A sz�vem a szok�sos helyre h�zott. A r�t nyugalma azonnal �tragadt r�m, s egy kiss� t�nyleg megnyugodtam. A gondjaimat, �s az elm�lt p�r napban t�rt�nt dolgokat nem b�rtam kiverni a fejemb�l, ak�rmennyire is pr�b�lkoztam. K�t nap telt el az�ta, hogy apa �s Jake �sszeverekedtek egym�ssal. Az�ta nem t�rtem m�g haza. Gondolkodnom kellett, s ehhez csendre, mag�nyra volt sz�ks�gem. A sz�leim meg�rthett�k ezt, hisz nem kerestek, biztos �gy gondolt�k, hogy visszamegyek, amint lenyugodtam. M�r alkonyodott, mikor �gy hat�roztam, hogy ideje lenne visszamennem a h�zba. Lehet, hogy agg�dnak �rtem, �s nem akartam m�g nekik is gondot okozni. El�g az, ha �n szenvedek egy kicsit. Nem tudom, hogy hogy fogok majd egy�ltal�n r�n�zni ap�ra vagy Jake-re, de valahogy meg kell pr�b�lnom. Siet�sen indultam el, s alig n�h�ny perc eltelt�vel m�r a h�zn�l is voltam. Halkan, �szrev�tlen�l akartam felrohanni a szob�mba, de ahogy �ttettem a l�bam a k�sz�b�n, azonnal Alice �lel� karjaiban tal�ltam magamat.

- Nessie... v�gre, hogy itt vagy! Tudod te, hogy agg�dtunk �rted?! El sem tudod k�pzelni! - n�zett a szemeimbe meggy�t�rt arccal.

A sz�vem elszorult, a torkomban l�v� gomb�cot sehogy sem tudtam elt�ntetni. H�t ennyire szenvedtek volna miattam? Csak az�rt, mert k�t tejes napra elt�ntem a szem�k el�l?

- Alice, sajn�lom! Nem akartam semmi rosszat, hidd el! Bocs�ssatok meg k�rlek! - fordultam a t�bbiek fel� is, akik mind nagyon szomor�nak t�ntek.

- Semmi baj kisl�nyom. De �g�rd meg, hogy nem teszel t�bb� ilyet! Ki tudja, mi t�rt�nhetett volna veled? - sim�totta meg az arcomat.

Megint eszembe jutott az a bizonyos, �n csak egy f�lv�mp�r vagyok dolog. Gyorsan elhesegettem magamt�l ezt a gondolatatot.

- Meg�g�rem anya! - �leltem �t.

S akkor megpillantottam Charlie-t. A kanap�n �lt, messzebb a t�bbiekt�l, de arca teljesen nyugodt volt, testtart�s�b�l �t�lve kicsit sem volt ideges. Elengedtem any�t, s lassan elindultam fel�je, de mikor m�r el�tte j�rtam, hirtelen megtorpantam.

- Nessie, nyugalom. Tudok mindent. Any�d �s a t�bbiek az elm�lt napokban mindent elmes�ltek az �letetekr�l �s a m�ltr�l. �lj le k�rlek mell�m! - �t�gette meg a maga mellett l�v� helyet.

Le�ltem r�, s f�lve n�ztem az arc�ra.

- Nem vagy m�rges? - k�rdeztem halkan.

- Nem. Csak egy kicsit csal�dtam. A saj�t l�nyom egy ilyen fontos dolgot titkolt el el�lem - hajtotta le szomor�an a fej�t.

Nagyon �regnek t�nt, mintha k�t �v telt volna el az�ta, hogy utolj�ra l�ttam, �s nem k�t nap. Sz�rnyen �reztem magam. Ez az eg�sz csak az �n hib�mb�l t�rt�nt. Nem kellett volna megengednem, hogy bulit szervezzenek, vagy hogy megh�vj�k Charlie-t. Egy�ltal�n nem kellett volna megsz�letnem.

