(Alice szemszöge) 

Egész nap sétáltunk és felmértük az erdőt, ami Charlotte és Peter házát veszi körül. El kellett ismernem, hogy csodálatos hely volt. A hegyek nem voltak messze, ráadásul a vadállomány is pazarnak bizonyult. Találtunk egy kellemes kis rétet, aminek a közepén néhány fa nyújtott árnyékot a megpihenni kívánóknak, na nem mintha sűrűn sütne a nap. A réttől nem messze volt egy keskeny kis folyó is. Fantasztikus hely volt. El tudtam volna képzelni a további életünket egy ilyen helyen, és nagyon megkedveltem Petert és Charlotte-ott, de nem maradhatunk örökre velük. Jaspernek így is nehéz dolga van még, és ha sokáig maradunk, akkor félek, hogy megváltoztatja a döntését. Még néhány hétig maradunk, aztán megpróbálom felvetni, hogy teremtsünk kettőnknek saját kis életet. Igen, így lesz a legjobb mindkettőnknek. Azt hiszem, hogy ha egy erdőben építkeznénk mi is az tökéletes lenne. Az emberek közelébe csak keveset mennénk. Mindig annyit, hogy Jasper lassan hozzájuk szokjon, és utána talán már néha sétákat is tehetünk a városban. Így lesz a legjobb. A barátainkat pedig, majd sűrűn meglátogatjuk.

• Min gondolkozol ennyire? – kérdezte Jasper kíváncsian.
• Semmi különösön – vágtam rá azonnal. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy bármi bajom is van a barátaival, mert igazán kedvesek, én csak attól tartok, hogy meggondolja magát, bár én akkor is vele maradok, de nem szeretném végignézni, ahogy gyűlöli magát, azért, mert embereket öl.
• Szerintem mégis csak volt valami érdekes, mert nagyon elgondolkodtál rajta – faggatózott tovább. A fenébe, túl jól ismer.
• Na jó – sóhajtottam. – Azon gondolkoztam, hogy milyen életet szeretnék – vallottam be az igazat.
• Még mindig szerepelek benne? – kérdezte, majd visszafogott lélegzettel várta a választ.
• Természetesen – mosolyogtam rá, mire fellélegzett.
• Akkor mesélj, mire vágysz? Bármit is szeretnél, én megadom neked – mondta komolyan.
• Szeretném, ha lenne egy saját otthonunk, ahol biztonságban vagyunk a kíváncsi szemek elől, ha felkészültél rá, azért szeretnék néha-néha sétálni egyet a városban. A lényeg viszont az, hogy boldogok legyünk.
• Azok leszünk – ölelt magához.
• Tudom – motyogtam a mellkasába.

Már jócskán esteledett, amikor visszaértünk a házhoz, ahol azonnal megcsapott a mandulavirág illata, amit nagyon szerettem ebben a helyben. Talán majd én is ültetek ilyen fát az ablakunk alá. Felsétáltunk a szobánkhoz, ami pontosan úgy nézett ki, ahogy reggel itt hagytuk, leszámítva, hogy valószínűleg Charlotte tiszta ágyneműt húzott és hozott néhány gyertyát is. Ez vajon finom célzás? Bár igazából elég egyértelműen próbálnak minket összehozni, ami azért aranyos, bár kicsit furcsa. Jasper csak megköszörülte a torkát, gondolom ezzel leplezve zavarát. Mosolyogva sétáltam el mellette a fürdő irányába. Ahogy sejtettem ki volt készítve két törölköző és az a fantasztikus fürdőolaj, amiben tegnap fürödtem. Mindent gondosan előkészítettek. Ez kedves, a tegnapi akciójuk azt hiszem, hogy kicsit durva támadás volt Jasper önuralma ellen. A mostani viszont határozottan tetszik. Lassan sétáltam vissza a szobánkhoz és azonnal megéreztem a mandulavirág kellemes illatát, ami mintha közelebbről jött volna. Amint beléptem a szobába elállt a lélegzetem. A gyertyák szépen elrendezve álltak a szoba különböző pontjain, és kellemes félhomályt teremtettek. A mandulavirág pedig beborította az egész padlót. Jasperre sandítottam, aki csak mosolyogva az ablak felé biccentett. A fáról sok virág hiányzott, de azért maradt is rajta. Elmosolyodtam én is, hiszen az egész csodálatosan nézett ki. A látomásomban látottak halványan megváltoztak, de ez csak Jasper figyelmességének köszönhető, és csak még jobb lett ettől, úgyhogy úsztam a boldogságban. Lassan közelebb sétáltam Jasperhez és hozzá bújtam.

