(Alice szemsz�ge) 

• Szeretlek – h�zott vissza maga mell�, majd f�l�m hajolt.
• �n is szeretlek – suttogtam a szemeimbe n�zve.

Jasper egyik karj�val megt�maszkodott a k�ny�k�n, a m�sik kez�t pedig gyeng�den becs�sztatta a tark�m al�. Istenem, h�t v�gre megt�rt�nik! Ujjongtam magamban, de azt�n el�nt�tt egy kisebb p�nik. Od�ig rendben, hogy �n is ezt akarom, de vajon cs�kol�ztam m�r valaha? Tudom egy�ltal�n, hogy hogyan kell? Jasper leheletfinoman csapott le ajkaimra �s �n megdermedtem. Rem�lem nem �rti f�lre, �s azt hiszi, hogy �n nem akarom, hiszen egyszer�en csak nagyon ideges vagyok, igen, izgulok a cs�k miatt. Legnagyobb �r�m�mre nem h�z�dott el, hanem finoman cs�kolta el�sz�r a fels�, majd az als� ajkamat. T�relmes volt �s ezt abban a pillanatban nagyon is nagyra �rt�keltem, hiszem nekem nem voltak tapasztalataim, vagy ha voltak is, akkor is elfelejtettem �ket. Mikor kicsit megnyugodtam viszonozni kezdtem a cs�kot, nem is igaz�n �rtettem, hogy mit csin�lok, csak azt tudtam, hogy hihetetlen�l j� �rz�s �s teljesen ellazultam. Val�sz�n�leg a cs�kol�z�s �szt�n�s lehet. Vagy csak nagyon j� tan�rom van.  Mindenesetre �letem legszebb pillanata volt. M�g soha semmire nem v�gytam �gy, mint Jasperre �s most v�gre az eny�m, csak az eny�m, �n pedig az �v� vagyok. F�l�nken cs�sztattam a karjaimat a nyaka k�r� �s k�zelebb h�ztam magamhoz. �gy �reztem, hogy az eg�sz testem l�ngol, pedig ez k�ptelens�g volt, hiszen a mi b�r�nk j�g hideg. Jasper l�gyan v�gigsim�tott az oldalamon, majd k�vette a testem �v�t eg�szen a t�rhajlatomig, ott meg�llt egy pillanatra, majd a l�bamat a derek�hoz emelte, finoman f�l�m g�rd�lt, de m�g mindig tartotta mag�t a k�t karj�n, hogy ne nyomjon �ssze. Ha most m�g ember lenn�k, akkor elpirultam volna, hiszen �ppen hi�nyos �lt�z�kben fekszem egy patak partj�n, mik�zben a szerelmem �ppen f�l�ttem fekszik, �s egyre szenved�lyesebben cs�kol. Egy picit zavarba ejt� volt a helyzet, hiszen nem eg�szen �gy szerepelt a l�tom�somban az egym�sra tal�l�sunk, b�r nekem �gy is t�k�letes. Szebbet el sem tudn�k k�pzelni. Jasper elengedte az ajkaimat, majd a nyakamat halmozta el apr� cs�kokkal. Beleborzongtam az �rint�seibe. �gy �reztem, hogy viszonoznom kell a gyeng�ds�get, ez�rt l�gyan simogatni kezdtem a h�t�t. Eg�szen az als�nem�m sz�l�ig halmozott el cs�kjaival �s m�r v�rtam, hogy lejjebb cs�sztassa r�lam, amikor hirtelen meg�llt, �s lassan r�m emelte a tekintet�t. Most meg mi a csoda t�rt�nt? Hiszen t�k�letes volt minden.  

