Sziasztok!Én Gianna vagyok! Ti nem ismertek engem igazán.. hogy megértsétek miért,hogyan kerültem a Volturihoz.. most elmesélem mindenkinek: 
 
1. fejezet 
 
Ragyogó életem. 
 
- Drágám, siess már még lekéssük a repülő gépet !!! Kiáltott szerelmem a fürdőszobába. 
- Rendben pár perc és készen vagyok..  
Franciaországban élünk életem szerelmével, és ma, ma van életem legszebb napja, Olaszországba utazunk, összeházasodni. Ennél szebb dolgot elképzelni se tudtam volna. 
Kiszálltam a kádból , magam köré tekertem egy törölközőt , és kislisszoltam a mosdóból. 
Caius az ágyunkon ült, és a repülőjegyes borítékkal játszadozott. Caius vámpír volt. Nem akár milyen vámpír, egy gyönyörű szőke, bíborszemű vámpír. Akárhányszor kimondtam azt a szót ami azt foglalta magába, hogy mi is ő valójában égette a torkom. Nem  az zavart hogy ő mi is valójában. Az életemnél is jobban szerettem őt. A szeretetem legyőzte egy idő után a félelmem, és éreztem hogy ő is jobban szeret annál hogy megöljön. Tudtam hogy van másik két  testvére is, viszont  a tartózkodási helyüket nem ismertem. Caius sohasem beszélt róluk. Nem éreztem hogy táplált volna irántuk valamiféle érzelmet is. Szerelmemnek volt egy ígérete, mely azt tartalmazta, hogy ha majd   hozzámegyek feleségül OLASZORSZÁGBAN akkor a nászutunkon lefekszik velem. Az esküvővel nem volt semmi,  égadta  problémám, de nem értettem miért pont Olaszországban kell megesküdnünk. Családom tagjai közül se vehetett senki részt a szertartáson. Furcsálltam a dolgot, de végül belementem. Odasétáltam Caiushoz, kivettem a repülőjegyeket a kezéből és karjai közé fúrtam magam. Teste hideg,és kőkemény volt. Egy rövid didergés futott végig  a karomon ahogy testem a testéhez szorítottam. Nekem Ő volt a mennyország, a teljes megnyugvás. Felnéztem arcára. 
- Nem gondolod hogy fel kellene öltöznöd kicsim? Kérdezte tőlem. 
De én közelebb hajoltam arcához és vad,szerelmem minden apró -  cseprő,dolgát beleöltve megcsókoltam. A csókom túllépte a határt, és finoman eltolt magától. Az én épségem érdekében.  
Utam a gardróbom felé szegeztem, kivettem egy farmert,és egy hozzáillő felsőt belebújtam és visszamentem a hálószobánkba. Caiust viszont nem találtam sehol.   
- Hol vagy éltem? Kiabáltam a lakásba. 
- Az előszobában. 
Kisétáltam és szerelmem indulásra készen állt az ajtóban. Felvettem a cipőm, mohón szabad kezéhez nyúltam. 
- Indulhatunk. Jelentettem ki. 
 
Az út hosszú volt mire elértük a végállomást. Olaszországot. Kicsit nyomott voltam. Fáradt nem. Csak iszonyatosan fájt a fejem. A hotelszobánkban ültem, a kanapén. Volterrában voltunk ha jól tudom. Olyan ismerős volt a város neve.. mintha már hallottam volna.. de nem városnévként..  
 
Ábrándozásomból, Caius hideg keze szakított ki, amint arcomat simogatta.  
 
