5. fejezet

Nap kelte volt. Az ablakban ültem és néztem az erdőt, a nap bevilágította, néhol látni lehetett ahol a mókuskák ugrándoznak, és hát érezni is, Renesmee hamarosan felkel mondtam magamnak. Neki döntöttem az üvegnek a fejem , és egy mély lélegzetet vettem. Mit jelenthet az az üzenet? Nem értem. Bármennyire is töröm magam nem jutok semmire, sőt tragikusabb lesz a hangulatom. Én ebbe bele fogok őrülni mondtam magamnak. Majd hirtelen egy forró ajkat éreztem a nyakamon, mindig is csalódottan ér hogy Edward bőre számomra már nem hideg. Elkezdte csókolgatni a nyakam. Édes volt.
- Nem lesz semmi baj suttogta a fülembe. – Majd a tekintetünk találkozott, elakartam fordítani az arcom, de Edward elkapta és közelebb húzta az övéhez, megcsókolt, a csók rövid időn belül véget ért, és most már én is tudtam miért, Nessie körű belül  10 mp múlva a hálószobába lesz. A kedvenc csibészes mosolyomat kaptam befejezésként.
- Mindig veletek leszek. A hangja komoly lett. – Nem engedem hogy bármi bajotok essen.
Elhittem amit mondott,ó,a szavai megnyugtattak. De valamit még is kérnem kellett tőle valami olyan dolgot ami számomra a legfontosabb volt.
- Edward. Kezdtem bele. – Hogyha bármi történik velem és már nem leszek képes megvédeni Renesmeet Kérlek velem ne törődj ŐT mentsd meg! Ezt tisztáznom kellett Edwarddal.
- Nem fog veletek történni semmi, de megígérem.
- Köszönöm. Majd tekintetem megint elkalandozott az erdőben. Hirtelen zuhogni kezdett az eső. Hirtelen ha ezt hirtelennek lehet mondani Forksban. Belegondoltam,hogy alakult volna az életem távol Forkstól. Talán még mindig egy otthon ülős ember lány lennék. Nem tudom, de néha eltöprengek azon hogy Edward élete jobb is lehetne nélkülem, de én soha nem leszek olyan erős vagy bátor amilyen ő volt, nem tudnám magam feláldozni hogy neki „szebb” elete legyen, és hát valjuk is be önző vagyok, csak egyetlen egy lénnyel osztozok meg Edwardon. A lányommal, az én tökéletes gyönyörű szép lányommal. Valaki megveregette a vállam, és én visszatértem a jelenbe.

- Hahóóóó !!! Föld hívja anyát!! Kiabáltam Bella fülébe.
- Igen? Mondjad kincsem.
- Anya már vagy 10 perce szólongatlak. Jake hívott h át-e mehetek La Pushba?
Tudtam hogy anya bele fog menni, nem féltett Jacobtól sőt szerette ha vele lógok. Csak hát apa, apámat egyszerűen lehetetlenség volt megtörni, de már haladunk anyával  mindenben segít amiben csak tud, de sokat, nagyon sokat sírok. Legtöbbször anya engem véd, apa pedig tiltakozik., és ez mind az én hibám, de ennek most már muszáj véget vetnem. Ilyenkor szoktam kitisztítani a fejem és elmenni itthonról. Ami után álltalában mindenkitől meg kapom a letolást, de én tudok magamra vigyázni. Jó lehet hogy ver a szívem, és vért pumpál, de erős vagyok, bárkivel fél kézzel is elbánok. Érdekes életem azon része hogy a családom itthon tanít engem úgy mond „így könnyebb”.
- Nessie , drágám azt hiszem most te jársz a fellegekben. Szólított meg anya.
- Ops! Bocs. Elnevettem magam.
- Menj csak ! Apádat elintézem, és anya rám kacsintott.
- Kössz anya ! És neki is vágtam az erdőnek Tudtam merre kell mennem, tisztában voltam az erdő minden pontjával. Meg sem tudom számolni hányszor jártam már erre. Mikor elértem azt a bizonyos „láthatatlan vonalat” a vérfarkasok és a vámpírok határát, valaki felém közeledett, az erdőből, ismeretlen illata volt. Ki lehet ő? Gyorsan átléptem a határt. Most már pillanatokon belül Jacobék házánál leszek, és nem eshet bántódásom. Az alak még mindig követett. Mit akarhat tőlem, hiszen én nem ártottam senkinek. Ahogy a házhoz értem szívem kalinpálása egyre gyorsabb lett, már szinte vertem a ház ajtaját.
- Isten szerelmére Jake nyisd már ki az ajtót!!!!!!!! Üvöltöttem. Majd hirtelen megnyugodtam. Éreztem valaki olyan jelenlétét aki mindig melegséggel áraztotta el a szívem. Tudom most mindenki azt gondolja h Jasper az, de ez tévedés. Az én szerelmem állt mögöttem. Majd Jake nyakába ugrottam.
- Oh Jacob. Zokogtam.
- Mi a baj Nessie? Kérdezte Jake az ő sajátos huncut hangján.
- Valaki egészen idáig követett, majd amikor megjelentél köddé vált.
- Nem tudod ki lehetett az ?
- Nem, a szaga ismeretlen volt számomra.
- Nyugalom, most már biztonságban vagy, én vigyázok rád. Mondta Jake.
- Tudok magamra vigyázni. Vágtam vissza.
- Oh, Nessie nem gondolod hogy együtt erősebbek vagyunk ?
- De igen. Egyeztem bele.
- És mivel üssük el az időt? Kérdezte Jake széles mosollyal az arcán.
- Séta? Tenger part ? kérdeztem.
- Hm. Azt hiszem jó ötlet.