• Tetszik? – szorított magához.
• Nagyon – válaszoltam, de hirtelen csak ennyit bírtam kinyögni. Az állandóan cserfes Alice eltűnt, mivel most egyszerűen nem találtam a szavakat, és helyében most egy kicsit ideges, de borzasztóan boldog lány volt.

Jasper gyengéden felemelte az államat és mélyen a szemembe nézett. Egy pillanatig szégyenlősen lesütöttem a szememet, de aztán erőt vettem magamon és lassan közelíteni kezdtem az ajkai felé. Ahogy az ajkaink összeforrtak a csókban minden félelmem elillant és csak Jasper maradt, meg az érzés, hogy akarom őt mindennél jobban. A gyengédnek induló csókunk egyre szenvedélyesebbé változott. A karjaimat Jasper nyaka köré fontam, majd lassan hátrálni kezdtünk az ágy irányába. A hátamon megéreztem szerelmem kutató ujjait, amik határozott mozdulatokkal lazították meg a fűzőmet. A ruhám hirtelen nagyon bő lett és akadály nélkül hullott le a földre, majd Jasper egy gyengéd mozdulattal ölbe kapott és lefektetett az ágyra. Azt vártam, hogy majd fölém gördül, de ehelyett, csak lefeküdt mellém és újra megcsókolt. Csókunk közben gyengéd mozdulatokkal simogatta oldalamat és hátamat. Teljesen elvesztem az érintéseiben és szinte észre sem vettem, hogy idő közben már alig maradt rajtam valami az alsóneműimből. Csak akkor tudatosult bennem, hogy egész felsőtestem fedetlen, amikor Jasper ajkai akadály nélkül csaptak le a kebleimre. Az ismeretlen érzéstől egy pillanatra meglepődtem, de utána a rózsaszín köd még jobban beborította az elmémet. Minden tökéletes volt, leszámítva, hogy szerelmemen még mindig rajta volt az összes ruhája. Kicsit bizonytalanul nyúltam az ingje gombjai után, és mivel az első néhány bizonytalan mozdulatom nem fulladt kudarcba, azonnal felbátorodtam. A kezem apró reszketése alábbhagyott és néhány pillanattal később már Jasper is igen hiányos öltözékben ölelt magához. Nem győztem csodálni tökéletes testét. Örömömet csak az árnyékolta be némiképpen, hogy még a félhomályban is láttam, hogy harapásnyomok egész sora van a mellkasán, a karján és még a lábán is. Mesélte, hogy milyen szörnyű élete volt, de azért a régi élete nyomait személyesen is látni, egészen más, mint csak hallani a történetét. Szerettem volna eltűntetni a régi sérelmeit, úgyhogy finoman megcsókoltam a legcsúnyább heget a nyakánál, mire megborzongott.

• Szeretlek – suttogta, majd a hátamra fektetett, és a szemembe nézett.
• Én is szeretlek – mosolyogtam rá, majd megemeltem egy kicsit a csípőmet, hogy megszabadíthasson az utolsó ruhadarabomtól is.

Nem habozott. Gyorsan levette rólam az alsóneműt, majd én is ezt tettem az övével. Már az alsóján keresztül is éreztem az irántam érzett vágyát az imént, ami azóta egy kicsit sem csökkent. Sőt. Egy pillanatra megrémültem az ismeretlen élménytől, de amint belenéztem a szemeibe elpárolgott minden kétségem. A vállába kapaszkodtam és magam felé kezdtem húzni, ő pedig készségesen engedelmeskedett az akaratomnak.

• Ígérem, hogy vigyázok rád – suttogta a fülembe, majd lassú, finom mozdulattal belém hatolt.

Egy pillanatig kellemetlen feszítést éreztem, de korántsem volt vészes, és el is múlt, azalatt az idő alatt, amíg Jasper mozdulatlanul feküdt felettem. Kicsit bizonytalan mozdulatokkal lassan ringatni kezdtem a csípőmet, szerelmem pedig felvette a testem ritmusát. Kezdetben lassú mozgásunk egyre inkább kapkodóvá vált, de egyáltalán nem bántam, egybeforrt testünk követelte így, én pedig boldogan hagytam magam úszni az árral. Nem sokkal később pedig felsikoltottam az elsöprő gyönyörtől, ami átjárta az egész testemet. Jasper is elérte velem együtt a beteljesülés utánozhatatlan élményét, majd fáradtan hanyatlott rám. Hozzám képest nagy teste teljesen betakarta az én apró kis alkatomat, de egyáltalán nem bántam. Sőt, valahogy mérhetetlenül kényelmes volt az ölelkezésnek ez a formája. Teljesek lettünk testileg, lelkileg.  