- Lázas vagy. Jelentette ki. 
- Kutya bajom sincs. Hol a ruhám ? emelkedtem fel az ágyról, de hirtelen szerelmem karjaiba zuhantam vissza.  
- Pihenned kellene.  
- Jól vagyok. Ismételtem meg. 
- Hozok neked gyógyszert.  
- Neee… 
Mondatom nem tudtam befejezni, amint észlelte hogy tiltakozni szeretnék már köddé is vált. 
Elvánszorogtam az ágyhoz, talán tényleg pihennem kellene jelentettem ki magamnak. Bebújtam a takaró alá, fejem a bársonyos párnára hajtottam, és hagytam hogy az álom elrabolja elmém. 
 
Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeee !!!!!!!!!!!!!!!! Sikítottam milliomodszor.. senki nem hallott, meg se kottyant nekik amit mondtam. Féltem, nem engedhettem hogy ez megtörténjen. 
 
Fordultam egyet, és a hideg test találkozott az enyémmel, szépen lassan kinyitottam szemeim és ziháltam. Álom volt, nem valóság, csak egy álom ismételgettem magamnak. Caius szemöldökét felvonna fürkészte arcomat. 
 
- Jól vagy kedvesem? Kérdezte aggódva. 
A fejem még mindig szörnyen hasogatott. 
- Fáj a fejem. Jelentettem ki. 
- Tessék hoztam neked gyógyszert.  
Felültem, szívem közepe pedig két pici fehér tablettát, és egy pohár vizet nyomott kezeimbe. 
Pár perc múlva már éreztem is a gyógyszer hatását.. Új erőre kaptam.  
- Köszönöm életem. 
És már rohantam is a fürdőszobába hogy a csodálatos ruhakölteményt magamra vegyem, sminket hintsek arcomra, és a hajamat is megcsináljam. 
Körülbelül két óra  telt el,  amikor kinyitottam a fürdő ajtaját, kiléptem és a hatalmas tükör elé álltam. A tükörből egy csodaszép barna,göndör hajú lány nézett vissza rám. Gyönyörű kék szemei csillogtak a boldogságtól, ruhája tökéletesen simult testéhez. Nem láttam még ennyire szépnek magam. Nem akartam hinni tükörképnek. Még egy öröm könnycsepp is kiszivárgott,utat törve magának arcomon, ezt pedig nem engedhetem, még elmaszatolom itt a sminkem. A bőrönd felé fordultam, amikor a sötétség elborította elmém, nem tudtam mi történik, lábaim összerogytak , és lehulltam a földre. 

 
2.fejezet 
 
Sorsom. 
 
Kinyitottam a  szemeimet és öt alak bámult vissza rám. egyet közülük jól ismertem Caius volt az , de az a másik négy  is olyan ismerős volt, mintha ők mind  rokonok lennének. Nem tudtam hol vagyok. Nagyon nagyon féltem. Fogalmam sincs mi történik velem, mit akarnak ők tőlem és a  szerelmemtől. 
- Gianna. - kezdett bele az egyik pasas. – Én Aro vagyok. Arónak hosszú barnás feketés haja volt, szemei vörösen izzottak, bőre pedig hófehér volt. 
- Ő itt Jane. És a jobb oldalára mutatott. Jane-nek angyalian édes pofikája volt, mint egy édes kislány. De szemeiben láttam a vágyat hogy itt és most megöljön engem, neki is csont fehér bőre volt, és piros szemei. Haja szőke. Látszott rajta hogy ő még „ kislány”. Majd Aro tovább folytatta beszédét. – Aki pedig mellette ál a testvére Alec. Alec se volt valami idős, de pár év korkülönbség mégis látszódott a testvérpáron. Alec nagyon jóképű fiatal ember volt. Barna rövid haja és mint a többi vámpírnak fehér bőre, és piros szeme volt. 
- Ő a testvérem Marcus-  majd a bal oldalára mutatott az idősebb vámpír. Marcuson is látszódott az évek múlása, de mégis találtam benne valami elbűvölő tulajdonságot. 
- És hát őt pedig már  nem kell bemutatnom.  - Kacagott Aro. Ő a te barátod Caius. Szerelmem nem nézett rám, ő különbözött a többiektől, Szőke, szinte hozzájuk képest fehér haja volt, és csillogó szemei tükrözték a bánatot és a megbocsátásomért esedeztek. Még mielőtt Aro bár mit is szólhatott volna,  Caius elkezdte a  mondandóját. 
 