Egymás mellett sétáltunk Jacobbal, majd egyszerűen meg fogta a kezem. Te jó isten valaki csípjen meg most azonnal, vagy különben nem hiszem el  hogy ébren vagyok. Az arcom vér vörös lett. Szerintem körülbelül egy paradicsomra hasonlíthattam. Jacob rám nézett és elnevette magát amitől csak még pirosabb lettem.
- Azt hittem ez így szokás. Mondta
- Ö. Azt hiszem. Valami furdalta az oldalam. Kíváncsi voltam.
- Jake, kérdeznék valamit, de kérlek őszintén válaszolj !
- Mindig őszinte vagyok hozzád.
- Jacob tényleg szerelmes voltál anyámba?
- Hát, igen. Jake szemeiben láttam a megbánást, a fájdalmat, és a keserűséget.
- És, és , hogy tudtál így vele lenni, hogy ő egy olyas valakit szeret(ett) akit te egyenesen utálsz?
- Az ő döntése volt. És hát ha ő nem lenne, te sem lehetnél most itt.
- De még is hogy sikerült túllépned rajta?
- Amikor te megszülettél kihalt Bella iránt érzett szerelmem, te valami olyas valamit keltettél bennem életre amit nem tudok elmagyarázni.
Ez ez hihetetlen ismételgettem magamnak. Majd Jake felém fordult és valami olyas valamit tett amit  a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. MEG CSÓKOLT !!!!! életem első csókját kaptam. Majd a vágy úgy eluralkodott az elmémen hogy már nem tudtam mit csinálok. Egyre gyorsabban meg akartam szabadulni Jacob, és a saját ruháimtól. Majd arra lettem figyelmes hogy Jake le állított. Még is mit művel ?
- Nem gondolod hogy kicsit elhamarkodjuk a dolgokat? Kérdezte tőlem.
Ebben most tökéletesen igaza volt. Életem első csókja után, már le akarok vele feküdni?! Hát hova tettem az eszem ??
- Öh, de azt hiszem. Tovább sétáltunk a tenger parton, néztük ahogy a nap be világítja a vizet, és ahogy a víz csillog ennek hatására, ennél romantikusabb dolgot el sem tudtam képzelni. De valamit még is meg kellett kérdeznem.
- Jacob. Kezdtem bele. – Ha valaha is ÚGY alakulna…. Meg…. Meg…. Meg történhetne ??
- Nem. Hangja nyers és hideg volt. Komolyan beszélt.
- Meg tudhatnám az okát?Felém fordult és a szemembe nézett.
- Renesmee Cullen . nem veszíthetem el veled a fejem. Ezt úgy mondta mintha valami „alap” dolog lenne.
- Tessék? Kérdeztem.
- Hát, Nessie, amúgy se túl biztonságos egy fiatal vérfarkassal lógnod. Bármikor elveszíthetem a fejem, és könnyen megölhetlek.
- De, de tudod jól hogy én nem vagyok olyan törékeny.
- Meg hiszem azt. És Jake a kérdésem óta most nevetett fel először.
- Ez nem vicces. Válaszoltam.
- Ohhh.. bocsáss meg Popej..
- Héééé !!!! Jacob!!!! Komolyan beszélek.
- Tényleg bocs, de a válaszom nem. Hangja ismét komoly lett.
- Mond meg nyugodtan hogy nem vagyok vonzó. Nem fogok megharagudni.
- Te tényleg nagyon buta vagy. Ha nem tudnék uralkodni magam fölött. A ruháid már rég sírva jegyzetelnének.
- Hát akkor ne uralkodj magad fölött. Oda hajoltam Jakehez ajkaim az övére tapasztottam és közbe suttogtam. – Jake kérlek. Jacob inkább megcsókolt. Csak hogy „fogjam már be”.
- Nessie a nem az nem, és szerintem apád se rajongana az ötletért.
- Anya megvédene. Hangom magabiztos volt.
- Meghiszem azt. Szerintem Bella is ellenezné a dolgot.
- De még is miért?
- Nessie anyád pontosan tudja hogy mi/ki vagyok, és azt is hogy mekkora erővel rendelkezek.
- Hát ez szívás.Ops! ezt hangosan mondtam.
- Az. – válaszolta egész egyszerűen Jake.- Még nálad is jobban szeretném, ha hiszed, ha nem.
Ja persze. Higgyem is el.
- Aha, ja. Csak ennyit bírtam kinyögni.- Jake azt hiszem most már mennem kéne.Későre jár.
Észre se vettük hogy repül az idő.
- Jól van. Nagyon vigyázz magadra. Kérlek! Holnap látlak. Aludj jól. Álmodj velem.
- Rendben. Te is . és Jacob.
- Igen?
- Nagyon szeretlek. Elpirultam.
- Én is. Jake mosolygott meg lepte amit mondtam.El indultam az erdőn keresztül. Majd megint az az érzés fogott el hogy valaki követ. Egészen hazáig rohantam. Mikor bementem a házba nem volt otthon senki. Én pedig éhes volt. Nem volt kedvem vadászni így hát gondoltam keresek valamit a konyhában. Rá pillentottam az asztalra és egy nagy halom paírt találtam aminek a tetején egy iskolai beiratkozás sikeres vissza jelzése állt.De hát anya és apa még nem mehetnek vissza a gimibe még nem telt el kevesebb mint két év se. Elkezdtem olvasni a papírt , de nem anya, se nem apa neve állt rajta az ÉN nem volt. De hát ez ez ez hihetetlen, fantaztikus. Eszméletlenül boldog voltam, nem, nem akartam el hinni hogy ez a mai nap meg történt, még az se számított hogy Jakekel van egy dolog ami nem lehetséges. A következő pillanatban anya és apa mellettem álltak. Feléjük fordultam, és a nyakukba ugrottam.