- Igen, én vagyok az.
- Viszhall.  És ezzel letette a telefont az ismeretlen személy.
Ki ő? És mit akarhat TŐLEM ?? Még több kérdés. Pompás. Egyre jobb az életem mit ne mondjak. A telefonom újra megcsörrent. Vajon megint az a valaki lesz?
- Szia Nessie!
- Oh, szia Jake!!
- Mi újság?
- Á, semmi valaki gúnyt űz velem..
- Tessék? Kérdezte aggódva Jacob.
- Valaki felhívott.. és megkérdezte hogy én vettem –e fel..
- Találkozzunk !! ajánlotta Jake.
- Rendben. Egyeztem bele
- Átmegyek hozzátok.
- Oké , várlak. Válaszoltam, és ezzel a lendülettel eltettem a mobilom a zsebembe.
nem volt semmi értelmes dolog ami le kötötte volna a figyelmem, de egy kicsit fáradt voltam. Jake 20-30 perc alatt ér ide, addig alszok egy pár percet, mivel maga az alvás szörnyen nehezen ment, bármi kis apró pici reccsenés történik, én arra megébredek, kifinomult hallásomnak köszönhetően. Nem rég pl. volt egy éjszaka amikor szinte percenkét megébredtem minden apró cseprő zajra. Be is sétáltam a szobámba, be bújtam a takaróm alá, fejem a párnámra hajtotta, lehunytam a szemeim, és vártam hogy az álom manók porlyukat szemeimre hintsék.

Neeeeeee, neeeeee kérlek ne tedd ezt, kérlek maradj velem, nem hagyhatsz itt, Nessie szeretleeeeeek !!!!!!!!!! Kiabálta újra,újra,újra és újra Jacob, hallottam őt, de válaszolni, vagy bármit jelezni nem tudtam, a lelkem halott volt, a testem nem alkotott még egy felet se, kezdtem elfogyni, köddé válni, majd egy erős ütést éreztem a mellkasomban, és megint éreztem mindent a végtagjaim tudtam mozgatni, és azt hiszem a beszéd is menni fog most  már. De a szagokat,hangokat nem érzékeltem most már olyan erősen, valami meg változott. Eltűnt belőlem a vámpírság.

Arrébb fordítottam a fejem, az ágyam megreccsent, én pedig kinyitottam szemeim.

Már megint ÁLMODTAM!! Ez egyre sűrübben fordul mostanában elő velem, eddig kb. hónaponta jó hogyha egyszer álmodok, és most már minden alvásnál tudok.

Mikor kinyitottam szemeim, két másik gyünyőrűséges szempár bámult az enyémbe elvesztem az ő szemeiben és csak zuhantam a mélybe.

Jake megérintette az arcom. Huhh. Keze még forróbnak , és bársonyosabbnak tűnt, mint eddig. Szemeim elzárkóztak övéitől.

-         Jól érzed magad ? - kérdezte aggódva Jacob.
- Persze kutya bajom. Válaszoltam meglepődve.
- 13 órát aludtál egy huzamra Nessie , ez már rekordnak számít!!
- 13 órát ?? kérdeztem hitetlenkedve.
- Nessie tudod milyen hónapot írunk ?
- ööö.. azt hiszem november.
soha nem voltam jó a napok,hónapok követésében.
- Nessie December 20.-a van 4 nap és karácsony.

áááááááá!!!!ááááááá!!!!!! sikítottam újra és újra az elmémben. Szerettem is meg nem is a karácsonyt. A család együtt volt, de a partyk ajándékok, olyan giccsesek voltak számomra. Én annak örültem hogy anyuékat, Aliceéket, Roseékat, Esmeéket, boldognak látom, és hatalmas örömmel töltött el hogy ilyen ünnepeken persze Charlie is részt vett, és remélem most már szent este Jacob is velünk lesz.

- Ki kell találnom az ajándékokat. Szólaltam végül meg.
- Ugye idén te is velünk ünnepled a karácsonyt?? Ezt meg kellett kérdeznem a szerelmemtől, hisz nélküle nem lennék önmagam.
- Hát persze. Válaszolta Jake.
- Alice , gondolom elkezdte már szervezni a partit..
- Gondolhatod.
- Jake mit adjak anyuéknak?
- Mit szólnál valami saját készítésű dologhoz ?

-         - Remek ötlet . válaszoltam
- De mi legyen az? Kérdeztem.
- Mit szólnál egy hatalmas fali képhez, fából, és abban a családtagok fényképei?
- Ez fantasztikus ötlet.
- Akkor én elmegyek fáért. Vágta rögtön rá az én segítőkész szerelmem.
- Rendben én pedig gyűjtök pár családi fotót.
- Pontosan 1 óra múlva találkozzunk.
- Hol? Kérdeztem.
- Nálatok. Válaszolta Jake.
- Rendben 1 óra múlva.

     Jacob közelebb hajlott,és megcsókolt. Majd kézen fogva kisétáltunk és mind a ketten eltűntünk az erdő titkaiba. Egyenest a Cullen ház felé vettem az utam, Alice-nek biztos jó sok családi albuma van. Besétáltam a „fehér palotába”. Gyorsan ide értem, hm, még a végén le győzöm futásba aput ?
- Sziasztok !! Köszöntem. – Alice hol bújkál?
- A konyhában van. Kiáltotta  Rose.
- Köszi. Kiabáltam vissza.
Besétáltam a konyhába, és Alice az ebédlő asztal felett ücsörgött pár papírlapot nézegetve.
- Szio Alice!!
- Szia Nessie!
- Mit nézel ? Kérdeztem kíváncsian.
- Nem tudom idén milyen díszítés legyen. Van pár ötletem, még gondolkodnom kell rajta.
- És te mi járatba ? kérdezte Alice.
- Kitaláltunk Jakkel anyáéknak egy jó kis karácsonyi ajándékot, és pár fotóra lenne hozzá szükségem. Gondoltam neked van pár családi albumod…
- Jó helyen jársz kislány. Alice nevetett. – Gyere , a szobámba tartom őket.
Ezzel elindultunk Alice szobájába. Hatalmas szobája volt, mondjuk a gardróbja még mindig nagyobb. Elmémbe nevettem.
- Tessék , így ni. Alice a kezembe nyomott 3 albumot. – Most magadra hagylak, bármire szükséged van a konyhába leszek, a díszítést készítve.
- Oké, köszi.