- Nem anya hib�ja! - kelltem a v�delm�re.

Mindenki meglepetten fordult fel�m. Folytattam.

- Anya csak a te �rdekedben titkolta el mindezt! Szerette ap�t, �s ha te tudtad volna, hogy � v�mp�r, akkor engedted volna, hogy egy�tt legyenek? - k�rdeztem t�le, de persze nem v�rtam r� v�laszt.

�gy is nemet mondott volna.

- H�t nem hiszem! Elh�zt�l volna a vil�g m�sik fel�re, �s �r�k szobafogs�gra �t�lted volna any�t! - emeltem fel a hangom, de azt�n r�j�ttem, hogy kicsit elt�lzom a dolgot, ez�rt lehiggadtam.

- Igen, teljesen j�l mondod. Ezt tettem volna - n�zett a szemembe.

L�ttam, amint anya elgy�t�rt arccal mered egy  pontra a falon. Szeg�ny nagyon szomor� volt.

- Ha ez megt�rt�nt volna, �n nem lenn�k most itt - folytattam.

Gondolatban hozz�tettem, hogy tal�n az jobb is lenne. Charlie elgondolkodott, �s legnagyobb meglepet�semre �t�lelt.

- Azt nem b�rn�m elviselni �desem! - simogatott.

Elmosolyodtam, �s �r�ltem, hogy legal�bb nem haragszik, pedig lenne r� oka.

- Az�rt ne �r�lj annyira! - v�llt hirtelen komolly� a hangja.

Fel�llt, �s arr�bb h�zodott az egyik sarokba. Nem �rtettem, mit�l v�ltozott meg hirtelen ennyire a viselked�se, de kezdtem megijedni.

- Mi a baj? Csak nem... meggondoltad magad? - v�llt hiszt�rikusan magass� a hangom.

- Nem, dehogy. De am�g nem volt�l itthon, megbesz�ltem valamit a sz�leiddel - jelentette ki komoran.

Apa �s anya ir�ny�ba n�ztem. Most vettem csak �szre, hogy apa szeme alatt lil�s karik�k �ktelenkednek, �s a szeme koromfekete. R�g volt m�r ilyen, �s r�g n�zett ki ilyen pocs�kul. �jabb dolog, ami az �n hib�m. �gy �reztem, hogy nem b�rok tov�bb ap�ra haragudni, se Jake-re. Hisz, �k nem tehetnek semmir�l. Nem tehetnek arr�l, hogy ut�lj�k egym�st.

- Mit besz�ltetek? - s�rgettem, nagyon �rdekelt a dolog.

- �n nem fogom t�bb� betenni ide a l�bamat. �s �k sem j�hetnek el hozz�m, hisz, nem b�rok m�r megb�zni benn�k. Te viszont ugyan�gy megl�togathatsz engem, ha akarsz - mondta.

Megr�ztam a fejemet, �s szomor�an pillantottam anya fel�. Nem l�tez� sz�ve ebben a pillanatban t�rt darabokra. A f�jdalom jelei megmutatkoztak az arc�n.

- Papa, k�rlek ne tedd ezt! Nem tilthatod el magadt�l a saj�t l�nyod! - er�sk�dtem.

- Sajn�lom Nessie, de nem tehetek m�st - csuklott meg a hangja, val�sz�n�leg a s�r�s ker�lgette.

- M�r hogy ne tehetn�l! Ezer m�s lehet�s�g van! - vertem le az egyik v�z�t a polcr�l.

Esme f�jdalmasan felny�g�tt m�g�ttem. Odafordultam, �s r�j�ttem, hogy az egyik kedvenc v�z�j�t tettem �ppen t�nkre. H�t sz�p, mondhatom. Most m�r �n vagyok Forks els� sz�m� baj okoz�ja. Mindenkinek csak f�jdalmat okozok. Valami nem stimmel velem, az biztos.

