Mag�hoz szor�tott.

- H�t nem meg mondtam, hogy vissza fogok j�nni? – K�rdezte dorg�l�n.

- Igen… de �n csak… �n azt hittem, hogy soha, hogy soha t�bb� nem foglak…

- Emma, kicsit jobban b�zhatn�l bennem! Nem csak te tartod meg az �g�reteidet! Aprop�, �g�retek, l�pt�l m�r el�re valamit a Sarah �gyben? Mert �n igen! – Vigyorgott.

�rtetlen�l n�ztem r�.

- Mire gondolsz? – K�rdeztem tomp�n.

- Egyet tal�lhatsz. Szerinted ki finansz�rozza a kis t�r�tokat?

Leesett az �llam.

- Te? �s, hogy?

- Sz�ltam egy j� bar�tnak, ne f�lj, azt nem tudj�k, hogy �n �llok mindennek a k�zpontj�ba. De valahogy m�giscsak egyed�l kellett maradnod. �gy mindk�t f�lnek j�, Sarah meg k�l�n meglepet�seket fog kapni.

- Edward, k�sz�n�m… m�rmint az � nev�ben is… annyira boldog lesz!

- Rem�lem is… sz�val, ti besz�ltetek?

B�lintottam.

- Hihetetlen, de � k�rt meg r�, hogy menjek el, ha te j�ssz. – Vallottam be morcosan. – meg azt�n megk�rt m�g valamire.

- Mire?

- Hogy kutassam fel a b�tyj�t.

Halv�nyan elmosolyodott.

- Jogos k�v�ns�g, megtessz�k neki, ne f�lj!

Boldogan fels�hajtottam.

- Istenem, de j� �gy t�ged l�tni – Suttogta, mik�zben v�gigsim�tott az arcomon.

- A- Anyuk�dnak… mondt�l m�r valamit? – Dadogtam szemles�tve.

- �mh… m�g nem. Szeretn�m ha t�ged is l�tna, amikor elmondom.

- De Edward!

- Mondjad! – N�gatott.

- Mi van, ha nem hisz nek�nk? �s kidob, �n meg maradok az utc�n?

- Emma, te nem ismered Any�t. �s k�l�nben is, fogalmad sincs r�la, hogy mennyire hasonl�tasz r�! Amint megl�t, tudni fogja! Mintha egy t�k�rbe n�zne, ahol mag�t l�tja, csak kicsit fiatalabb kor�ba… naj�, nem kicsit, de a l�nyeg, hogy hinni fog nek�nk! �s soha nem dobna ki! Annyira Any�skod�, hogy ak�r az utc�r�l is hozhatn�lak, akkor is befogadna. �gy meg v�gk�pp.

- �s apuk�d?

- Emma, figyelj! A sz�leink j� emberek! Apa is t�rt karokkal fog v�rni!

- Edward, �n f�lek!

- Tudom, tudom. De b�znod kell bennem!

- Pr�b�lok… hidd el. Nagyon is… am�gy hogy akarsz megsz�ktetni? Egy�ltal�n hogy nem vett �szre Ms.Landman?

Megvonta a v�ll�t.

- �gyes vagyok – Felelte vigyorogva, majd t�pereng� fejet v�gott.

K�v�ncsian v�rtam, hogy kieszelje a zseni�lis tervet, �s viszonylag hamar �ssze is hozta.

- Ok�, �jszaka megy�nk. Addig pakolj �ssze, �s mikor mindenki alszik, sz�pen elh�zunk. Hogy tetszik?

V�llat vontam.

- Rem�lj�k, bev�lik…

Megpuszilta az orrom hegy�t.

- Biztos, hogy bev�lik – Jav�tott ki mosolyogva. – T�lleg, nem tudod, hogy h�ny nevel�n� van m�g itt?

Bizonytalanul s�hajtottam egyet.

- Kett�, esetleg h�rom…

Vigyorogva b�lintott.

- Ok�, vel�k sim�n elb�nunk. – Mondta magabiztosan, de �n �sszevontam a szem�ld�k�met.

- Edward, Ms.Meckenzee egy szel�d b�r�ny Ms.Landman-hez k�pest! Ha � rajtakap, nincs menekv�s!

Cs�ndesen felnevetett.

- Elhiszem, de fizikailag szerintem er�sebb vagyok n�la…

Halkan pr�szk�ltem a r�mt�r� kuncog�s miatt, �s megr�ztam a fejemet.

- Nem! � egy… egy �llat… nem tudom jobb sz�val le�rni.

- Emma, itt mindenki egy �llat… persze t�ged, �s m�g p�r embert kiv�ve! – Helyesb�tett kedvesen – De halkak lesz�nk, rendben? Az igazak �lm�t fogja aludni, amikor te, azaz mi kisurranunk.

- Ki besz�lget ilyenkor? – B�d�lt Ms.Landman hangja – Csak kapjam a kezem k�z�, akkor azt�n megemlegeti mag�nak!

Edward egy szempillant�s alatt Sarah �gya m�g� rejt�z�tt, pont j�kor, mert akkor nyitott be Ms.Landman. �n a fal fel� fordultam, �s egyenletesen vettem a leveg�t, mintha aludn�k. P�r pillanatig bennt volt, azt�n morogva tov�bb�llt.

Megk�nnyebb�lten s�hajtottam egyet, �s mire megfordultam, Edward m�r az �gyam mellett guggolt, �s mosolyogva n�zte az arcomat.

- Ez k�zel volt – Suttogtam, mire b�lintott.

A legv�ratlanabb pillanatban kezdett korogni a gyomrom.

- ���, nem ehettem eb�det… se reggelit – Magyar�zkodtam.

- Mi�rt?

- Szemtelen voltam…

Megcs�v�lta a fej�t.

- Akkor egy�l cukrot! Most! – Parancsolt r�m, �n meg gyorsan kihal�sztam a p�rn�m al�l a zacsk�t, �s bekaptam egy kisebb mar�kkal, mik�zben a vil�g leggy�ny�r�bb arc�t n�ztem.