3. r�sz

Mikor m�snap reggel fel�bredtem rem�nykedtem benne, hogy a tegnapi �jszak�m egy r�sz�t csak �lmodtam. Tiszt�ban voltam vele, hogy melyiket.

- Az a v�r�s szem� f�rfi! – gondoltam �s ijedten a takar�mba markoltam.

Ekkor kopogtattak az ajt�mon.

Megugrottam, majd amikor kicsit elrendeztem magam csak ennyit mondtam:

- Szabad!

El�sz�r a szobal�ny j�tt be. Kez�ben a reggelimet tart� t�lc�t hozta. Finom illatok csapt�k meg az orromat.

Miut�n letette az �r�asztalomra �gy sz�lt:

- J� �tv�gyat kisasszony!

- K�sz�n�m Jennie.  – mondtam mosolyogva.

- Az �desapja szeretne besz�lni �nnel. Bej�het? – k�rdezte titokzatoskodva.

- Persze. – sz�ltam sz�razon, �s m�ris nem esett olyan j�l az �tel.

Jennie kih�tr�lt a szob�b�l, majd ut�na m�ris bej�tt az ap�m.

Neki is v�r�sesbarna haja volt, �s a s�t�t szemsz�nemet is t�le �r�k�ltem.

Elmaradhatatlan pip�ja most is a sz�j�ban volt.

- J� reggel kincsem! – mondta, majd odaj�tt hozz�m, �s cs�kot nyomott a homlokomra.

- J� reggelt, ap�m! – sz�ltam, �s megpr�b�ltam eld�nteni, hogy mit is akarhat ilyen kor�n.

- Nem kertelek! Victor Holms tegnap este megk�rte a kezedet!  - sz�lt, �s elkomorodott.

- Tess�k?  - k�rdeztem, �s azon kaptam magam, hogy felugrottam az �gyb�l, �s nem t�r�dve az etikettel ap�m nyak�ba ugrottam.

- No lassan a testel Alexandra!  - sz�lt r�m szigor�an, majd  eltolt mag�t�l.

- Didyme.  – jav�tottam ki g�piesen.

Ap�m csak morgott egyet, majd folytatta:

- Honnan veszed, hogy �ld�somat adtam a frigyre?  - k�rdezte, �s az arcomr�l r�gt�n lehervadt a mosoly.

- Tal�l nem! Jaj ap�m! K�rlek! Ugye nem tetted ezt velem?

- Ennyire szereted?

- Nagyon. – leheltem, �s k�zben elpirultam.

- Fel nem foghatom, mik�nt szerethett�l bele egyetlen nap alatt?!  - mondta ink�bb mag�nak, semmint nekem, �s a bajusz�t p�d�rgette.

- Ap�m ezt te nem �rheted! Victor olyan kedves, figyelmes �s intelligens. Becs�letes is. Tegnap visszaadta a nagyi elveszett csatj�t. – pr�b�ltam bizonygatni a fi� el�nyeit.

- Elvesztetted Didyme nagyany�d milli�kat �r� �kszercsatj�t?! – mennyd�r�gte ap�m.

- Igen, de Victor visszaadta. N�zd. – mutattam neki az asztalon hever� �rt�kes aj�nd�kot.

- H�la az �gnek. Tal�n m�r csak az az egyetlen vagyonunk!  - sz�lt, �s a kez�t a sz�v�re tette – A j�v�ben jobban is vigy�zhatn�l r�!

- Bocs�nat! – szabadkoztam.

- V�g�lis vagyonos f�rfi ez a Victor, �s azt is hallottam, hogy p�rbajozni is k�szen lett volna �rted!

Ekkor has�tott bel�m a sz�rny� tudat!

- Nem �lmodtam! A titokzatos f�rfi m�giscsak itt volt az este!  

- … sz�val �gy d�nt�ttem, hogy � lesz a f�rjed! – jelentette be v�g�l ap�m.

Ez a mondat minden m�st ki�z�tt a fejemb�l, �s �n boldog siv�t�sban t�rtem ki.

- El�g! Egy �rih�lgy nem egy viselkedik! Fegyelmezd magad!

- �rtettem! – sz�ltam, majd  intettem a szob�ba siet� Jennie-nek.  – K�rlek, keresd el� a legszebb ruh�mat! L�togat�ba megyek!