(Jasper szemszöge) 

Az erdőben töltöttük a napot. Úgy láttam, hogy Alice nagyon élvezi a hosszú  sétákat a szabadban, és én magam is nagyon kedveltem ezt a nyugodt légkört. Peter és Charlotte gyönyörű helyen teremtették meg az új életüket, ezt el kellett ismerni. Hegyek, virágokkal teli rét és békésen folydogáló folyó, és ez mind-mind a házuk néhány mérföldes környezetében. Egyszerűen fantasztikus hely. Alice is valami ilyesmit érdemel. Ahol boldog lehet és nem kell bujkálnia még napfényben sem a kíváncsi szemek elől. Meg fogom teremteni neki ezt a békés és kellemes légkört. Éppen befejeztem a gondolatmenetem, amikor észrevettem, hogy kedvesem is komolyan gondolkozik valamin.

• Min gondolkozol ennyire? – kérdeztem kíváncsian.
• Semmi különösön – vágta rá azonnal. Amikor ezt csinálja, olyankor rendszerint nagyon is komoly dolgok járnak a fejében.
• Szerintem mégis csak volt valami érdekes, mert nagyon elgondolkodtál rajta – faggatóztam tovább.
• Na jó – sóhajtott. – Azon gondolkoztam, hogy milyen életet szeretnék – vallotta be az igazságot. Nahát, érdekes, hogy milyen hihetetlenül, tökéletes összhangban vagyunk.
• Még mindig szerepelek benne? – kérdeztem izgatottan, majd visszafogott lélegzettel vártam a választ.
• Természetesen – mosolygott rám, mire fellélegeztem.
• Akkor mesélj, mire vágysz? Bármit is szeretnél, én megadom neked – mondtam komolyan. Mindent meg fog kapni, amit csak akar.
• Szeretném, ha lenne egy saját otthonunk, ahol biztonságban vagyunk a kíváncsi szemek elől, ha felkészültél rá, azért szeretnék néha-néha sétálni egyet a városban. A lényeg viszont az, hogy boldogok legyünk.
• Azok leszünk – öletem magamhoz.
• Tudom – motyogta a mellkasomba.

Már sötétedett, amikor visszaértünk barátaink házához, ahol azonnal megéreztem a virágillatot és láttam, hogy az illat hatására szerelmem szeme felcsillan. Tehát szereti a virágok illatát. Felmentünk a szobánkhoz, ahol meglepő látvány fogadott. Tulajdonképpen minden ugyanúgy volt, ahogy otthagytuk reggel, de az ágy be volt vetve, és friss ágynemű volt rajta, valamint előkerült néhány gyertya is, amivel igazán kellemes félhomályt lehet teremteni egy hálószobában. Úgy látszik, hogy Charlotte-nak és Peternek nem erős oldala a finom célozgatás, mint inkább a határozott utalások. Nagyon kedves volt tőlük, hogy magunkra akartak hagyni bennünket Alice-szel, holott ez a saját házuk, most mégis száműzték magukat egy kis időre. Fel akartam nevetni a gondolattól, hogy azt hiszik Alice nem veszi észre, hogy milyen játékot játszanak velünk, de inkább csak megköszörültem a torkomat, hogy leplezzem kuncogásom. Szerelmem mosolyogva sétált el mellettem a fürdő irányába. Én pedig azonnal munkához láttam. A gyertyákat úgy rendeztem el, hogy kellemes, sejtelmes félhomályban legyünk. Majd kicsit megkopasztottam a mandulafát, hogy kedvesem igazán közelről érezhesse és láthassa a virágszirmokat, amiket annyira szeret. Azt akartam, hogy tökéletes és boldog élmény legyen számára az első együttlétünk és ez az alkalom számomra is merőben új élményt fog jelenteni, hiszen most az igaz szerelmemmel fogok megosztani az ágyat. Nem egy lelketlen szörnnyel, hanem egy törékeny és érzékeny nővel, amilyenről mindig is álmodoztam. Már alig vártam, hogy Alice belépjen az ajtón, amikor meghallottam halk lépteit. Belépett a szobánkba és egy pillanatra megtorpant és körülnézett. Úgy láttam tetszett neki a látvány, mert szélesen elmosolyodott, majd lassan közelebb sétált hozzám és a mellkasomhoz bújt.

