(Carlisle szemszöge) 

Visszajöttünk Londonba, ahol két hónapig laktunk, miután eljöttünk Forksból. London egyik kertvárosában, ahol Esme gyönyörűen berendezett mindent. Bellának azóta is folyton csörög a telefonja, de nem hajlandó fölvenni. Alice szerint Jacob hívogatja. De ezt nem mondjuk se Edwardnak, se Bellának, mert éppen az „újraegymásratalálás” szakaszában vannak. Most mindenki boldog. Már amennyire. A legutolsó forksi napokról senki nem beszél. De jobb is így. Még Rosalie is viszonylag kedves mindenkivel. Bár nem mondják ki, én látom, hogy a lányok kicsit félnek, hogy valaki támad-e. Most itt ülünk a nappaliban. Nem beszélgetünk, tévét nézünk. Illetve ez csak a látszat. Bár a lányok hirtelen elkezdtek rajongani a Grace klinika című sorozatért. Kiderült, hogy Esme bírja az orvosokat. Ki gondolta volna?

-Telefon-jelentette be Alice.

Bella rögtön a telefonjára pillantott, majd az el is kezdte játszani a jól ismert dallamot. Bella majdnem felkiáltott meglepetésében, majd sűrű bocsánatkérések közepette kiment, Alice rögtön követte, majd mi is óvatosan utánalopakodtunk. Már hallottuk is Bella hangját:

-Szia Emily! Miért hívtál?

Kis szünet, amíg Emily elhadarja a dolgot.

-Hogy mi? Ó, te jó ég! Ilyen is csak velem történhet! Köszönöm Emily. Szia.

Alice rögtön Bella nyakába ugrott.

-Mit mondott?

-Jake idejön-mondta Bella szomorúan.

-Éljen!-mondta gúnyosan Rosalie.

-Ezért hívogat?-kérdezte Edward.

-Gondolom.

-Telefon-szólalt meg Alice.

-Ez ő-sóhajtott Bella.

-Vedd fel-mondta Edward.

-Szia Jacob-szólt a telefonba Bella bátortalanul.

-Még hogy szia? Minimum bocsánatodért esedezem, hogy a frászt hoztam rád azzal, hogy nem veszem föl a telefont!

-Jó, oké, akkor az, amit az előbb elmondtál.

-Akkor ezt megbeszéltük-higgadt le Jacob.-Viszont találkoznunk kéne. Halálosan komoly az ügy.

-Konkrétan miről van szó?

-Hát…nem biztos, hogy telefonon kéne megbeszélnünk…

-Jacob, nem fogok veled találkozni, ha legalább egy kapaszkodót nem adsz!-fenyegetőzött Bella.

-Jól van, jól van. Akkor csak annyit mondok, hogy arról a vörös nőstényről, Victoriáról, vagy hogy hívják…na, róla van szó.

-Hoppá. Akkor viszont tényleg találkoznunk kell.

-Bella? Még a Cullenékkal vagy?

-I…igen. Miért?-csattant föl Bella.

-Mert akkor jó lenne, ha ők is jönnének. Vagy páran minimum.

-Jól van. Akkor majd megbeszélem velük. Majd visszahívlak.

-Oké. De még ma, ha lehet.

-Értettem főnök. Szia.

-Szia Bella…

Bella letette a telefont, majd ránk nézett.

-Most mi legyen?

-Szerintem teljesen fölösleges, hogy mindnyájan menjünk-szóltam.-Bőven elég, ha hárman megyünk. Te, Edward meg én. Plusz esetleg Emmett, ha arra kerülne sor…

-Felőlem rendben van. Edward?

-Nekem jó. Emmett, jössz?

-Mi az hogy! Nem hagynám ki.

-Mi elmehetünk Rose-zal a helyi antik bútor kereskedésbe nézelődni?-kérdezte Esme.

-Semmi akadánya-mosolyogtam rá, mire ő visszamosolygott.-Alice, Jasper, veletek mi lesz?

-Szerintem mi itthon maradunk. Legalábbis én. Alice?

-Én is maradok. Azt hiszem, elálmosodtam.

-Akkor ezt mgbeszéltük.

-Bella, visszahívnád Jacobot?-kérdezte Edward.

-Hát…ha muszáj-vonta meg a vállát Bella, de már tárcsázta is Jacob számát.

-Hello, Bells!

-Na szia. Az van, hogy megbeszéltük a dolgot, és…mikor akarsz találkozni?

-A ma délután négy óra megfelelne nektek?

Bella rám nézett, én bólintottam.

-Igen, az jó lenne.

-Jó. Akkor találkozzunk a sarki kávézóban. Csak még egy kérdés. Hányan jöttök?

-Négyen.

-Akkor ezt megbeszéltük. Viszlát Bells.

-Szia Jacob.

Bella letette a telefont, majd ránk nézett.

-Még egy óránk van négyig. Mi legyen?

-Gondolom illene valami normális ruhát fölvenni-morogta Edward.

-Mi a magunk részéről elmentünk-jelentette be Rose.

-Oké.

Mi pedig elkezdtünk készülődni, majd elindultunk.