El kellett, hogy mosolyodjak. Hát ez tényeg nem érint engem.

 Sarah viszont nem emiatt mosolygott. Nagyon örült a hírnek.

- Pár nagyon kedves ember jóvoltából szinte az egész otthon elmehet egy viszonylag távoli, kedves kis faluba, és ott is tölthetünk egy éjszakát! Holnap hajnalban indulunk!

- Persze páran mindebből kimaradnak ebből a felfoghatatlan viselkedésük, és az elképesztő nagyképűségük miatt. Ezekbe tartozik például: Emma, Margaret, Nick, és még sokan mások. Ígérem, hogy mindennel meg lesztek elégedve, és pár perc múlva mindenki megtudja, hogy mehet-e.

- Ó, Emma!- Kiáltotta Sarah, és a nyakamba ugrott – Olyan jól fogjuk magunkat érezni!

- Vagyis te – Helyesbítettem, mire elkomorodott.

- Nem tudsz beszélni Ms.Petter-el? Kérlek, legalább próbáld meg!

- Nem érdemes – Felelte Ms.Petter mögöttünk – Emma természetesen nem jöhet. Te igen. – Közölte a nő, majd továbbment.

Megfogtam Sarah vállát.

- Kérlek, ez ne rontsa el a kedvedet! És ki tudja, lehet hogy Edward pont most akar eljönni! – Viccelődtem, egyáltalán nem gondolva komolyan a dolgot. Edward soha többé nem fog visszajönni.

Bólintott.

- Rendben, gyere!

Bementünk a szobába, és összepakoltunk Sarah-nak pár ruhát. Nagyon izgatott volt, habár próbált komolynak tűnni csakhogy ne legyen rossz nekem.

- Szerinted ki marad itt velünk? – Kérdeztem pár perc múlva.

Sarah megvonta a vállát.

- Nem tudom, talán Ms.Landman – Nevetett a lány, de én nem tartottam ennyire humorosnak. Ms.Landman az a konkrét zéró-toleranciát valló nő, aki azért megbüntet, mert pislogsz, amikor vele beszélsz.

Leülltünk kártyázni, és a nap további részében mást sem csináltunk. Boldog lettem tőle, hogy Sarah ennyire boldog. Egész nap mosolygott, kedves volt mindenkivel, habár mindig segítőkész. Amikor eljött az este, hallottam, ahogy forgolódik az ágyába. Én is pont így viselkedtem amikor… Edward-ra vártam.

- Sarah, csak egy tipp. Húzd közel a térdeidet magadhoz, és teljes erőből fogd át, mintha össze akarnád roppantani – Suttogtam a lánynak.

- Hm? – Kérdezte értetlenül Sarah.

- Tudom milyen, amikor nem tudsz elaludni… - Motyogtam.

- Ó… oké, köszi – Suttogta, és többet nem beszéltünk.

Hiányozni fog… hiába megy el csak két napra, rossz lesz, hogy nem lesz velem. Én meg addig partizok Ms.Landman-el. Hurrá.

- Jöjjön már, nincs ilyen sok időnk! – Ms.Petter hajnalba nem is erőltette magát, hogy halk legyen.

Nyűgösen feléjük fordultam, Sarah bocsánatkérően nézett rám, majd egy gyors puszit nyomott az arcomra.

- Szeretlek, és emlékezz Jack-re! – Suttogta olyan halkan a fülembe, hogy Ms.Petter egyáltalán nem halhatta.

Emlékezzek Jack-re? Most komolyan azt hiszi, hogy ki fogok menni innen?

- Én is – Motyogtam félig aludva, majd kimentek.

Újra visszaaludtam, és reggel arra keltem, hogy Ms.Landman jön be rikácsolva a szobámba.

- Mi az, hogy még mindig aludnak! Kifelé az ágyból! Rögtön! – Kiabálta és az arcomba hajolt.

Két kézzel eltoltam magamtól.

- Mi van? Ég a ház? Kicsit csöndesebben, ha kérhetem! – Ásítottam fáradtan.

Persze a neveletlenségem következményeket vont maga után.

- Emma Abbott!!! – Kiáltotta olyan hangosan, hogy belesajdult a fejem – hogy merészelsz így beszélni velem? Nem kapsz reggelit, se ebédet!

- Ha gondolod… - Suttogtam, és már vissza is dőltem az ágyra.

Már csak ejtőzni tudtam, mert nagyon hangosak voltak. Amint megkordult a gyomrom bevettem egy cukrot. Nagyon spóroltam velük, minden nap maximum kettőt ettem, de inkább csak egyet. Persze két étkezést ez nem pótolhatott, de legalább volt bennem valami.

Valami finom.

A nap unalmasabban telt, mint bármikor. Egyedül még kártyázni sem tudtam, a többiekkel meg inkább nem érintkeztem. Ms.Landman úgy tűnt, hogy nem foglalkozik velem. Egyszer sem nézett be hozzám. Azt viszont percenként hallgathattam, ahogy üvöltözik a többi gyerekkel, és örültem neki, hogy legalább engem békén hagy. Délután ugyanúgy csendes pihenő volt, így az ágyon fekve néztem a plafont. Hallottam ahogy Ms.Landman az ajtó előtt járkál, ezért inkább befordultam a fal felé, hogyha be is jön, azt higgye, hogy alszom.

Aztán tényleg újra álomba merültem. De nem tartott sokáig. Valaki befeküdt mellém. Nohát, ezek szerint Ms.Landman-el igen bizalmaskodó viszonyba lettünk.

Kiváncsian megfordultam, és egy vigyorgó arcba ütköztem, ami azonnal lecsapott az ajkamra.

- Hiányoztam? – Kérdezte Edward, én meg meg se tudtam szólalni, csak bámultam rá, mintha kísértetet látnék.