- Hallgatlak apa.
- Szóval.. – kezdett bele.. Azon gondolkodtunk anyáddal hogy.. szóval.. hogy…
Apa nem jutott egyről a kettőre szavaival. Így hát anya folytatta.

-         Apád csak azt szeretné mondani hogy nem fog beleszólni a ti dolgotokba legyen szó bármiről is.

Azt hiszem értem anyát, szóval, valahogy sikerült apánál elérni a célom. Akaratlanul apa ölébe ugrottam,szorosan átöleltem, nem találtam a szavakat, könnyeim utat törtek arcomon, de ezek most már öröm könnyek voltak.

- Köszönöm. Suttogtam apa fülébe.
- Vigyázz rá kutya. Morogta apa Jacobnak.

Jake felállt. – Sétáljunk. ajánlotta fel.
- Rendben. Belekapaszkodtam hatalmas kezébe.

Ki sétáltunk kéz a kézben, Jacob vezetett, az erdő felé kezdett sétálni, az erdő egyik legismerősebb pontján haladtunk végig. Nem szólt egy szót se, és én se, már zavart a csend így hát kénytelen voltam megszólalni.

- Jacob. Kezdtem. – Mire gondolsz ?
- A helyesen és a helytelenen.
- Ez meg mit jelentsen ?? kérdeztem hitetlenkedve.
- Majd megtudod. Jacob nevetett.

Végig sétáltunk az erdőn, átlépve a képzeletbeli határ vonalat, és a tenger part felé vettük az irányt, kezdett az ég halványkék színe most már egyre sötétebbe átmenni. A hold mindjárt leváltja a napot. Jake egyenest a tengerpart felé húzott. Hirtelen  meg állt egy sziklánál, ez a szila úgy nézett ki mint egy őskori szék. Rá ültem, Jacob közelebb lépett hozzám, lábaim dereka köré fontam, ő pedig szenvedélyesen megcsókolt, a csók mámora elárasztotta az elmém, semmi mást nem akartam, csak Őt. Gyorsan lerántottam róla a felsőjét, már a nadrágjánál akartam folytatni, amikor ő levette rólam szépen, óvatosan a nacim, nem úgy mint én az ő felsőjét, ami mostanra darabokba hevert a földön. Jake elkezdte a combom simogatni, körkörösen, nem engedtem el hátát, egyre közelebb és közelebb akartam érezni testét testemhez. Nem voltam képes magam felett uralkodni, a vágy minden porcikámat átjárta, elkezdtem kutatni én is az ő nadrágjában, mi egyre szűkebbnek bizonyult.

- Folytasd kérlek!! Szólaltam meg.

Ő csak vadítóan rám mosolygott, és szemem elmerült gyönyörű barna szemeiben.

- Nessie, nem gondolod hogy ennyi elég mára ? kérdezte tőlem. Sőt a kérdés inkább kijelentésnek hangzott. Kivettem kezem nadrágjából, majd nyaka köré fontam azokat. Arcom beletemettem mellkasába és hagyta hogy illata elárassza elmémet. Közben ő egy mozdulattal leemelt a szikláról, de nem eresztettem se nyakát, se derekát, lefeküdt a parton, én pedig rajta ültem.. Lebukfenceztem mellé, ráfeküdtem mellkasára és néztük a csillagokkal hímzett égboltot. Arcát hajamba temette, majd a nyakam kezdte csókolgatni.

- Szeretlek. Suttogta a fülembe.
- Én is. Válaszoltam.

Szemeim lehunytam, fáradt voltam, kimerültem. Jacob a karomat cirógatta, minden érintése melegséggel árasztotta el szívemet. Tudtam ha ő velem van, nem eshet bántódásom.

Nee! Nee!! Sikítottam számtalanszol, de nem hallottak, nem is figyeltek rám, anyát apát el vitték a szemem elől, hatalmas forró könnycseppek folydogáltak az arcom, mikor Jake magához rántott, hogy ne lássam a borzalmat.

Testem minden porcikája rázkódott amikor felkeltem. Jacob még mindig mellettem volt ugyan abba a pozícióba amelyben elalvás előtt volt. Rá emeltem tekintetem, ő szemeivel az én arcomat fürkészte. Hirtelen egy könnycsepp szivárgott arcomra. Forró kezével letörölte azt. Én pedig kezét az arcomnál tartottam és beszívtam édes illatát.

- Jól vagy? Kérdezte aggódva.
- Persze. Válaszoltam higgadtan.

Jake vett egy mély levegőt, majd szépen lassan kifújta azt.

- Mostanában… kezdtem el. – Csupa rossz dolgokról álmodok, hogy elvesztek valakit, vagy csak csupán elveszik tőlem azokat akiket a világon a legeslegjobban szeretek. Ezzel arcomat Jake mellkasába fúrtam.
- Mindig itt leszek veled. Válaszolta könnyedén.
- Ajánlom is vágtam vissza.
- Nem gondolod hogy haza kellene mennünk ?? kérdezte szerelmem.
- De. vágtam rá.

Feltáplázkodtunk a földről, felvettem a nadrágom, és eszetvesztett rohanásba kezdtem. Pár pillanat alatt már otthon is voltam. Kinyitottam a ház ajtaját és besétáltam, apa volt csak otthon, anya vadászni indult.

- Renesmee. Szólt apa.
- Igen? Kiabáltam a nappaliba.
- Gyere be kérlek.

Besétáltam a hatalmas nappaliba és leültem apa mellé a kanapéra.

- Jacob? Kérdezte egyik szemöldökét felvonva.
- Mindjárt itt lesz ő is.

Jacobnak átkellett cserélni a felsőjét, azért még se állíthat be félmeztelenül.

Hallottam már Jake-t az erdőből közeledni. Apa a kezeit tördelte. Ideges volt. Ez nem jellemző apára. Még is mi a baj? Jacob belépett a házba.
- A nappaliban vagyunk. Kiabáltam neki.

Jake besétált, és lehuppant mellém. Megfogta a kezemet. Apa ennyivel még megbírt békélni, de elötte mást nem nagyon csinálhattunk, még anyát meg se hatotta még egy hosszan elnyújtott csók sem.

- Mondjad apa. Törtem meg a csendet.
- Két  dologról szeretnék veletek beszélni.
- Hallgatunk.
- Az első.. Karácsonykor újra megkérem Bella kezét.

Apa nyakába ugrottam.

- Hiszen ez fantasztikus ujjongtam.

Apa egy mosolyt lövelt felénk.

- A második. pedig… hogy is mondjam… Nessie…. Meg kell tanulnod emberien viselkedni….
- De én tudok emberien viselkedni.
- És az iskolában is fogsz tudni?

Mi suliii????? Ez komoly ???????

- Iskola ??? ennél szebb napom nem is lehetne.
- Igen. Válaszolt apa.

Apa most Jake irányába fordult.

- Én? Kérdezte szerelmem apámtól.
- Most kérlek meg először és utoljára józanésszel hogy legyél a lányommal.