- Azonnal kisasszony! – b�lintott a l�ny, �s szinte fejest ugrott a ruh�sszekr�nyembe.

- Hova m�sz? – k�rdezte apa.

- Scarletthez! T�lem kell megtudnia a nagy h�rt!

- L�gy �vatos! M�g nem tudom, hogy ki t�rt be tegnap a birtokra! – intett az ap�m, �s hirtelen olyan k�pet v�gott, mintha m�giscsak tudna, esetleg sejten�, hogy ki is lehetett az illet�ktelen behatol�.

- Majd igyekszem!  - v�laszoltam, �s k�zben beleb�jtam a ruh�mba.

Jennie pont j�kor h�zta el�m a parav�nt.

Miut�n elk�sz�ltem fogtam a naperny�met �s nekiv�gtam Volterra macskak�ves utc�inak.

N�ha – n�ha tal�lkoztam egy  ismer�ssel. Nekik j�l nevelten k�sz�ntem, �s biccentettem, de v�g�l meguntam a folytonos k�rdez�sk�d�ket �s �gy d�nt�ttem egy mell�kutc�n k�zel�tem meg Scarlett �s Oliver h�z�t.

�ppen egy csatornany�l�st ker�ltem ki, amikor suhog� hangokra lettem figyelmes.

Megfordultam, �s d�bbenten vettem szem�gyre az ell�ttem �ll� furcsa t�rsas�got.

Egy pomp�s ruh�ba �lt�z�tt, k�z�pkor� f�rfi, �s egy nagyon fiatal, legfeljebb tizenh�rom �ves, fi�s arc�, le�nyz� termett el� szinte a semmib�l.

- Didyme Cole!  Megn�tt�l! – sz�lt a f�rfi, �s k�r�lm�nyesen meghajolt el�ttem.

Azonnal felt�nt, hogy mint a legt�bb �riember nem j�tt k�zelebb hogy kezet cs�koljon. Ink�bb csak �llt az �rny�kban �s engem n�zett.

A l�ny undorodva fordult fel�m.

- Eln�z�st! Ismerem net�n?

- Nem hiszem. Ap�d r�gi bar�tja vagyok. Aro.

- T�nyleg nem r�mlik. – mondtam t�n�dve, �s k�v�ncsian n�ztem a mellette �ll� l�nyra.

- � itt Jane. – mutatott r�.

Jane kurt�n biccentett, �s h�tr�lt egy l�p�st az �rny�kba.

- Hallottuk �m, hogy f�rjhez m�sz. Gratul�lok!  - mondta Aro.

- K�sz�n�m. – sz�ltam t�tov�n, �s megeresztettem egy mosolyt – Sajn�lom, de most mennem kell.

- Persze. Add �t �dv�zletemet az �desap�dnak!

- Felt�tlen! Viszl�t! – k�sz�ntem el, �s a kellet�n�l kicsit gyorsabb temp�ra v�ltottam.

Magam sem tudtam, hogy mi�rt. Valahogy �gy �reztem biztons�gosnak.

M�r j�csk�n elhaladtam amikor visszafordultam, hogy t�volr�l is megn�zzem magamnak a k�t, fura l�togat�t.

Nem voltak sehol.

- Hogyan t�nhettek el ilyen gyorsan ebb�l a hossz� utc�b�l? – k�rdeztem magamt�l,  �s zih�lni kezdtem.

V�g�l el�rtem Scarlett�k h�z�hoz, �s megk�nnyebb�ltem, amikor legjobb bar�tn�m nyitott ajt�t.

- Szia! – k�sz�ntem.

- Szia Didyme! Mi j�ratban?

- F�rjhez megyek! – jelentettem be b�szk�n, �s Scarlett azonnal �rvendezni kezdett.

Beinvit�lt a lak�sukba, majd egy d�lel�tti tea mellett kifaggatott mindenr�l. �n persze boldogan mes�ltem neki, hogy mennyire szeretem Victort �s, hogy m�r alig v�rom, hogy a feles�ge lehessek.

- Annyira j� l�tni, hogy ilyen j�l alakult a sorsod! – mondta v�g�l Scar, amikor m�r kifel� k�s�rt a h�zb�l.

