4. fejezet
Épp a kávémat kortyolgattam amikor valaki kopogott. Már szaladtam is kinyitni az ajtót. Jake volt. Tudtam, hogy
eljött az ideje mindent megbeszélni. Leültünk az ebédlő asztalhoz egymással szemben, én hozzákezdtem.
- Tegnap beszéltem Sethel.
- És miről beszéltetek? - az arca gyanakvó volt.
- Arról amiről mi ketten nem nagyon tudunk társalogni úgy, hogy ne veszekedés legyen a vége. - olyan nagyot nyelt, hogy
még én is hallottam.
- Seth mit mondott?
- Inkább csak egy dolgot kérdezett aztán szinte be is fejeződött a beszélgetés. - folytattam volna amikor kopogtak. -
Mindjárt jövök. - a kezemmel mutattam, hogy maradjon itt.
Épp a kávémat kortyolgattam amikor valaki kopogott. Már szaladtam is kinyitni az ajtót. Jake volt. Tudtam, hogy
eljött az ideje mindent megbeszélni. Leültünk az ebédlő asztalhoz egymással szembe én hozzákezdtem.
- Tegnap beszéltem Sethel.
- És miről beszéltetek? - az arca gyanakvó volt.
- Arról amiről mi ketten nem nagyon tudunk társalogni úgy, hogy ne veszekedés legyen a vége. - olyan nagyot nyelt, hogy
még én is hallottam.
- Seth mit mondott?
- Inkább csak egy dolgot kérdezett aztán szinte be is fejeződött a beszélgetés. - folytattam volna amikor kopogtak. -
Mindjárt jövök. - a kezemmel mutattam, hogy maradjon itt.
Az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Akit láttam az...
- Nahuel?!! - a nyakába ugrottam és megpusziltam az arcát.
- Ohh Renesmee! - eltolt magától, hogy szemügyre vehessen. - Nagyon jól nézel ki. Úgy látom megáltál a növésben.
Mikor is láttalak utoljára? 2 éve? - kérdezte én megint megöleltem. Annyira jó volt látni. Nagyon jóba lettünk az
évek során.
- Azt hiszem. Hiányoztál. - mondtam és a vállába temettem az arcom.
- Te is. Áhh Jacob! Szia!- megint eltolt magától de hátulról még mindig ölelt és kezet fogott Jake-l. Biztos félre
érthető volt ahogy az előbb úgy öleltem de tényleg hiányzott.
- Nahuel. Mi járatban? - kérdezte kissé goronbán.
- Csak meglátogattam Renesmeet és a többieket. - mondta és rám mosolygott.
- Á a többieket nem fogod most látni. Senki nincs itthon. Nyaralnak...tudod párossával.- mondtam vigyorogva.
- Oh kár. Pedig velük is szívesen találkoztam volna.
- Nem gondoltam volna, hogy rád érti Alice a látogatót tegnap. Gyere ülj le. - leültettem a kanapára. Jake is
jött szorosan utánunk. - Hogy vagy? Jártál valami érdekes helyen? - faggattam csillogó szemekkel.
- Lassabban. -nevetett. - Jól vagyok. Nem. Nem voltam mostanában sehol. Inkább tanulgattam tudod.
- Értem.
- Meddig maradsz? - kérdezte Jacob aki szúrós tekintettel nézte Nahuelt.
- Nem tudom. Pár nap azt hiszem.
- Jó, hogy itt vagy. - bújtam hozzá.
- Én is örülök. Csak elfáradtam az utazásban. - fújta ki a levegőt.
- Pihenj le. Gyere a vendégszobába.
- Rendben. Köszönöm.
Felvittük a csomagjait elpakolt mindent majd ledőlt aludni. Jakobbal kiültünk a teraszra és néztük a naplementét.
Egyikünk se szólalt meg. Engem már zavart a csend ezért megtörtem.
- Jó, hogy itt van.
- Ja. - nekem úgy tűnik nem nagyon örül neki.- Látom mennyire örülsz neki. - mondta gúnyosan.
- Persze, hogy örülök. A barátom. 2 éve nem láttam. Hiányzott.
- Ühümm.
- Nem tudom most mi a bajod. - ráztam a fejem.
- Semmi semmi. Szóval mit kérdezett Seth? - hozta fel megint.
- Ezt lehet nem most kéne megbeszélnünk. Most, hogy itt van Nahuel...- húztam el a szám.
- Mi van ha, hogy most itt van? - nem akartam megint veszekedni. Inkább elmondtam. Kiszaladt a számon.
- Azt kérdezte, hogy szeretlek mint a barátom vagy mint a szerelmem. - suttogtam és sóhajtottam. Ő nem szólt semmit
pár percig.