- Nessie, �rtsd meg, hogy nem akarom l�tni t�bb�! Bell�t mindenn�l jobban szerettem �s szeretem, de nem b�rok t�bb� r�n�zni! Ha csak arra gondolok, hogy t�nkretette az �let�t, hogy egy ilyen mocsokkal legyen, mint Edward Cullen, legsz�vesebben ord�tani tudn�k! - v�lt d�h�ss� az arca, �s kiab�lni kezdett.

- Sz�val hiba volt, hogy �sszej�ttek? - k�rdeztem s�rva.

Alice megakart vigasztalni, �s �reztem Jasper nyugalom hull�mait, de semmit sem seg�tett.

- Igen az volt - nem titkolta el ellenszenv�t apa ir�nt.

- Akkor �n is az vagyok? Egy hiba? - vontam k�rd�re.

Charlie d�bbenten figyelt r�m, �s pr�b�lt meg�lelni, de elh�z�dtam t�le.

- M�g sz�p, hogy nem! Miket gondolsz? - menteget�z�tt.

- Akarod tudni, hogy anya mi�rt titkolta el mindezt el�led? Elmondt�k neked azt is, hogy apa h�nyszor mentette meg az �let�t? - k�rdeztem, �s meg�rintettem az arc�t.

Megmutattam neki azokat a pillanatokat, mikor apa seg�tett any�nak. Minden egyes eml�ket eg�szen addig, am�g a Volturi meg akart engem �lni.

- Ez meg? Hogy... - k�rdezte, de azt�n megr�zta a fej�t - most mennem kell!

�s m�r k�sz�n�s n�lk�l ki is rohant az ajt�n. Ledobtam magam a kanap�ra, �s mozdulatlanul n�ztem magam el�. A szob�ban cs�nd honolt, senki sem sz�lalt meg.

- Jake hol van? Besz�lnem kell vele - n�ztem a t�bbiekre.

Gyors pillant�st v�ltottak egym�ssal, v�g�l Alice v�laszolt.

- A falka m�r k�t napja nem l�tta. Elrohant �s a gondolatait sem hallj�k.

- Mi? - ny�ltak t�gra a szemeim.

Ha Jake-nek b�rmi baja esett, vagy esni fog, akkor �n nem tudom mit fogok tenni. Nem b�rn�m elviselni.

- Sajn�lom, de semmi h�r nincs r�la - ingatta b�natosan a fej�t Esme is.

- Ez nem lehet! - ki�ltottam, zokogva borultam le a f�ldre.

Jasper nyugalom hull�mai elindultak fel�m, de �n d�h�sen fordultam fel�je.

- El�g! Hagyd v�gre az egyszer hogy szenvedjek! Engedd, hogy f�jek a b�ntudatban! Meg�rdemlem! - �v�lt�ttem, k�nnyeimt�l semmit sem l�ttam.

- Nessie... - �reztem meg a v�llamon Jasper kez�t.

Nem figyeltem r�, arcomat a kezeim k�z� temettem.

- Hagyj b�k�n hallod?! Eressz el! - r�ztam le magamr�l.

- Tal�n jobb lenne, ha b�k�n hagyn�nk... - hallottam Carlisle b�lcs, megnyugtat� hangj�t.

M�r hallottam is, ahogy elhagyj�k a szob�t, de az illatok alapj�n �reztem, hogy Alice m�g itt maradt.

- Van egy meglepet�sem. M�r ha van hozz� kedved - n�zett r�m k�rlel�n.

- Nem, nincs! - r�ztam meg a fejemet.

M�g hogy meglepet�s! Elegem van a meglepet�sekb�l! Nincs sz�ks�gem r�juk!

- Nessie, hidd el, ennek �r�lni fogsz! - k�ny�rg�tt - engedd meg nekem, hogy megmutassam!

- Nem Alice, nem kell! - ki�ltottam fel�je.

