A kezem elernyedt az �v�ibe.
- Hazudsz – Gyan�s�tottam meg – hazudsz – Suttogtam.
- Emma, hinned kell nekem! Egy napon sz�lett�nk, �s egy k�rh�zba!
- Az nem jelent semmit! – Ord�tottam a kellet�n�l hangosabban az arc�ba, �s fel akartam �llni, de nem engedte.
- K�rlek, Emma hallgass meg! Tudom, hogy neh�z felfogni, de el kell mondanom mindent. Elej�t�l a v�g�ig.
Nem n�ztem r�.
- Any�m elej�t�l fogva sejtette, de nem tett semmit, �s k�l�nben se lehetett biztos benne. Egyszer mes�lte Ap�mnak, �s �n ezt kihallgattam. Az�ta nem hagyott nyugodni a gondolat. Persze Anya ugyan�gy, teljes odaad�ssal nevelt, �s pr�b�lta elfelejteni az �rz�seit, �s siker�lt is neki, de �n mindig tudtam, �s l�ttam a f�jdalmat az arc�n. Egyik nap besz�ktem a k�rh�zba, �s az �sr�gi akt�k k�z�tt megtal�ltam a tiedet! Az, hogy a parkba voltam akkor, amikor ti is, puszta v�letlen volt. De azt�n megl�ttam. A von�said m�g�tt Anya volt. Azonnal tudtam, hogy te vagy az, aki igazi gyereke a sz�leimnek. Akkor nem is tudtam, hogy mit higgyek, amikor megpillantottalak. Persze meg akartalak ismerni, de az �rd�g bennem azt mondta, hogy tal�n el�rulod, �s akkor… m�ig nem tudom megbocs�tani magamnak. De amikor elj�ttem, �s megl�ttalak… nem tudom, mintha m�r �vek �ta ismertelek volna. A vonzalomnak, amit ir�ntad �rzek, nincs k�ze ehhez. Magad�rt szeretlek, �s nem is a b�ntudat vez�rel. Persze el�bb is megkereshettelek volna, �s m�r r�g el kellett volna mondanom Any�nak, de valami bel�l mindig megakad�lyoz. Nem tudom, hogy micsoda. – Gy�nta meg Edward.
K�nnyes szemmel hallgattam v�gig. H�t m�gis csak t�ved�s t�rt�nt, �s van egy szeret� csal�dom? Egy �pol�n� miatt szenvedek itt? Helyettem Edwardnak kellett volna…?
Amikor nem figyelt kiszak�tottam a kezeimet, �s fel�lltam. � vill�mgyorsan k�vetett, �s el�llta az ajt�t, nehogy ki tudjak sz�kni.
- Edward ez… ez sok nekem! �n… nem tudom, gondolkoznom kell!
Megr�zta a fej�t.
- Most m�r semmin sem kell gondolkoznod, �rted? Holnap megsz�ktetlek innen, ak�r az �letem �r�n! – K�z�lte harciasan.
Leesett az �llam. Megsz�ktetni? Legyek bujdos�?
- Meg�r�lt�l? �s mond csak, ut�na mihez akarsz kezdeni? Hazam�sz, �n meg maradjak az utc�n? Vagy hogy k�pzeled?
- Term�szetesen hazaviszlek. Any��knak m�r �pp itt az ideje, hogy megismerj�k az igazi gyermek�ket!
- �s akkor veled mi lesz? Kir�gnak?
V�llat vont.
- Nem hiszem. J� gyerek�k voltam… ha nem is v�rszerinti.
Megr�ztam a fejemet.
- Edward ez nem fog menni! Figyelj, k�t �v m�lva �gyis kiker�l�k innen, onnant�l meg majd csak boldogulok egyed�l! 
Er�sen megr�zta a v�llaimat.
- Emma, tizenhat �ve szenvedsz itt! Egy perccel t�bbet se fogsz, ha rajtam m�lik, �s pedig ez rajtam m�lik! Ha kell le�tlek, �s �gy vonszollak ki!
- Edward – Motyogtam.
- Meg kell �rtened. Biztos vagyok benne, hogy hasonl� helyzetbe te is ezt tenn�d!
- Abba ne legy�l olyan biztos – Morogtam halkan.
- Dehogynem! Te j� vagy!
Nem tudtam a szem�be n�zni, majd eszembe jutott egy dolog, ami tal�n elvehette egy kicsit a kedv�t.
- Edward, �n nem hagyom itt Sarah-t! – Jelentettem ki hat�rozottan.
- Ki az a Sarah? A bar�tn�d?
B�lintottam. D�h�sen morgott egyet.
- Mi lenne, ha nem most j�nne r�d a bar�ti �sszetart�s?
Megb�ntottan n�ztem r�, mire azonnal megb�nta amit mondott.
- Jajj, sajn�lom, nem �gy �rtettem!
- Edward, ezt a helyet nem lehet t�l �lni, ha nincs bar�ti �sszetart�s!  
- Tudom, nagyon sajn�lom! – Menteget�z�tt.
- K�pzeld el, milyen �rz�s lenne neki, ha egyik nap �gy kelne fel, hogy �n nem vagyok az �gyamba! �sszeroppanna, r�ad�sul megfogadtuk egym�snak, hogy mindig egy�tt maradunk! �s ez neked tal�n csak valamif�le buta, gyerekes, �s l�nyos dolog, de minket ez tart �letbe! Te ezt nem �rtheted, soha nem volt�l ilyen helyzetbe!
- Igazad van, t�nyleg nem voltam, de olyanba m�r igen, hogy mindebb�l ki akarlak venni, de te meg makacsul csak az�rt is tov�bb akarod puszt�tani magadat!
- �s mi �rtelme van annak, ha engem kih�zol, de a m�sik felemet otthagyod? Nem �rted, hogy mennyire fontos a bar�ts�g? Ezen a helyen csak ezt tudjuk megtanulni! Nekem nem az a fontos, hogy p�nzem, vagy �letem legyen, hanem egy ember, akire b�rmilyen helyzetbe sz�m�thatok!
- R�m mindig sz�m�thatsz! – Ki�ltotta az arcomba Edward – H�t nem �rted? Felem�szt a tudat, hogy helyettem te „b�nh�dsz” itt! Neked milyen lenne?
- Nem tudom! Nyilv�n rossz, de meg kell �rtened, �s el kell fogadnod az itteni szab�lyokat!
- Pontosan – Kr�kogta egy g�nyos hang. Vill�mgyorsan kihajoltam Edward m�g�l, �s megl�ttam  Ms.Petter-t, Ms.Meckenzee-t �s Ms.Pollock-ot az ajt�ba �llni.
- Emma, uram, most sz�pen j�jjenek velem! – K�rte Ms.Meckenzee b�jvigyorral, �s el�reengedett az ajt�ban.
- Annyira sajn�lom – Suttogta a f�lembe Edward, de m�r nem hallottam semmit.
Mereven b�multam magam el�, ahogy az irod�jukba ment�nk, majd az ajt� nagy csap�d�ssal bez�rult m�g�tt�nk.