- Mit mondtál? - kérdezte ő is suttogva.
- Jake lehet, hogy tényleg nem most...
- Mit mondtál? - kérdezte megint belevágva a szavamba. Vagy 5 percig nem szólaltunk meg. Csodálkoztam, hogy nem kérdezte
meg megint Mit mondtam?... Nehéz volt kimondanom, hisz ez valaminek a kezdete lehet vagy...vagy a vége.
- Szerelemmel. - néztem rá és vártam a reakcióját.
Mélyen a szemembe nézett majd rendkívül gyorsan hozzám hajolt és megcsókolt.
Vadul visszacsókoltam. Kezemmel beletúrtam selymes hajába így közelebb került hozzám.
Elhúzódott a homlokát enyémnek támasztotta.
- Renesmee. - sóhajtotta. - El se hiszed mióta vártam erre.
Én megint megcsókoltam. Hozzábújtam az arcom a vállába temettem.
- Szeretlek. -mondta és a hajamba túrt.
- Én is szeretlek.- felemeltem a fejem és a szemébe néztem. Kezem az arcára raktam. - Még nem voltál nem ismertem a
szerelmet.
- Te vagy a levegő, mi nélkül nem élek. - mondta.
- Te vagy a biztonság melletted nem félek. - suttogtam.
- Most már elmondok mindent.
- Az jó lenne.
- Te vagy a lenyomatom. Ez amolyan farkas dolog...Amikor megtalálod a "lelki társad". Az enyém te vagy. Amikor először
megláttalak már akkor szerettelek.
- Azóta türelemmel voltál? - kérdeztem tátott szájjal. Én biztos nem bírtam volna ki ennyi ideig.
- A közeledben lehettem. Ez segített. Megérte várni. - csókolta a homlokom.
- A többiek tudták? ...Hogy szeretsz.?
- Mindenki. Amikor anyád megtudta még rám is támadott. - nevetett hangosan.
- Komolyan? -ültem fel öleléséből. - Anya rád támadott?
- Igen.- még mindig nevetett.
*
- Nem vagy álmos? - simított végig az arcomon.
- De. Menjünk be. - kéz a kézben mentünk fel a szobámba. Egy kicsit aggódtam az együttalvás miatt. Lehet, hogy
már aludtunk együtt de akkor még csak legjobb barátok voltunk. - Hol szeretnél aludni?- kérdeztem miközben pakolgattam
a párnákat.
- Ha visszajöttem megmondom. Átváltozom hátha Sam mondani akar valamit az őrjárattal kapcsolatban.
- Oké.
Már vagy fél órája vártam Jacobra de még mindig nem jött vissza. Meguntam a várakozást így átmentem apa régi szobájába .
A besütött a hold így mindent megvilágított. Az ablakhoz mentem és nekitámasztottam a homlokom.
Az erdőt néztem amikor mozgást vettem észre. 4 farkast láttam ott. Jacob, Sam, Embry, és talán Leah.
Vajon mi volt olyan fontos, hogy idejöttek? Biztos nincs semmi baj csak az őrjáratot beszélik meg. De ahhoz
miért jöttek ide? Gondolatban is megtehették volna.
Leszaladtam az emeletről, hogy kimehessek hozzájuk. Épp bezártam magam mögött az ajtót mikor Jack farkas alakban
kódorgott felém. Megsimítottam a hátát és felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen.
- Minden rendben? - csak kicsusszant a kezem közül és visszament az erdőbe. Alig telt el pár másodperc már emberi
alakjában jött felém. Én még mindig guggoltam.
- Miért jöttél le? - állított fel.
- Csak láttalak benneteket fentről és meg akartam kérdezni, hogy mi a baj...
- Nincs semmi baj. Mennyünk vissza. - átölelt és miközben befelé tartottunk folyton hátranézett. - Telefonálhatok?
- Persze. Kit akarsz hívni? - adtam a kezébe a mobilom.
- Csak apádék. Hogy minden rendben-e náluk.
- Ugye most viccelsz? Azt ne mond, hogy most akarod ezt megkérdezni tőlük.
- Pedig de. Menj feküdj le.
- Hihetetlen, hogy megint így kezelsz. - néztem rá dühösen.
- Nem kezellek megint így. - majd megcsókolt és telefonnal a kezében kiment a konyhába.
Még csak nem is hallhatom amit mond? Nem avat be semmibe.
Elmentem lefeküdni de nem jött álom a szememre. Valyon mit kellett megbeszélnie apával ilyenkor? Valami itt nincs
rendjén de én majd kiderítem, hogy mi ...
|