Leültem törökülésbe  a földre, és kinyitottam az első albumot. Huuuhhh.. anyaaa.. azta, de furcsa, anya ezeken a képeken még ember volt. Méghozzá egy baseball meccsen. Apáék meccseztek. Anya csak néző volt. De ezen a képen anyuék annyira boldogok, hogy azt le se lehet írni, fülig szerelmesek voltak,és még mindig azok. Apa olyan, furcsa volt, most már nem ilyen, olyan féltőn nézett, mint aki a zsákmányát védi. Ops! Bocs anya.. Nevettem magamba. Na ez a kép jó lesz, kivettem a helyéről, de a papír szélével megvágtam az ujjam, bénább nem is lehetnék. Bevettem az ujjam a számba ráharapta, és elállítottam a vér folyását. Na lapozzunk! A következő oldalakon anya gyönyörű volt, ki volt öltözve, apa is. Ismerős volt ez a kép, a története is. Hát perszeeeee !!!!! Ez még abban az évben volt a sulisbálon. Ez a kép is remek lesz. Keresgéltem még pár képet, de hamarosan el kellett indulnom mivel már csak 5 percem maradt arra hogy haza érjek. Le siettem a konyhába Alicehez hogy megköszönjem a képeket Alicenek épp látomása volt.

- Huh. Nyögte ki Alice. Nem volt időm megkérdezni tőle hogy mit látott sietnem kellett.
- Kösz mindent Alice. Majd még beugrok. Sziasztok!!! Kiáltottam.
És máris utam az otthonom felé szegeztem. Futottam mint egy őrült, már így is késésben voltam, a képeke a zsebemben, remélem épségben lesznek mire haza érek. Az ajtó előtt  állt Jacob.

- Késtél, dörgölte arcomba.
- Bocsáss meg suttogtam fülébe. Majd forró csókot intettem ajkaira.
- Meg van bocsátva. Vigyorgott Jake.

A teraszon csücsültek a faágak amiket Jacob gyűjtött a képkeretnek. Előhúztam a képeket zsebimből. Egy- kettő kicsit össze gyűrődött, de nem volt vészes, kinyitottam a ház ajtaját, jhaj neee !!!!!!!!!! Anya és apa itthon voltak, a képek a kezembe, és az összes gondolatomat hallotta apa!!! Neeeeeee!!!! Be rohantam a szobámba, szerelmem követett, ledobtam a képeket a földre. Rávetődtem az ágyamra és elkezdtem sírni. A könnyeim egyre szaporábban elő törtek, nem tudtam elállítani a víz csobogását.

- Shhhh, Nessie nincs semmi baj !! Simogatta Jake az arcom.

Ölébe bújtam, testem a testéhez szorítottam olyan erősen amennyire csak tudtam, számomra ez volt a mennyország. Mindent el tudtam karjaiba felejteni, elmém már csak Jacob körűl forgott.

- Nessie nem gondolod hogy ezt késöbb kellene? Suttogta szerelmem a fülembe.
- Nem érdekel most semmi, apa mindent elrontott, most még is milyen ajándékot készitsek nekik?
- Nessie, apád nem tudja hogy mit szeretnél adni nekik, ő csak az irántam táplált gondolataid olvasta. Jake rám kacsintott  .
 - Még jobb. Nyögtem ki.
 
Anyám benyitott a szobámba.

- Sziasztok. Kicsim jól érzed magad ? anya érdekes képet vágott, még nem szokta meg hogy Jacobbal mi együtt vagyunk.
- Persze anya, remekül vagyok.
- Nem vagytok éhesek?
- Ami azt illeti Bels én igen!!
- Oké , csinálok pár szendvicset.
- Köszi anyu.

Anyu becsukta maga után az ajtót. Amint kiment újból Jacob felé fordultam, ő letörölte utolsó könnycseppemet is. Majd szenvedélyesen megcsókolt.

- Nem tudjuk addig elkezdeni az ajándék csinálását még anyáék itthon vannak. Szólaltam meg.
- Tudom. Válaszolta Jacob.
- Apa itthon van még ? kérdeztem.
- Igen. Válaszolta Jake. Most minden érzékszervem kikapcsoltam, a hallásommal együtt bele értve, vagyis az éles hallást.
- Készen vannak a szendvicsek. Szólt be anyu a szobámba. Ki másztam szerelmem karjai közül, és kisétáltunk kéz a kézben a konyhába.
Apu, és anyu is leült az ebédlő asztalhoz. Jakkel leültünk a megterített székekhez, egymástól távolabb eső helyekre volt megterítve. Az asztal egyik felén volt egy tányér, aminek a jobb oldalán nem volt megterítve, az üres asztal részen ült apa. Szembe vele megint volt egy teríték,és annak a bal felén ült anya. Le ültem  anya mellé, és Jake leült apa mellé.

- Beszélnünk kell. Kezdett bele apa.