíteni akarsz. Akkor kérlek fáradj beljebb és informálj minket, hogy jól van –e Alice és Edward? Mi van most velük? Mit csinálnak?

Én és Esme már rutinosan a konyha felé vettük az irányt, ahol egyre  hidegebb lett, hiszen Jasper kitörte az ablakot. A jelek szerint ezt csak én vettem észre, mert a többiek nem húzták össze a nyakukat fázósan és borzongtak meg a jéghideg szellőtől.

Alec folyamatosan engem figyelt és ez már kezdett kicsit zavarni.

Jasper bizalmatlanságának érzése  pedig még mindig ott lógott a levegőben.

- Carlisle! Ugye nem hiszel ennek a … - Emmett elharapta a mondat végét.

- Mi Cullenek mindenkit meghallgatunk! Jól tudod fiam. – válaszolta az orvos és egy szék felé intett hogy Alec leülhet.

Váratlanul ért a dolog, amikor a  fiú boldogan bólintott, de nem arra a székre ült le ahová Carlisle mutatott, hanem mellém.

Rosalie és Jasper hangosan morogtak, de Alec csak ennyit mondott:

- Nyugalom! Ti sosem lazítotok? – kérdezte csúfondárosan.

- Fogd be! – dörrent rá Rose, és gyilkos pillantással méregette a Volturis fiút.

- Elég legyen! Most már világos, hogy a fiú  nem ártó szándékkal jött! Hallgassuk meg és csak utána ítélkezzünk! – szólalt meg Esme, és én hevesen bólogattam, mire Alec elvigyorodott.

- Köszönöm a bizalmat. – mondta, majd nagy levegőt vett, hogy belekezdjen a mondandójába.

- Pfffff. Na persze!  - dünnyögte hangosan Jazz, de miután Carlisle ránézett inkább abbahagyta.

- Szóval, – folytatta Alec zavartalanul – mint ahogy az az imént kiderült  azért jöttem, mert a Volturi tisztában van vele, hogy pár nap múlva újra ellátogattok hozzánk. Alice –nek volt erről egy látomása. A Mester…

- Hogy ki? – vágott közbe Emmett.

- Aro. – javítottam ki gépiesen, aztán észbe kaptam, és gyorsan a számra tettem a kezem.

- Igen ahogy azt Bella is mondta, – szólt újra széles mosollyal Alec – a Mester, vagyis Aro és persze a többiek úgy döntöttek, hogy ha most eljöttök Volterrába az lesz életetek utolsó hibás döntése!

- Szóval végezni akarnak velünk? – kérdezte Jasper döbbenten.

- Igen. – bólintott Alec.  – Mindenkivel kivéve egy Jasper nevezetűt…

- Hiszen az én vagyok!  - dörrent fel a fiú.

- Akkor te vagy az aki tudja befolyásolni a körülötte lévő emberek érzéseit?

Jasper csak bólintott.

- Igen te kellesz Arónak!

- Azt csak szeretné! Én sosem hódolok be neki!

- Edward és Alice sem önszántából maradt Volterrában!  Hanem Chelsea hatására!  - szólt közbe Carlisle.

- Akkor ezt már tudjátok. – mondta Alec, és úgy láttam gondolatban kipipált egy listát amin azok a dolgok szerepeltek amiket valószínűleg közölni akart velünk.  – Chelsea képessége az egyik legerősebb a Volturiban. Jane után talán az ő hatalma a legnagyobb.

- Ezt már tudjuk mi is. Chelsea képes befolyásolni az emberek közötti kötelékeket. Esetünkben meglazította Alice és Edward kötödését a mi családunkhoz, és megerősítette azt a  Volturihoz! – szólt Emmett savanyú képpel.

- Pontosan.

- Ha csak azért jöttél, hogy ezt elmond akkor már mehetsz is!  - mondta Rosalie, és a kitört ablak felé intett.

- Különben is. Alice azóta már látta, hogy elárultad a Volturit! Szóval ha mi meghalunk Te velünk pusztulsz! – szólt Jasper és egy kicsit sem titkolta, hogy a mondandója  vége mennyire tetszik neki.

- Megnyugodhatsz kedves Jasper! Alice semmit sem látott erről és nem is fog! Mielőtt eljöttem volt rá gondom!

- Mit csináltál vele? – kérdezte Jasper, és megindult Alec felé.

- Állj! – kiáltott Alec – Csak a saját képességem használtam ellene, és egy időre kikapcsoltam az övét!

- Hm. Ügyes! – mondta Carlisle és elégedetten nézett Alecre.

- Köszönöm. – bólintott a fiú, és úgy láttam, hogy Jasper is lenyugodott.

- Szóval ha most elindulnánk Volterrába Alice nem látna minket előre?  - kérdeztem és a lelkemben remény ébredt.

- Ez így igaz! Gondoltam, hogy most az egyszer a meglepetés erejével támadhatnátok! Nálatok a labda! A többi már rajtatok múlik.

- És ezt tényleg csak úgy önzetlenül tetted? Nem hiszem el! – mondta Emmett és a fejét rázta.

- Nem önzetlenül. Én csupán csak Bellát akartam látni és nem akartam, hogy megöljék!  - Alec újra bánatosan lesandította a fejét - Mellesleg Caius engem rendelt ki a megölésetekre!

- Na azt megnézném! – prüszkölt Rosalie mérgesen.

- Akkor segítesz nekünk?  - kérdeztem, és már majdnem megöleltem a fiút.

- Azt hiszem már segített is! – szólt mosolyogva Carlisle, majd hozzátette:

- Irány Volterra!