• Mi a baj? –  adtam hangot a gondolataimnak. – Tal�n valamit rosszul csin�ltam? – k�rdeztem meg sz�gyenl�sen.
• Dehogy is, ne but�skodj. �n csak… - kezdett bele, de elhallgatott. 
• Csak? – k�rdeztem vissza �rtetlen�l.
• Nem szeretn�m, ha �gy t�rt�nne – mondta m�lyen a szemembe n�zve.
• Hogy �rted ezt? – k�rdeztem d�bbenten.
• Alice �n nagyon szeretlek, �s sokkal t�bbet akarok neked megadni enn�l. Az els� alkalomnak k�l�nlegesnek kell lennie �s itt nem lenne az. K�l�nben sem akarlak lerohanni, hiszen ez volt az els� cs�kunk. Nem rontok ajt�st�l a h�zba – magyar�zkodott. �n pedig sz�lesen elmosolyodtam. Hogy milyen figyelmes �s aranyos. R�ad�sul m�g romantikus is. Nagyon v�gytam m�r a k�zels�g�re, de azt hiszem �n is tudok v�rni, hogyha � visszafogja mag�t miattam.
• �n is nagyon szeretlek – mosolyogtam r� �s szorosan magamhoz �leltem.
• Akkor nem haragszol? – k�rdezte rem�nykedve.
• Dehogy haragszom – mosolyodtam el. – Hogy haragudhatn�k, amikor ennyire figyelmes vagy?
• Ez a minimum, ami kij�r neked – mondta a szemeimbe n�zve, majd l�gyan megcs�kolt �s felseg�tett a f�ldr�l. – Felseg�thetem a ruh�dat? – emelte a tekintet�t az �g fel�, hogy ne n�zze az alig fedett idomaimat. Talpig �riember, hihetetlen.
• Igen, k�sz�n�m – mondtam kuncogva. Nagyon �des, hogy ennyire pr�b�l m�sfel� n�zni. Jasper a ruh�mhoz sietett �s fel�m ny�jtotta, �n pedig beleb�jtam, majd h�tat ford�tottam. – Megk�tn�d a f�z�j�t?
• Persze – l�pett m�g�m, majd finoman elkezdte bef�zni a ruh�mat, majd �vatosan megh�zta. Nagyon �des volt, enn�l m�g az elad�n� is er�sebben f�zte be ezt a ruh�t rajtam, de Jasper nem merte jobban.

Esteledett, �gyhogy Jasper le�lt egy fa t�v�be, majd meglepet�semre az �l�be h�zott. K�rd�n pillantottam r�, hiszen eddig mindig mellette foglaltam helyet �jszak�ra. Na, nem mintha tudtunk volna aludni, �ltal�ban besz�lgett�nk, vagy a gondolatainkba mer�lt�nk.

• K�nyelmes �gy? – k�rdezte l�gyan, majd �t�lelte a derekamat.
• Nagyon – mosolyogtam r�, majd a v�ll�ra hajtottam a fejem, kezeimet pedig a mellkas�n pihentettem. Fantasztikus �rz�s volt �gy �sszeb�jva t�lteni az �jszak�t. Nem nagyon sz�ltunk egym�shoz, csak �sszeb�jtunk. A csend m�gsem volt k�nos egy pillanatig sem, s�t. Jasper egy�bk�nt sem volt egy sz�sz�ty�r f�rfi, �ltal�ban �n csacsogtam v�gig az �jszak�t. A leghosszabb monol�gja az volt, amikor megismerkedt�nk �s elmes�lte az �lete t�rt�net�t, az�ta �ltal�ban �n besz�lek mindenf�l�r�l � pedig meghallgat, ha k�rdezek, akkor pedig v�laszol. Egyszer csak egy szarvas rohant v�gig a tiszt�son, Jasper megfesz�lt �s azt hittem, hogy mindj�rt ledob �s az �llat ut�n ered, de nem tette. R�kaptam a tekintetemet �s l�ttam, hogy nem l�legzik. – Jasper, menj ut�na, nincs semmi baj – mondtam �s megpr�b�ltam felkelni az �l�b�l, de nem hagyta.
• Nem, nem akarlak itt hagyni. Holnap egy�tt vad�szunk – mondta hat�rozottan, majd m�ly leveg�t vett a nyakamn�l, ahogy a boltban is csin�ltuk.
• Nem akarom, hogy szenvedj miattam – mondtam lehajtott fejjel.
• Egy�ltal�n nem szenvedek, s�t. M�g soha nem �reztem magam ennyire j�l – mondta �szint�n �s belecs�kolt a nyakamba, mire megborzongtam. Minden szava kellemes bizserg�st futatott v�gig rajtam. Vajon � is �rzi ezt a vibr�l�st kett�nk k�z�tt?
• Akkor j� – v�laszoltam �s m�g szorosabban hozz� pr�sel�dtem. Semmihez sem volt foghat� ez a pillanat.

