Reggel nehezemre esett elhinni, hogy ez t�nyleg megt�rt�nt.
 
Viszont Sarah azt �ll�totta,hogy hallott valamit,de bemes�ltem neki,hogy csak �lmodott. Nem tudhatta meg, hogy Edward itt j�rt. N�lam.
 
Szinte eg�sz d�lut�n k�rty�ztunk, mivel m�st ezen a helyen nem lehet csin�lni. A pakli hi�nyos, de a magunk�nak mondhatjuk. Teljesen �rtelmetlen j�t�kokat tal�lunk ki, �s n�ha meglep�d�nk a m�sik fant�zi�j�n.
Rendhagy�an aludtam d�lut�n. Soha nem szoktam,de mivel Edward csak �jszaka j�het, kell, hogy valamennyit tudjak pihenni. Sarah �szrevette, hogy a kellet�n�l izgatottabb vagyok, de nem k�rdezett semmit… szerencs�re. Nem szeretek hazudni neki.
Im�dom, amikor a nevel�n�k iskol�t tartanak, �s olyan dolgokr�l besz�lnek, mint a politika, �s k�z�let. Mintha b�rmelyikbe r�szt tudn�nk venni… de �k �lvezettel mes�lnek. Este m�r t�lk�n �ltem, �s pr�b�ltam visszaeml�kezni, hogy el�z� �jjel mikor j�tt, de h�t id��rz�ke itt nincs az embernek.
- J��jszak�t! – K�sz�nt Sarah.
Az biztos.
- J��jt! – suttogtam vissza az izgatotts�gt�l.
Megpr�b�ltam min�l kisebbre �sszeh�zni magamat, �s le�ll�tani az �r�lten verdes� sz�vemet. Majd �gy egy �ra ut�n �tlibbentem a m�sik vil�gba, ahol egy meglep� �lom fogadott.
 
Egy erd�be futottam, �s valami megmagyar�zhatatlan gyorsas�ggal k�vetett. Nem kellett hozz� sok id�, hogy el�m �rjen, de valami�rt nem t�madott, csak tudtam, hogy engem v�r. Egy k�zeli fa m�g�tt volt, �s csak p�r centire hajolt ki, �gy nem l�thattam, csak a barna haj�t. De olyan ismer�s volt az a sz�n.  Pont mint…       
 
Kis h�j�n sz�vrohamot kaptam, amikor �gy keltem fel, hogy valaki a sz�mra tapasztotta a kez�t. Azt�n az eg�sz testembe v�gigsziv�rgott a tudat, hogy Edward az. Azonnal fel�ltem, �s vettem p�r nagy leveg�t, hogy megnyugodjak.
- Megijesztettelek? – K�rdezte bocs�natk�r�en.
Megr�ztam a fejemet, de pontosan tudta, hogy hazudok.
- Sajn�lom – Motyogta, �s megfogta a kezemet.
Az �rint�se olyan gyeng�d, kedves volt.
- Mehet�nk? – K�rdezte, �s a fej�vel lejjebb hajolt, hogy a szem�nk egy vonalba legyen.
- Persze – Suttogtam, �s fel�lltam.
�n m�g mindig nem tudtam, hogy merre is van az a hely, �gy a vezet�st Edward-ra b�ztam. Hamar odatal�lt, �s mindketten le�lt�nk.
- Hoztam neked valamit – Vigyorgott, �s a zseb�b�l egy zacsk�t h�zott ki, mely tele volt apr�, �tl�tsz� dolgokkal.
Bizalmatlanul m�regettem.
- Ez mi? – Bukott ki bel�lem a k�rd�s.
Elkerekedett a szeme.
- Soha nem ett�l m�g cukrot?
T�tov�n megr�ztam a fejemet.
- Nem r�mlik…
- Akkor k�stold meg, im�dni fogod! – Biztos�tott r�la, majd beleny�lt, �s a sz�j�ba vett egyet.
Megn�mulva v�rtam, hogy mi t�rt�nik, de csak m�g sz�lesebben vigyorgott az arckifejez�semet l�tva.
El�m tolta a zacsk�t, �n meg b�tortalanul vettem egyet, �s bekaptam.
- Ne nyeld le, szopogasd! – Utas�tott Edward, �n meg tettem amit mondott.
T�lleg nagyon finom volt, �s �gy olvadt sz�t a sz�mba mint a h�.
Edward-ra mosolyogtam.
- Nagyon finom! – D�cs�rtem, �s vettem m�g egyet.
- �r�l�k, hogy �zlik. El tudod dugni?
B�lintottam.
- Rendben, ha akarod holnap is hozok! – Aj�nlotta.
Holnap, holnap, holnap…
Hirtelen nagyon komoly lett az arca, �s ez megijesztett. K�zelebb h�z�dott hozz�m, �s megint megfogta a kezemet.
- Emma, mondanom kell valamit – Suttogta f�jdalmas arccal.
�, ne, biztos valami rossz lesz. Beh�nytam a szememet, mintha azzal tomp�tani tudtam volna az �t�st, amit tal�n lelkileg fogok kapni a k�vetkez� percben.
- Emma, k�rlek n�zz r�m!
Eleget tettem a k�r�s�nek.
- Annyira sajn�lom, mindent, ami eddig t�rt�nt az �letedbe! Hogy ide ker�lt�l, az anyuk�dat – Nyelt egyet – de tudnod kell, hogy anyuk�d nem halt meg!
Egy pillanatra lemerevedtem, majd megr�ztam Edward v�llait.
- Miket besz�lsz? – Sik�tottam halkan – mi�rt csin�lod ezt?!
Lefejtette mag�r�l a kezeimet, �s megszor�totta amikor el akartam h�zni �ket.
- Emma, te igaz�b�l �n vagy. �n meg te. Minket elcser�ltek.