- Néhány hónappal ezelőtt Aro küldött nekem egy levelet hogy tudja hogy élek, és hogy te mindent tudsz a fajtánkról, a családomról. Azt mondta ha nem hozlak el ide örökre megfoszt a lelkedtől. Hogy soha viszont nem láthatlak. És végez velem is.  
 
Még mindig nem értettem semmit. Kába voltam kicsit. De a lényeget felfogtam. Életem hatalmas veszélyben forog minden egyes másodpercben a túlélésért kell küzdenem, de mikor elmém erre összpontosított valami belém nyílalt, a fájdalom, a düh, hogy Caius végig csak átvert, hogy mi soha többé nem lehetünk egy pár. Könnyeim akaratlanul előtörtek. Nem tudtam abbahagyni a sírást. Zokogásom alól még is meghallottam valamit. 
 
- Neee!! Neee !!! Neee tedd!!! Kiáltotta Caius Jane-nek.  
 
De már késő volt. Valami szörnyűt éreztem. Inkább a halál mint ez a fájdalom, rázkódtam a földön, szúrt,égetett,mart, borzalmas érzés volt. Mintha  a szívem kiszakadt volna a helyéről. Legyen már vége.. ismételgettem magamnak.  
 
- Elég Jane.. szólt Aro a tündérkére.  
Jane vetett egy önelégült arcot, majd visszalépett testvére mellé. 
Lassan, de magabiztosan feltápászkodtam a földről. Kiegyenesedtem, letöröltem a  könnyeimet, és Caius szemébe néztem. Csak csupa keserűséget, fájdalmat,bánatot láttam szemeibe, és enyémek is ezt tükrözték vissza. 
 
- Caius - szólt Aro. 
- Igen ? lépett előre szerelmem. 
- Kísérd Giannát a szobájába. 
 
Caius belemarkolt kezembe, és magával rántott, elképesztően gyorsan haladtunk, majd megállt egy hatalmas ajtó előtt. 
 
3.fejezet 
 
Ígéret 
 
- Szerelmem,kérlek bocsáss meg, szerelmem én teljes szívemből szeretlek… kezdte magát menteni Caius. 
- Nem, elég hagyj!!!!! Kiáltottam rá. Sokkolva voltam, nem tudtam még igazán felfogni hogy mi is történt velem valójában. Pár óra alatt ide jutottam,  közben pedig annyi mindenre fény derült. Az életem egy sötét kis lyukhoz hasonlíthat. De nem érdekelt, ez a pár perc amíg itt van Ő mellettem, az a világ legjobb érzése. Hiába művelte ezt, elmém nem tudta Őt utálni, sőt inkább egyre jobban szerettem. 
- MEGÍGÉREM szerelmem hogy ki foglak innen szabadítani, és boldog életet fogunk élni súgta fülembe. 
 
Próbáltam egy mosolyt villantani felé, de nem ment, könnyeim ismét folyni kezdtek. Caius  felállt és kisétált szobámból. 
 
Egyedül voltam. Teljesen egyedül. Mi fog velem történni? Gyönyörű szobám volt, telis tele csecsebecsékkel, értékes holmikkal, de ezek számomra csak kacatok voltak. Szobám hatalmas volt, saját fürdővel,konyhával,gardróbbal,nappalival,és hálóval rendelkezett. Minden az én ízlésem szerint volt kialakítva.. Mint egy kisebb házikó. Szép volt, jó volt, de nekem nem erre volt szükségem. Számomra most az egyetlen menedéket Caius nyújtotta volna, hogyha bőröm a bőréhez simulhatna, ha forró csókokkal kényeztethetném.