- Nekem mondod? Enn�l jobb dolog sosem t�rt�nhetett volna velem.

- Akkor m�r a tavaszi b�lon sem kell megjelenned?

Ezen elgondolkodtam. V�g�l megr�ztam a v�llam, �s �gy sz�ltam:

- Fogalmam sincs. De nem is �rdekel. Ha kell arra is elmegyek, de m�r ott lesz mellettem Victor, mint k�s�r�. Egysz�val nem sz�m�t.

- Igaz. – helyeselt Scarlett, �s megveregette a h�tamat.

Miut�n elb�cs�ztunk, elindultam hazafel�. �m miel�tt elj�ttem volna valamit megkellett k�rdeznem, mert furdalt a k�v�ncsis�g.

- Te Scar?

- Igen?

- �j csal�d k�lt�z�tt az utc�ba?

- Tudtommal nem. Mi�rt?

- Csak mert tal�lkoztam egy k�l�nleges f�rfival, meg a l�ny�val. M�rmint, gondolom, hogy a l�nya volt. A f�rfi azt mondta, hogy ismeri  az ap�mat.

- �rdekes. – t�n�d�tt el a l�ny – De mondom. Ide m�r legal�bb egy �ve senki sem k�lt�z�tt.

- �rtem. Az�rt k�sz�n�m. Majd meg�rdekl�d�m ap�mn�l. Szia.

- Szia. – k�sz�nt el a bar�tn�m, �s m�r be is csukta a kaput.

A megmagyar�zhatatlan p�nik �jra eluralkodott rajtam, �s �gy d�nt�ttem, hogy m�g v�letlen�l sem megyek arra amerr�l j�ttem.  

M�r j�csk�n elm�lt d�l amikor v�gre valah�ra haza�rtem. A f�l v�rost meg kellett ker�ln�m, ha nem akartam a csatornafed�l fel� menni.

- Te meg hol volt�l? – k�rdezte az any�m, mik�zben fel�llt az eb�dl�asztalt�l.

- Sajn�lom. Elbesz�lgettem az id�t.

- Gyere �s egy�l! D�lut�n m�g ruh�t kell v�lasztanunk neked a tavaszi b�lra.

- Musz�j elmennem? – k�rdeztem mik�zben levettem a kalapomat �s a keszty�imet.

- Ne probl�m�zz ezen annyit! Victor fog elk�s�rni! �r�lj neki, hogy nem ott v�lasztunk majd neked f�rjet!

- J�. – sz�ltam cs�ggedten, �s le�ltem enni.

Ekkor patadobog�sra lettem figyelmes. 

Kin�ztem az ablakon.

Ap�m �rkezett meg a szok�sos d�lut�ni lovagl�s�b�l. Miut�n bevitte a lovat az ist�ll�ba, bej�tt, �s mindkett�nket k�sz�nt�tt.

- J�l �rezted magadat Scarlettn�l?

- Igen.  – v�laszoltam k�t falat k�z�tt.

- Akkor j�. – mondta ap�m, �s k�zben pip�ra gy�jtott.

- Tal�lkoztam egy r�gi ismer�s�ddel.

- Kivel? – sz�lt ap�m �s k�v�ncsian f�szkel�dni kezdett.

- Azt mondta, hogy Ar�nak h�vj�k. �dv�z�l!

Amikor kimondtam az idegen nev�t, ap�m k�h�gni kezdett �s bev�r�s�d�tt, any�m pedig elejtette a kez�ben l�v� cs�sze forr� k�v�t.

- Jaj milyen �gyetlen vagyok! – mondta, majd Jennie-t sz�l�ngatta, �s zavar�t pr�b�lta leplezni.

- Mi a baj? – k�rdeztem.

- Baj? Semmi! Mi lenne…? – mondta ap�m fennhangon, �s figyelmeztet� pillant�st k�ld�tt any�m fel�.

- Egy�l! Addig mi besz�lget�nk egy kicsit az �desany�ddal.

B�lintottam, majd folytattam az eb�det.

Anya �s apa kivonultak az eb�dl�b�l, �s �gy hallottam, hogy felmentek az emeletre.

- Furcsa. – gondoltam �s a kezemben l�v� vill�ra meredtem.

Remegett.