• Tetszik? – szorítottam magamhoz.
• Nagyon – válaszolta, majd csendbe burkolózott. A mindig vidám cserfes kis Alice-nek elakadt volna a szava?

Gyengéden felemeltem az állát, és mélyen a szemébe néztem. Szerettem volna érzékeltetni vele, hogy semmit sem muszáj. Nem akartam, hogy úgy érezze, hogy bármit is meg kell tennünk. Egy pillanatra szégyenlősen lesütötte a tekintetét, de aztán lassan közelíteni kezdett az ajkaim felé, én pedig boldogan csókoltam vissza. A gyengéd csókunk egyre inkább követelőző és szenvedélyes lett. Vékony kis karjait bátran fonta a nyakam köré, hogy közelebb húzzon magához, majd hátrálni kezdett az ágy felé, én pedig boldogan követtem őt. Kutató ujjaim gyorsan megtalálták a fűzője zsinórját és leheletfinoman kibontogatták azt. A ruha egyre lazább lett, majd akadály nélkül hullott le a földre. Ezután egy finom mozdulattal karjaimba kaptam Alice-t, majd lefektettem az ágyra. Még nem akartam túlságosan elmélyíteni a dolgokat, szerettem volna, hogyha megszokja a közelségem, és már nem érzi zavarban magát, amikor beteljesedik a szerelmünk. Ezért inkább mellé feküdtem és újra megcsókoltam. Csók közben pedig leheletfinom mozdulatokkal simogattam az oldalát és a hátát, közben pedig óvatosan lecsúsztattam róla egy-egy réteg vékony selymet is, úgy, hogy észre sem vette, hogy már feltárultak előttem a csodálatos idomai. Szerintem észre sem vette, hogy már szinte teljesen megszabadítottam a ruháitól csak akkor, amikor ajkaimmal lecsaptam gyönyörű kebleire. Egy pillanatra megdermedt, de szinte azonnal ellazult és átadta magát az érintésemnek. Egy ideig hagyta, hogy csak én kényeztessem, amit kifejezetten élveztem, majd elkezdte lehámozni rólam is a ruhákat. Az első mozdulatai kicsit bizonytalanok voltak, de a kezdeti zavara után bátran látott neki a felesleges darabok eltávolításának. Alaposan végignézett a testemen, amikor már csak az alsó takarta, aminek nem nagyon örültem, mert még a félhomályban is tisztán láthatóak voltak előző életem nyomai, amelyet örökké magamon fogok viselni. Egy kicsit féltem, hogy ettől undorodni fog, de nem láttam a szemében fájdalmat, és megbánást sem éreztem. Majd rajtam volt a sor, hogy megdermedjek, mert lassan elindult a legnagyobb sebhelyem felé az ajkaival, és mivel rossz emlékek fűztek hozzá azonnal arra következtettem, hogy meg akar harapni, de neki még ezt is szabad. Majd jóleső borzongás futott végig rajtam, amikor lágy csókot kaptam a csúnya hegre. Hogy is hihettem, hogy belém akar marni? Hiszen Alice egyáltalán nem olyan, ő tiszta és ártatlan. Nem lenne képes bántani.

• Szeretlek – suttogtam, majd a hátára fektettem, és a szemébe néztem. Muszáj volt hangot adnom az érzéseimnek.
• Én is szeretlek – mosolygott rám, majd megemelte egy kicsit a csípőjét, hogy megszabadíthassam az utolsó ruhadarabjától is.

Nem haboztam sokat, gyorsan levettem róla az alsóneműt, majd hagytam, hogy ő  is megszabadítson a ruhámtól. Egy pillanatig félelmet éreztem Alice felől, de csak átfutott rajta, és tova is szállt. Úgy gondoltam, hogy talán egy kicsit a helyzettől ijedt meg, de ez természetes volt. Finoman megkapaszkodott a vállamban és gyengéd erőszakkal húzni kezdett maga felé, én pedig örömmel tettem eleget a néma kérésnek.

• Ígérem, hogy vigyázok rád – suttogtam a fülébe, majd a lehető legóvatosabban tettem magamévá.