Ezzel csak azt �rtem el, hogy a t�bbiek �jra bej�ttek, hogy megn�zzek, mi folyik a szob�ban.

- Mi t�rt�nt? Alice mi van itt? - k�rdezte anya.

A hangja annyira halk volt �s b�s, hogy megszakadt a sz�vem.

- Nessie-nek van egy meglepet�sem, csak meg akarom neki mutatni! - jelentette ki, �s felh�zott a f�ldr�l.

- Engedj! Nem akarom! K�rlek! - r�ngat�ztam, de leszor�totta a kezeimet.

- Nessie, nem fog elmenni, am�g nem l�t - r�zta meg a fej�t.

Abbahagytam az ellenkez�st, �s k�v�ncsian n�ztem r�. Nem fog elmenni? Egy ember lenne az? Vagy v�mp�r?

- Kir�l van sz�? - k�rdeztem.

- Most m�r �rdekel, mi? - szenvtelenkedett.

Megforgattam m�g mindig k�nnyes szemeimet, �s a saj�t l�bamon mentem ki az udvarra. A t�bbiek is j�ttek ut�nunk.

- Most m�r el�j�hetsz! - ki�ltotta Alice, �s a k�vetkez� pillanatban m�r el�ttem is termett egy v�mp�r.

T�madni akartam, de mivel l�ttam, hogy Alice vigyorog, nem tettem. A fi� 18 �v k�r�linek t�nt. H�feh�r b�re volt, �s v�rv�r�s szemei, ami azt jelentette, hogy emberekre vad�szik. Hosszabb, barna haja s�r� volt. N�lam �gy egy fejjel lehetett magasabb.

- Nahuel... - hallottam anya meglepett, d�bbent hangj�t.

R�juk n�ztem, �s l�ttam, mennyire megd�bbentek mind, ahogy a fi�t n�zt�k. Nahuel? Olyan ismer�sen cseng ez a n�v, de m�g sem tudtam hov� tenni.

- Hello Nessie! - ny�jtotta fel�m vigyorogva a kez�t.

- ���... hello - fogadtam el a kezet, de �rtetlen�l �lltam el�tte.

�szrevehette a zavaromat, mert halkan felnevetett, de a kezemet nem engedte el.

- Nem eml�kszel r�m igaz? M�g sz�p hogy nem! Mennyi id�s is volt�l? K�t h�napos? Vagy m�g annyi se? - nevetett.

- H�t nem. Ki vagy te? - k�rdeztem, �s kir�ntottam a kezemet a kezei k�z�l.

- Nahuel. Aki egykor megmentette az �leted. Mez�, Volturi, f�lv�r, halhatatlan gyermek, eml�kszel? - vonta fel a szem�ld�k�t.

Hirtelen leesett. Ez az a Nahuel, akit Alice �s Jasper keresett fel, hogy bebizony�ts�k a Volturinak, nem vagyok hallhatatlan gyermek, hanem term�szetes �ton j�ttem a vil�gra.

- Te meg mit keresel itt? - n�ztem r� d�bbenten, �s elh�z�dtam el�le.

Nem tudtam, hogy mit akar.

- �n h�vtam ide! Gondoltam, megismerkedhetn�tek! - kacsintott r�m Alice.

Fels�hajtottam, �s sz�les mosolyt er�ltettem magamra, de legsz�vesebben k�pes lettem volna megfojtani Alice-t. Semmi kedvem nem volt jelen pillanatban ahhoz, hogy b�jcsevegjek Nahuellel, mik�zben Jake ki tudja merre van. �t kell megtal�lnom, nem �lhetek itt �lbetett k�zzel.

- Hidd el Alice, meg fogunk ismerkedni! - vigyorgott r�m Nahuel, fogait kivillantva.

Nagyon nem kedvelem m�r most, 2 perc ut�n ezt a fi�t. Valahogy furcsa �rz�sem van vele kapcsolatban.