Reggelig �gy �lt�nk, k�zben n�ha v�ltottunk egy-egy lopott cs�kot, majd miut�n hajnalodott meghallottuk, hogy egy csorda tart ide, hogy igyon a patakb�l. Mindketten megb�jtunk a f�k m�g�tt, hogy ne l�ssanak meg a szarvasok, majd miut�n m�r mind a tiszt�son voltak �s a patakhoz siettek levad�sztuk �ket. Im�dtam vad�szat ut�n Jasper szem�be n�zni. Egyre vil�gosabb volt �s m�r semmi jele nem volt benne a r�gi v�r�s �rnyalatnak. Persze akkor nagyon szerettem �t, amikor m�g l�tszottak rajta a m�ltja nyomai, de ahogy telt az id� �gy lett egyre felszabadultabb Jasper is, �s kezdte v�gre elfelejteni, hogy milyen sz�rny� �lete volt miel�tt tal�lkoztunk.

• Mit n�zel? – k�rdezte k�v�ncsian.
• Tetszik a szemed – mosolyogtam r�. – M�r majdnem aranysz�n�.
• T�nyleg? – mosolyodott el � is, majd a v�zhez ment �s megn�zte. – Nah�t, igaz�n fantasztikus. Nem is rem�ltem, hogy valaha m�g ilyen emberien fogok kin�zni. Mindig is f�lelmetesnek tartottam a szemeimet, de ez a sz�n nekem is tetszik.
• Nekem m�r a f�lig v�r�s szemeiddel is nagyon fontos volt�l – suttogtam, de persze meghallotta.

A k�vetkez�  pillanatban pedig m�r a karjaiban voltam �s szenved�lyesen cs�kol�ztunk. Nem volt �sszehasonl�t�si alapon, vagy ha volt is, akkor arra �gysem eml�kszem, de azt hiszem, hogy Jasper nagyon is j�l cs�kol. Ha azt tekintj�k, hogy a t�rdeim majd �sszerogynak, amikor az ajka az ajkaimhoz �r, �s �lland�an bizserg�s fut rajtam v�gig, vagy j�les� borzong�s, hogyha csak meg�rint, akkor azt hiszem, hogy hat�rozottan �ll�thatom, hogy Jasper nagyon is �rt a n�kh�z, illetve hozz�m biztosan. Jesszus! Vajon h�ny szeret�je volt miel�tt tal�lkoztunk? Sokkal tapasztaltabb, mint �n. Ez �gy nem lesz j�. Mi van, ha nem leszek el�g j� neki? Azt sem tudom j�form�n, hogy mit kell csin�lnom. M�g j�, hogy tegnap meg�lltunk, mert a v�g�n m�g katasztr�f�ba torkollott volna a dolog. M�r �ppen kezdtem p�nikba esni, amikor hirtelen el�rasztott a nyugalom �s Jasper elv�llt t�lem. 

(Jasper szemsz�ge) 

Alice hirtelen megfesz�lt egy pillanatra a karjaimban �s �n nem tudtam mire v�lni a dolgot. Tal�n f�l t�lem? De hiszen sosem b�ntan�m, �s ezt � is tudja. Akkor meg vajon mi a baj? Gyorsan k�ldtem fel� egy nyugalomhull�mot, majd elv�ltam az ajkait�l. Tal�n t�l heves voltam. Nyilv�n nincs hozz�szokva az ilyen k�zvetlen kapcsolathoz egy f�rfival.

