- Nem látom pontosan, hogy kik is jönnek! – mondtam türelmetlenül, és lábujjhegyreálltam, hogy jobban lássam a két alakot.
Nagyot dobbant a szívem, és hatalmas kő esett le róla, amikor végre- valahára megláttam, hogy Edward és Alec közeledik felénk.
Őrült tempóban futottam szerelmem felé, és belerohantam a karjaiba.
- Annyira aggódtam! – mondtam, és könnyezni kezdett a szemem.
9. rész: Egy új élet küszöbén ….?
- Nem látom pontosan, hogy kik jönnek! – mondtam türelmetlenül, és lábujjhegyreálltam, hogy jobban lássam a két alakot.
Nagyot dobbant a szívem, és hatalmas kő esett le róla, amikor végre- valahára megláttam, hogy Edward és Alec közeledik felénk.
Őrült tempóban futottam szerelmem felé, és belerohantam a karjaiba.
- Annyira aggódtam! – mondtam, és könnyezni kezdett a szemem.
- Most már minden rendben van. Nyugodj meg! – mondta Edward, és szorosan átölelt.
- Edward jól elbánt Aróval!- szólalt meg Alec, és egy nagy vigyort eresztett felém.
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a fiú most már a nevén szólította a vámpírt, és nem azt mondta, hogy: Mester.
- Alec! – mondtam boldogan, és őt is megöleltem – Köszönök mindent!
- Te vagy hálás nekem? – kérdezte hitetlenkedve – Örök időkre a lekötelezetted vagyok!- mondta, és meghajolt.
- Ugyan dehogy! – szóltam, és elvigyorodtam.
- Na mesélj jól elgyepáltad azt a vén Arót? – kérdezte büszkén Emmett, mintha csak ő maga küzdött volna az imént.
- Nos elláttam a baját! – válaszolta Edward, és megveregette bátyja vállát.
- Én a helyedben nem szerénykednék! – mondta izgatottanAlec- Aro végül feladta a küzdelmet. Féltette az életét. Jane és Renata kaparták össze.
Alice és Jasper elégedetten szemlélték Edwardot.
Emmett fetrengett a nevetéstől.
- Menjünk haza! – mondtam végül és elindultunka Volterrából kivezető út felé.
Miközben emberi tempóban sétáltunk a lemenő nap fényében hirtelen eszembe jutott valami:
- Most mi lesz Alec sorsa?
- Szerintem mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy örülnék ha csatlakoznál a Cullenekhez. – fordult Edward, Alec felé.
A fiú döbbenten nézett rá.
- Ezt most komolyan gondolod?
- Persze. – válaszolta neki a szerelmem, és megeresztett felé egy mosolyt.
- Nos én szívesen lennék a családotok tagja, de úgy vélem hogy Emmett és Rosalie nem igazán örülnének nekem.
- Ez nem is igaz! – mondtam, és Emmettre néztem.
Az említett nagyban lapított, és nem szólt semmit.
- Ugye hogy nem igaz?! Emmett? – kérdeztem hangosan, majd megböktem.
- Nos nekem már bizonyítottál! Felőlem jöhetsz. Na de hogy Rosie mit fog szólni? Az a kettőtök játszmája lesz!
Alice felnevetett. Hangja most is olyan csilingelő és élénk volt, mint két éve. Zene volt a füleimnek.
- Nyugi Alec! Rosalie valóban nem arról híres, hogy mindenkit tárt karokkal vár, de minket is befogadott egykoron, és már Bellával is megbarátkozott! Veled sem lesz sokáig baja!
- Akkor jó. – sóhajtott Alec, majd hozzátette -Alec Cullen. Hogy hangzik?
- Nagyon jól. – mondtam lelkesen.
- Isten hozott a családban! – szólt ünnepélyesen Edward.
Carlisle, Esme és Rose a repülőtéren vártak minket.
Esme olyan boldog volt, hogy újra láthatta Edwardot és Alice-t, hogy egy óráig csak ölelgette őket, és ha képes lett volna sírni, akkor biztosan zokogott volna.
Rosalie gyanús képpel mérte végig Alecet, és nem titkolta, hogy mennyire elégedetlen a jelenlétével. Ám amikor Emmett elkezdte neki mesélni, hogy a fiú mit is tett értünk úgy láttam, hogy percről – percre megbarátkozott a ténnyel, hogy a család nagyobb lett.
Carlisle természetesen azonnal beleegyezett, hogy Alec csatlakozzon hozzájuk, és nagyon hálás volt neki. Azt mondta, hogy vele is a saját fiaként fog majd bánni, és ebben senki sem kételkedett.
Az élet visszatért a régi kerékvágásba.
Edward és én boldogabbak voltunk, mint valaha. Apám nehezen békélt meg a ténnyel, hogy a fiú visszatért az életembe.
Jacob egy darabig megint haragudott rám, és azzal vádolt, hogy a Föld összes vámpírját idecsődítem Forksba. De én biztosítottam róla, hogy Aleccel nem lesz gond.
Ebben igazam is lett.
Alec szépen – lassan áttért az állatvérre, és már emberek közé is mehetett. Jasper kicsit féltékeny is volt rá, hogy az önkontrollja hamarabb kifejlődött, mint egykoron neki, de azért ahol csak tudott ő is segített a fiúnak.
Azt pedig már csak remélni mertük, hogy aVolturi soha többé nem fogfeltűnni az életünkben.............!!!!!
Vége
Jogok
Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.
Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!