Tal�n soha nem kellett volna megismernem. Tal�n igen.

Egy h�napja m�r, hogy nem l�ttam. Az�ta mintha egy porcel�nbaba lenn�k. Az arcomon semmif�le jele annak, hogy �ln�k. Minden percben �t v�rom.

Minden percben eleget teszek a k�r�s�nek, de akkor mi�rt nem j�n? Mi�rt nem tartja be az �g�ret�t?

Sarah nagyon agg�dik. L�tom az arc�n. T�mondatokba elmes�ltem neki a t�rt�netet, �s nyoma sem volt rajta s�rt�d�tts�gnek, ami�rt nem avattam be el�bb. Mondhatni, hogy velem gy�szolta v�gig ezt a 30 napot.

- Emma, mondanom kell valamit – Tette le Sarah a k�rty�j�t egy j�t�k k�zben.

K�rd�n n�ztem r�.

- Te beleszerett�l ebbe a fi�ba – Jelentette ki.

Nah�t, t�nyleg?

- �s, ha b�rmikor visszaj�n �rted, neked el kell menned vele! Velem ne foglalkozz, k�rlek sz�pen! Ami az egyik legfontosabb dolog nekem, az az, hogy te boldog legy�l! �s ut�llak ilyen �llapotban l�tni! Harcolnod kell! Mindaz�rt amit elvettek t�led, �s amit nem kaphatt�l meg! De ez itt benn nem fog megval�sulni, �rted?

S�hajtottam egyet.

- Sarah, hagyjuk, �gy sem tudtam volna mit kezdeni, ha kimegyek! R�ad�sul bujk�ljak a rend�r�k el�l? Nem akarok… �s te is hi�nyozn�l!

- De engem felejts el! Egy �vvel vagyok fiatalabb n�lad, akkor abban az �vben mit kezden�l?

- Mindennap visszaj�nn�k megl�togatni t�ged! – �lltam el� a hat�rozott v�lasszal.

D�h�sen megcs�v�lta a fej�t.

- Olyan makacs vagy! – Ki�ltotta s�rt�d�tten.

- Sajn�lom… de nem �rezn�m helyesnek, ha itt hagyn�lak.

- Pedig az lenne a helyes! �s ha alkalmad ny�lik r�, de te nem �lsz vele, Isten engem �gy seg�ljen…!

Felnevettem a harcias arc�t l�tva.

- Te is meg tudsz m�g lepni… - Motyogtam halkan

- Akkor �g�rd meg nekem. – K�rte komolyan Sarah.

- M�gis mit?

- Hogy elm�sz, ha elj�n �rted! – Magyar�zta idegesen.

Nyeltem egyet, v�g�l megr�ztam a fejemet.

- Sajn�lom. �n soha nem �g�rek olyat, amit azt�n nem tartok be – Mondtam morcosan, �s k�zbe Edward-ra gondoltam.

Egy pillanatig halgatott, majd gy�ztesen elvigyorodott.

- �r�l�k, hogy ezt megbesz�lt�k!

- Mi van?

- Ismerlek. Elm�sz, ha j�n! – Vigyorgott.

- Nem, �n nem! – H�borogtam bossz�san, de igaza volt.

Ezek ut�n m�g Sarah-t is k�pes leszek itt hagyni… nem sz�p t�lem, de ez az igazs�g. Sarah mell�m �llt, �s a v�llaimra fektette a kez�t.

- Emma, te valami sokkal jobbat �rdemelsz. Eg�sz l�nyedben j� vagy, �s ez�rt csak t�ved�s lehet, hogy itt szenvedsz. Ezt valahol bel�l mindig is �reztem, �s szerintem te is. Csak egy valamit k�rek… - Elhallgatott, �n meg kiv�ncsian n�ztem r�. K�nnyes szemmel fordult fel�m – Ha kim�sz, k�rlek, nagyon k�rlek, hogy keresd meg a b�ty�mat!

Elkerekedett a szemem.

- Ne – neked van egy b�ty�d? – Dadogtam suttogva.

B�lintott.

- Tudod, alig eml�kszem r�, de azt�n amikor any��k – d�h�sen mondta ki az any��k sz�t - elmentek, �t is bedugt�k valahova, vagy elk�ldt�k valakihez. Nem tudom. De annyira hi�nyzik. Szinte � nevelt engem, eg�szen addig a napig…

- Milyen napig? – Ny�ltan m�g soha nem mes�lte el, hogy konkr�tan mi�rt is ker�lt be.

- Tudod, egyik nap kinnt j�tszottam a kertbe, �s apa beh�vott. Azt mondt�k, hogy el kell menni�k egy p�r napos �tra, de azt�n visszaj�nnek, addig meg egy t�k j� helyen lesz�nk, tele gyerekekkel, �s j�t�kokkal. Egy gyermekotthonba. Azt�n elfelejtettek visszaj�nni…Jack-et m�shova vitt�k, de az�ta minden nap r�gondolok. Az egyetlen csal�dtagom.

D�bbenten b�multam r�, majd s�rva b�lintottam, �s megsimogattam az arc�t.

- �g�rem, hogy megkeresem! Addig nem fogok megnyugodni, am�g meg nem tal�lom, �s vissza nem hozom. Elhiszed?

B�lintott.

- Persze, hogy elhiszem, Emma. Te soha nem hazudsz.

�jra egym�shoz �lelt�k egym�st.

M�g egy ok, ami�rt m�r biztos vagyok benne, hogy ki akarok szabadulni innen. Milyen boldog lesz Sarah, ha viszont l�thatja a b�tyj�t. �n meg Edward-ot.

Istenem, csak j�jj�n el. Szabad�tson ki, �s azt�n rendbe hozok mindent.

Sarah-val, magammal, a sz�leimmel.

Kiv�g�dott az ajt�, �s Ms.Petter s�t�lt be rajta.

- Sarah, Emma, menjenek az eb�dl�be. Megbesz�l�st tartunk, hab�r Emma ez aligha �rint t�ged, a piszkos kis �gyeid miatt. De had f�jjon csak – Mondta �sszesz�k�lt szemekkel, majd er�sen megfogta a karunkat, �s fel�ll�tott.

- El�g m�r ebb�l a sok s�r�sb�l! Hagyj�k abba ezt a folytonos panaszkod�st – Parancsolt r�nk a s�r�st�l piros, �s duzzadt szemeinket l�tva.

Nem felelt�nk, csak elindultunk. Had f�jjon nekem? M�r megint mit tal�ltak ki?

Az eb�dl� tele volt, mindenki izgatottan f�szkel�d�tt. Mi meg�lltunk az ajt�ba, �s Ms.Meckenzee-re f�kusz�ltunk. �dv�z�lt mosollyal fel�llt.

- Gyerekek, �r�mteli h�rt fogok k�z�lni! �jabb kimen�re van lehet�s�g�nk!