(Jasper szemszöge) 

Ajjajjajjajaj! Hol lehet Alice? Vajon baja esett? De elvitték a Volturihoz, már hogy a csudába ne esett volna baja? Minden az én hibám! Ha kicsit nagyobb önuralmam lenne… De hiszen ez a kicsi, ami van, ezt is Alice-nek köszönhetem.

-Jasper, állj már meg!-förmedt rám Emmett.-Nem csak te izgulsz! Másnak is elvitték a párját!

-Emmett-nek igaza van-helyeselt Carlisle.-Most az a legfontosabb, hogy megőrizzük a hidegvérünket.

-Hallom a gondolataikat-jelentette be Edward.

-Igen? Jól vannak? Nem esett Alice-nek semmi baja?

-Hát leginkább aggódnak valamiért. Azt nem tudom, hogy miért.

-Hoppá. Ti is érzitek? Emberek jönnek ide. Hú, itt valakinek nagyon jó illata van…

-Ez Bella illata! Nem azt mondtátok véletlenül, hogy Bella vámpír lett?-nézett ránk Edward értetlenül.

-De igen-feleltem bizonytalanul.

-Az nem lehet-suttogta Carlisle.

-Mi nem lehet?-kérdeztük kórusban.

-Ez nem csak Bella illata.

-Igen. Odáig mi is eljutottunk. De ki az a három másik?-kérdezte Edward.

-Hát kettőt 99%-ra megtudok mondani.

-Igen?

-Igen. Rosalie és Esme. A harmadik gondolom Alice.

-Hogy micsoda? Ezt meg honnan veszed?- értetlenkedett Emmett.

-Hát… Esmét és Rosalie-t én változtattam át. Emlékszem az illatukra.

-Alice-nek ilyen jó illata lenne?-néztem rá.-De hogy-hogy érezzük a vérük illatát?

-Ezt én sem tudom.

És ekkor megláttuk őket. Viszonylag hangtalanul vonultak, de én éreztem azt a kétségbeesést, ami szinte sugárzott belőlük. Úristen, Alice-nek tényleg ilyen gyönyörű kék szeme van?

És ennyire csodálatos illata? Mindjárt elkábulok tőle.

-Oda kéne menni hozzájuk-vetette föl Emmett.

-Ja, persze, biztos nem kapnak frászt, hogy a semmiből odaállítunk…

-Pesszimista vagy!-morgott Emmett.

-A mai korban ezt realizmusnak hívják-vágott vissza Edward.

-Lehet, hogyha normális tempóban közelítjük meg őket, akkor nem lesz annyira megrázó-közölte Carlisle, majd aggodalmasan felém nézett-Jasper, te rendben leszel?

Értettem, hogy mit akart mondani, így válaszoltam -Soha nem bántanám Alice-t.

-Akkor talán mehetünk is-indítványozta Emmett.

Elindultunk. Egész végig azon agyaltam, hogy mi a fészkes ménkű történhetett, miért lett Alice ember. Mert hogy az lett, az tuti.

Elsőnek Bella vette észre, hogy jövünk. Óvatosan oldalba bökte Alice-t, aki idenézett, és  figyelmeztette Rose-t és Esmét. Esme bátortalanul ránk mosolygott. Senki nem szólt semmit, de én tisztán éreztem a félelmet, az aggodalmat a lányok részéről, az értetlenséget a fiúk részéről.

-Elmondaná végre valaki, hogy mi történt?-kérdezte Emmett.

A lányok összenéztek, majd Alice belekezdett.

-Hát az úgy történt, hogy…Rose, inkább mondd te!

-Nyuszi vagy! Szóval, a Volturi elkapott minket, aztán bevezettek minket a tárgyalótermükbe, aztán ott kijelentették, illetve Aro kijelentette, hogy nem szándékoznak minket bántani, csak épp nem lehetünk tovább vámpírok. Aztán jött egy csaj, akinek az a különleges képessége, hogy bárkit azzá tud változtatni, amivé akar, szóval Aro parancsára átváltoztatott minket emberré. És most itt vagyunk. Lényegében ennyi-foglalta össze Rose.

-Aha. Így érthető.  És most mi legyen?-kérdezte Carlisle.

-Szerintem haza kéne mennünk-vetettem fel.

-Hova? Forksba?

-Londonra gondoltam.

-És Bella?-kérdezte Alice. –Ő is velünk jön?

-Szerintem, tudná egy kicsit hanyagolni Forksot-mondta Rosalie. Mi persze megdöbbenve néztünk rá, mire ő így válaszolt:-Ez az egész részben az én hibám, amúgy se vagyok vámpír már.

-Hát…lehet, hogy igazad van-mondta  Bella.-Tényleg nem vágyom annyira vissza Forksba.

-Telefon-jelentette be Alice szórakozottan. És mint varázsütésre, megszólalt Bella telefonja. Hát, mit ne mondjak, nem kapkodott fölvenni, inkább kinyomta. Valószínűleg Jacob volt az, de az sokkal inkább foglalkoztatott, hogy Alice még mindig képes látni a jövőt. Bár, ahogy láttam, nem voltam egyedül az efölötti megrökönyödésben.

-Alice…te…megmondtad, hogy csörögni fog a telefon-hebegte Bella.

-Ja, igen. Elfelejtettétek, hogy ezért voltam elmegyógyintézetben, amikor ember voltam-közölte, semmint inkább kérdezte Alice.

-Akkor mi legyen? Elmegyünk Londonba?-kérdezte Edward.

-Szerintem mindenkinek úgy lenne a legjobb-vélekedett Carlise.-A többit majd ott megbeszéljük.