Előszó
Sokáig álltunk így összeölelkezve.
Könnyek nélkül zokogtunk. Annyira jól esett őt ölelni
Sokáig álltunk így összeölelkezve.
Könnyek nélkül zokogtunk. Annyira jól esett őt ölelni
De ez akkor sem segített teljesen elfelejteni a tényt, hogy megöltem a legjobb barátomat.
Sss… Bella … sss- próbált vigasztalni mézédes hangján.
De legalább itt van nekem ő. Edward, az én életem. Pár perce megöltem Jake-t. Dühös vérfarkasok próbálnak a Cullen ház udvarába bejutni, de a pajzsom visszatartja őket. Könnyű volt tartani, hisz itt volt a családom. Cullenék. Mindannyian szerettek, viszont én még mindig szeretem őket. Viszont egy apró mondat, két kicsi szó lerombolt mindent. Az én életemet és az övékét is. Tisztán él most is a fejemben.
Jake! Szeretlek.
Emlékszek az arcokra, a dühös pillantásokra, a keserű maszkokra, és a csalódott összetört szívű szerelmem könnyek nélküli síró képére. Szeretett családom talán soha többé nem fog nekem megbocsátani. Soha.
|