1. fejezet     

                                             Váratlan vendégek

(Jacob szemszöge)

50 év után újra visszajöttünk, Forksba.  Ide ahol minden elkezdődött. Hihetetlen, hogy megint itt vagyunk. Alice nem látott semmilyen komplikációt a költözésünk előtt, csak a hóesést, de ez november végén nem meglepő. Forks mindenkinek a boldogságot jelenti. Mindannyian boldogok vagyunk, hogy újra itt lehetünk ebben az esős kisvárosban. Hazaértünk.

Két nappal a hivatalos költözésünk előtt Esme, Carlisle, Rosalie, Carlie és Alice már Forksba jöttek előkészíteni a házat és alibit biztosítani. A lányok felújították-vagy inkább visszaállították a régi állapotába- és berendezték a Cullen-villát.

• Ideértünk! Ideértünk! – kiáltott fel mellettem izgatottan Nessie. Ő is, Carlie is és én is 17 évesnek néztünk ki, de ha valaki tudta volna az igazi korunkat furcsának tartotta volna. –Kíváncsi vagyok melyik lesz a mi szobánk. Szálljunk ki!

Nessie kilökdösött a tűzpiros Ferrariból. A mi kocsink mellé kanyarodott Edward az ezüst Volvo-jával, Bella a fekete Mercedesével, Jasper Alice sárga Porschéjával és Emmett a fehér dszippjével. Mindenki kiszállt a kocsijából és csatlakozott hozzánk a teraszon.

• Ó! Ez csodás! Ugyanolyan, mint 50 éve, amikor elmentünk. - lelkesedett Bella.

Alice, Esme és Rosalie odarepültek hozzánk és szó nélkül karon fogták Nessie-t,aki engem húzott maga után. Bevittek minket a házba és leraktak a nappali közepén. A nappali is olyan volt, mint 50 éve. Úgy festett minden, mintha el se mentünk volna.

• Gyertek utánunk úgy egy perc múlva. – utasított minket lelkesen Alice.
• De hát mégis miért? – kérdezte gyanakvóan szerelmem. – Hol van a nővérem?
• Természetesen azért, hogy megnézzétek a szobátokat. – válaszolt mosolyogva Esme. – Carlie pedig Seattle-ben van, vásárol még pár bútort.
• Még a szobánkat se választhatjuk ki úgy, mint a többiek?! – háborgott Nessie. Hirtelen minden vidámsága és jókedve eltűnt.
• Ne légy dühös! Alice látta, hogy tetszeni fog neked. Hogy a korcs mit szól, hozzá az engem már nem érdekel. – mondta korántsem barátságosan Rosalie. Már megszoktam, hogy így beszél rólam, de most mégis váratlanul ért.
• Ne beszélj így Jake-ről, kérlek!
• De ebben Rose-nak most tényleg igaza volt: tetszeni fog neked és szerintük neked is, Jacob. – Alice szavai kicsit lenyugtatták, de én tudtam, hogy a maradék dühét nekem kell lecsillapítanom.

Nessie bólintott egyet és a lányok már ott sem voltak, mi pedig kettesben maradtunk. Szerelmem fel-alá  járkált mellettem. Azon törtem, hogy hogyan csillapítsam le. Nem tehettem mást habár tudtam, hogy annak nem lesz jó vége, ha azt mondom.

• Figyelj! Ha nem tetszik a szoba, akkor nem vesszük fel azokat a ruhákat, amikkel Alice valószínűleg teletömte a szobában lévő szekrényeket. – kedvesem elmosolyodott, sóhajtott egy nagyot és elindult felém. Alig tett meg két lépést, amikor Alice vasmarkait a nyakamon éreztem.
• Jacob Black! Hogy merészelsz kiejteni a szádon egy ilyen dolgot? Szörnyű! És te? – fejével az unokahúga felé bökött. – Renesmee Cullen! Szörnyű, amit tenni készültetek! De megbocsátok, tudom, hogy csak egy kósza ötlet volt.
• Alice! Ha lennél olyan szíves… - mutattam jelentőség teljesen a szabad kezemmel az ő fojtogató kezeire.
• Ó! Bocsánat. – motyogta bűnbánóan.
• Megnézhetnénk azt a szuper szobát, amiről már annyit hallottunk? – kérdezem. Valóban kíváncsi voltam, mert eddig még nem csalódtam Alice kreativitásában. Mindig nagyszerű szobákat rendezett be nekünk. Reméltem, hogy ez is olyan jó lesz, mint az eddigiek és, hogy Nessie-nek is tetszeni fog.
• Persze! – és már a második emeleten egy ajtó előtt találtuk magunkat.

Nessie kinyitotta az ajtót. Ámulva álltunk a szobánk ajtajában. A szobánk-ha lehet ilyent mondani- szebb volt minden eddiginél. Pedig az évek során már rengeteg szobánk volt a világ minden táján.

• Edward régi szobáját alakítottuk át nektek. – mondta Rosalie a tőle telhető legnagyobb kedvességgel.
• Ez szuper! Nem hittem volna, hogy még önmagatokat is túl tudjátok szárnyalni! – lelkendezett Nessie és megölelte mind a három nőt.
• Köszönjük. Tényleg nagyon hálásak vagyunk nektek.  Ez a szoba gyönyörű. – mondtam hálásan. Boldog voltam, hogy Nessie-t igazán boldognak láthatom.
• Ideje lenne behozni a csomagokat. – mondta Esme mosolyogva. Ő is boldog volt, hogy minket boldognak láthat.

Mindannyian kimentünk az autókhoz, ahol a többiek már vártak ránk.

• Esme hol van Carlisle? – kérdezte Bella. Eddig fel sem tűnt, hogy Carlisle nincs itt.
• Ő a kórházban volt, de mindjárt itt lesz. Már hallom is. – válaszolt vidáman. És tényleg nem sokkal később Carlisle befordult a kocsijával. Pár perc múlva ő is csatlakozott hozzánk.
• Sziasztok! – üdvözölt minket.
• Szia! – köszöntünk vissza neki.
• Milyen utatok volt?
• Remek. Út közben megálltunk vadászni. Ott ahol vadásztunk rengeteg mérges grizzly volt. Szóval gondolhatod. – mesélt lelkesen Emmett.
• Alice! Mit láttál? – kérdezte döbbenten Jasper.
• Hat vámpírt. Kíváncsiak ránk. – mondta.

Mindenki Alice-re nézett. Megkönnyebbültünk, hogy csak kíváncsiak ránk és nem pedig csatázni jönnek.

• Mikor érnek ide? Veszélyesek?  – kérdezte gyorsan Carlisle.
• Nem veszélyesek. Valami furcsa rajtuk, de még nem tudom, hogy mi.  Nem látom őket tisztán.  Fél perc múlva ideérnek. Onnan jönnek.  – mindannyian arra néztünk amerre Alice mutatott.