• Mi a baj, Kedves? – n�ztem m�lyen a szemeibe.
• Semmi – v�gta r� a kellet�n�l gyorsabban.
• Alice, nem tudsz �tverni, tudod, hogy �rzem, hogy mit �rzel �s most megr�m�lt�l. F�lsz t�lem? – k�rdeztem szomor�an.
• Dehogy f�lek t�led, ne besz�lj butas�gokat – mondta �szint�n.
• Akkor, el�ruln�d, hogy mi t�rt�nt? – k�rdeztem megk�nnyebb�lve.
• �n att�l f�lek, hogy… - kezdte, de elakadt a szava. �reztem, hogy nagyon k�nosan �rinti a t�ma.
• Nekem nyugodtan elmondhatsz b�rmit – b�tor�tottam, mire les�t�tte a szem�t.
• H�ny n�vel volt m�r kapcsolatod? – k�rdezte szemles�tve.
• Tess�k? – d�bbenten meg. – Eggyel. Csak Maria volt eddig az �letemben, de � nem is foghat� hozz�d. Ez a baj? Hogy m�r volt valaki az �letemben? – k�rdeztem keser�en. Tudtam, hogy a m�ltam nem �ppen sz�p, de eddig azt hittem, hogy Alice-t nem zavarja.
• Nem, nem veled van a baj – v�gta r� azonnal �s r�m n�zett.
• H�t akkor? – faggattam tov�bb, ezt tiszt�znunk kell. �gy nem l�phet�nk tov�bb, hogy nem b�zik bennem.
• �n… a fen�be is, kimondom. Mi van, ha nem leszek el�g j� neked? – k�rdezte pironkodva. Hogy juthatott esz�be ilyen butas�g. Nekem csakis � a j�, �s senki m�s. Ahhoz k�pest, hogy � a j�v�bel�t� n�ha nagyon nagy ostobas�gok fordulnak meg a fej�ben.
• Kicsim, kiz�rt dolog, hogy ne lenn�l j� nekem. M�g soha senki nem volt r�m ilyen nagy hat�ssal, mint te. Ne besz�lj butas�gokat, k�rlek – �leltem magamhoz.
• Biztos? – motyogta a mellkasomba.
• Esk�sz�m – mondtam hat�rozottan.
• Akkor rendben – s�hajtott egy nagyot �s a nyakam k�r� fonta a karjait, majd a szemembe n�zett �s megcs�kolt. B�tortalan kis kezdem�nyez�s volt, de �ppen ett�l volt annyira t�k�letes. Csak apr� kis cs�k volt, nekem m�gis sokkal t�bbet jelentett. Alice egy�rtelm�en a legtiszt�bb l�ny volt a f�ld�n, akivel valaha is tal�lkoztam. Minden benne volt, amire egy f�rfi csak v�gyhatott. Gy�ny�r�, okos, �rtelmes, vicces. Egyszer�en im�dnival�. Boldogg� akartam tenni, b�rmi �ron. �szint�n sz�lva t�nyleg � volt az els� n� az �letemben, aki olyan szint� v�gyat v�ltott ki bennem, amilyet m�g soha senki. Azt hittem, hogy soha nem lesz alkalmam megtapasztalni az igaz szerelmet, ahogy azt Charlotte �s Peter m�r megtapasztalta, de m�gis itt vagyok Alice-szel, �s ez annyira hihetetlen. B�r megoszthatn�m ezt a bar�taimmal is. Nagyon boldog lenn�k, hogyha megismern�k Alice-t.

• Alice – kezdtem kiss� idegesen.
• Tess�k – mosolygott r�m �szint�n.
• Esetleg lenne kedved megismerkedni k�t bar�tommal? – k�rdeztem idegesen. Lehet, hogy nem akar olyan v�mp�rokkal megismerkedni, akik m�g mindig emberi v�ren �lnek, b�r Charlotte �s Peter csak akkor vad�szik, amikor musz�j. Sz�rakoz�sb�l sosem b�ntan�nak senkit.
• Persze – mondtam boldogan.
• De �k nem �llati v�ren �lnek. Nem �lnek sz�rakoz�sb�l, de nekik nincs gondjuk a term�szetes �letm�dunkkal – vallottam be. �n egy�ltal�n nem sz�gyelltem az egyetlen igaz bar�taimat, de nem csod�lkozn�k, hogyha Alice-t zavarn� a dolog.
• Jasper, nincs semmi baj. Nem v�laszthatja mindenki azt az �letet, amit mi. �k a bar�taid �s �n sz�vesen megismerkedn�k vel�k – mondta Alice komolyan.
• K�sz�n�m – s�hajtottam megk�nnyebb�lve. Egy kicsit f�ltem, hogy nem lesz k�pes elfogadni a helyzetet.
• Nincs mit, ez term�szetes – v�laszolta egyszer�en. – Tudod, hogy merre vannak?
• Igen, miel�tt elv�ltunk elmondt�k, hogy �p�ttettek maguknak egy h�zat messze a v�rost�l egy erd�ben.
• Akkor induljunk? – k�rdezte lelkesen. – K�v�ncsi vagyok a bar�taidra.
• Igen, mehet�nk – mondtam vid�man. Hihetetlen, hogy ennyire j�l kezel minden helyzetet. Sz�momra az lett volna a logikus, hogy visszautas�tja a tal�lkoz�st, hiszen Charlotte �s Peter eg�sz m�s, mint Alice. M�g soha senkir�l nem hallottam, aki alapvet�en megtagadta volna a term�szetes �letm�dunkat.