kkk.
- Ha szeretnél, nem hagynál el.
- Nessie, ő az apám.
- Veled megyek. Pattant ki az ötlet a fejemből.
- És a családodnak mit mondasz majd ? kérdezte.
- Nem tudom, nem is érdekel, Jacob én nélküled egy nagy 0 vagyok, nem
tudok nélküled létezni Jacooooob… temettem ismét arcom a vállába.
Zokogtam. Nem tudtam abba hagyni, nem ment, nincs többé élete az
értelmemnek. Jacob eltolt magtól.
- Mennem kell. Holnap 7:00-kor indulok.
- Neeeeeeeeeeeeee !!! üvöltöttem.
- Ég veled !
És a sötét alak eltünt az erdőből. Képtelenségnek éreztem magam. Nem
ment a járás, a gondolkodás, semmi. Nem tudtam még felfogni se , hogy
elment , elhagyott, örökre egyedül leszek. Hajamat az arcomba fújta a
szél. Csurong víz volt. A könnyeim eláztattak mindent. Elveztettem az
ésszerű gondolkodást. Leültem egy fához, az eső elkezdett zuhogni.
Ahj. Mért pont én?????? Nem akarok létezni. Fejem neki hajtottam a
fának, hagytam hogy megemésztsen a fájdalom.
Jacob arcát láttam mindenhol, amint azt hajtogatja ég veled .. nem , nem !!!!

Álmodtam. Jacobbal. Hol vagyok kérdeztem magamtól. Pár napja már nem
jártam itt, az  én kis zugom volt, az én szobám. Tiszta ruhában
voltam, éreztem hogy a könnyeim,se a víz nem itatja át a bőröm. Hogy
kerültem én haza? Az utolsó emlékem az a nagy kopasz fa, és az eső.
Egy cetli volt az éjjeliszekrényemen. „A konyhában leszek. Anya „ Le
dobtam magamról a takaróm, fel szerettem volna állni, de vissza
lehuppantam az ágy matracára. Renesmee kapard össze minden csepp erőd,
hajtogattam magamnak. Sikerült. Fel álltam. Ki nyitottam az ajtóm, és
a konyha felé vettem az irányt. Senki nem volt a házban anyán, és
rajtam kívül.
- Szia anya. Kezdtem bele.
- Szia.
- Hogy kerültem haza ?
- Hát, Jake hívott, de lefeküdtél pár percre, és utána gondoltad hogy
találkozol vele. De nagyon elaludtál, és Alice meg Jasper áthoztak.
Tessék??????? Kérdeztem magamtól. Oh, persze, biztos Alice ezt a mesét
találta ki.
- Oh, oké. Böktem ki. Végülis valami választ csak kellett adnom
- Nessie minden rendben? Kérdezte anya. – Csak mert álmod közbe
folyton Jacobról beszéltél, és hogy nem mehet el.
- Igen. Jól vagyok.
Megcsörrent a telefon. Anya felvette.
- Igen persze, már is adom.
Kikell zárnom minden emléket Jacobról, úgy lesz a legegyszerübb, ha
mindent kitörlök róla magamból. Még a nevére se akarok többé gondolni.
Számomra Jake nem is létezett, nem is létezik, és nem is fog létezni.
- Renesmee, elvennéd végre a telefont? Kiáltotta anya a fülembe.
- Ops! Bocsi.
Egy könnycsepp kószálódott az arcomon. Letöröltem gyorsan, még mi
előtt anya észre vehette volna. Fülemhez emeltem a telefont.
- Nessie, már halálra aggódtam magam miattad, te meg hol jártál,
vártam rád a mi helyünkön, de te nem voltál sehol. Hadarta JACOB a
telefonba.
- De én ott voltam, és te, azt mondtam el mész, és hogy elhagysz…
Lefagytam, most mi van? Miről van itt szó ? ki űzik velem tréfát?
- Nessie, fogalmam sincs hogy miről beszélsz, mi nem találkoztunk.
- Jake, beszélhetünk késöbb? Kérdeztem.
- Oké, majd hívlak. Sziaa. Szeretlek.
- Szia. Löktem ki az összeszorított fogaim közül.
- Anyaaaaaa kiabáltam.
- Mi az kicsim? Anya a hátam mögött állt, hirtelen megérintette a
vállam, majd valami kép beugrott, olyan igazinak tűnt, de még se volt
az. A kép a  következő másodpercben köddé vált.
- Anya, találkoznom kell Alice-szel. Hadartam gyorsan.
- Menj. Vágta rá Bella.
Vad , eszet vesztett rohanásba kezdtem. Alice csak tud a kérdéseimre
választ adni.
- Hello mindenki, kiabáltam , mikor átléptem a küszöböt a „Fehér palotába”
- Sziiaaa Nessie. Kaptam vissza mindenkitől.
- Alice ? hangom beleremegett a nevébe.
- Itt vagyok, táncolt mellém Alcie.
- Beszélnünk kell. Vágtam rá.
- Menjünk ki. Javasolta
Kisétáltunk a teraszra, nem láttam a holdat, se a csillagokat, az ég
fekete, sötét, beljós volt.
- Mi a baj ? kérdezte végül meg Alice
- Mi történt velem ?
- Elaludtál, mi pedig haza vittünk.
- És, Jacob nem ment el, szeret, és tényleg itt van.
- Hát persze, Alice tündérien nevetett.
- Álmodtam. Válaszoltam. Ezt a választ saját magamnak szántam.
- Renesmee, Jasperrel vadászni megyünk, esetleg ha van kedved…
- Nem, köszönöm, most egyedül szeretnék lenni. Válaszoltam
- Rendben.. Akkor szia. Mikor Alice kimondta az utolsó szavát, Jasper
mellette termedt, és kézen fogva eltűntek az erdő titkaiba.
Bámultam a nagy fekete eget, csodálkoztam, ez az álom olyan valódinak
tűnt, vajon tényleg csak álmodtam? A mobilom csörgése rántotta ismét
vissza a valóságba.
- Renesmee Cullen???
Kérdezte egy ismeretlen hang.