5. r�sz

- Daniel! Mi lesz most? Mi?  - k�rdezte  ijedten Elena, �s k�zben  ver�t�kes  homlok�t t�r�lgette egy gy�ny�r�en h�mzett zsebkend�vel.

- Nyugodj m�r meg! – rivallt r� a f�rje, �s odament a feles�g�hez, majd lefogta a n� remeg� kezeit.

- Nem tudok megnyugodni! Visszat�rtek! A l�nyunk�rt j�ttek! M�giscsak bev�ltott�k az �vekkel ezel�tti fenyeget�s�ket! Istenem!  - sz�lt Elena, �s kicsordultak az els� k�nnycseppjei, majd n�ma, �m ann�l buzg�bb zokog�sban t�rt ki.

Daniel m�rgesen n�zte a feles�g�t, majd gondolt egyet �s lekevert neki egy pofont.

A n� azonnal abbahagyta a s�r�st, mert annyira meglep�d�tt.

- Most az a legfontosabb, hogy hideg fejjel gondolkodjunk!

- �rtem. Bocs�ss meg! – tette m�g hozz� a n�, mintha az el�bb nem �t vert�k volna meg.

- Alexandra semmik�ppen sem tudhat az �g�ret�nkr�l! S�t! Semmit sem tudhat meg! Mert ha igen… - Daniel elharapta a mondatot.

- Akkor m�r nem lesz menekv�s, csak�gy mint egykoron az any�dnak! Vagy �t is meg�lik, vagy �tv�ltoztatj�k! – Elena �jra felzokogott.

- �n is tiszt�ban vagyok vele, hogy mik a lehet�s�gek, �s egyik sem tetszik! Az �n l�nyomb�l nem lesz v�mp�r! Az biztos!

Elena ijedten h�k�lt h�tra a v�mp�r sz� kiejt�sekor, �s a l�bai megrogytak a f�lelemt�l.

Ekkor a l�nyuk hangj�t hallott�k.

- Megeb�deltem! Akkor keres�nk ruh�t?

- Ne l�ssa rajtad, hogy f�lsz! – intette a feles�g�t Daniel.

A n� csak b�lintott, majd let�r�lte a k�nnyeit, mosolyt var�zsolt az arc�ra, �s kil�pett a folyos�ra.

- M�r itt is vagyok kicsim!

***

Amikor fel�rtem az emeletre visszafojtott vitatkoz�s nesze, valamint s�r�s zaja �t�tte meg a f�lemet. Nem tudtam, hogy mi ez az eg�sz, de az eszem azt s�gta, hogy jobb is ha sosem tudom meg. Pedig legsz�vesebben hallgat�ztam volna, de v�g�l m�gsem tettem meg.

Ehelyett ink�bb  elki�ltottam magam:

- Megeb�deltem! Akkor keres�nk ruh�t?

A sz�leim szob�j�ban azonnal be�llt a n�ma csend, majd kisid� m�lva any�m j�tt el�, �s �gy sz�lt:

- M�r itt is vagyok kicsim! 

Hi�ba pr�b�lta leplezni, l�ttam rajta, hogy az im�nt zokogott. R�ad�sul a jobb orc�ja teljesen kivolt pirosodva.

Apa meg�t�tte ehhez k�ts�g sem f�rt!

- J�l vagy? – k�rdeztem aggodalmasan.

- Persze.  – sz�lt anya, �s mosolygott – Menj�nk el a szab�hoz �s varrassunk vagy vegy�nk  neked egy sz�p ruh�t.

�n csak n�m�n b�lintottam, majd k�vettem any�mat a sarkon l�v� szab�hoz.

M�r f�l�ton j�rtunk amikor felt�nt, hogy Garcon, az inasunk lohol ut�nunk mint a pulikutya.

- H�t � meg mit keres itt? – k�rdeztem, �s a k�z�pkor�, kopaszod� f�rfira mutattam.

- Tudod jobb az �vatoss�g!

- Mi�rt? F�lsz valakit�l?

- Nem! – v�gta r� any�m t�ls�gosan is gyorsan – Csup�n ap�d mondta, hogy am�g meg nem old�dik a bet�r� kil�te addig Garcon k�s�rjen el minket, legf�k�ppen t�ged.  Mindenhov�!

- Oh. �rtem. – csak ennyit tudtam kiny�gni. 

Az esem�nyek egyre furcs�bb fordulatot vettek, �s �n egyre tehetetlenebbnek �reztem magam.

- Any�m? Ki az az Aro?  - �gy v�ltem � itt a kulcsfontoss�g� figura.

- Aro… h�t senki! M�rmint … ismerem. � … r�gi bar�t!  - any�m remegett �s dadogni kezdett.

- �tl�tok rajtatok! Valamit titkoltok arr�l a f�rfir�l!  - mondtam v�g�l, �s lec�vekeltem az �t k�zep�n.

Garcon nem figyelt oda �s nekem j�tt.

- Eln�z�s�t k�rem kisasszony! – szabadkozott.

Csak legyintettem, �s k�rd�n n�ztem any�mra.

- V�laszokat akarok! Most!

- Mir�l is? – pr�b�lt f�lrevezetni.

- Te �s apa veszekedtetek! Meg�t�tt! S�rt�l! Titkoltok valamit! – soroltam az �rveket.

- Csak k�pzel�dsz kisl�nyom! Biztosan �sszezavart ez a hirtelen j�tt esk�v�. 

Anya megsimogatta az arcomat.

Eltoltam a kez�t, �s s�rt�d�tten n�ztem r�.

- Most nincs itt apa! Nem kell hazudnod! K�rlek – esedezve n�ztem r� -, mond el az igazat!

- Nincs mit elmondanom! Fogd m�r fel!  - rikoltott anya, �s elrohant a szab� fel� – Igyekezz m�r! Nem �rek r� eg�sz nap!

V�g�l beadtam a derekamat, �s k�vettem any�t a ruh�shoz.

M�sf�l �r�t t�lt�tt�nk a boltban.

Egy smaragdz�ld ruh�ra esett a v�laszt�som, ami szinte t�k�letesen illet r�m, tal�n csak der�kban volt egy kicsit b�.

- Akkor itt fogok bevenni bel�le. – mondta a n�, kez�ben egy csom� gombost�vel.  – Holnapra m�r k�sz is lesz! Elj�nnek �rte vagy kisz�ll�tassam?

- Majd �n elj�v�k. – aj�nlottam.

- Nem! – sz�lt k�zbe anya – Garcon, az inasunk j�n! – mutatott a bolt el�tt �csorg� f�rfira, majd kifizette a ruha �r�t, �s m�r ott sem voltunk.

- Most m�r a h�zb�l sem tehetem ki a l�bam? – m�ltatlankodtam.

- Egyenl�re nem!

- Micsoda? – k�rdeztem felh�borodva.

- Ez csak a te �rdekedben van! Higgy nekem! Nem akarjuk, hogy bajod essen!

- �n �rtem, de akkor legal�bb tudjam, hogy mi az a nyom�s ok ami�rt szobafogs�got kaptam?!

- Nem mondhatom el! Sajn�lom! A l�nyeg, hogy vas�rnap a b�lon bejelentj�k az eljegyz�sedet Victorral, majd m�snap elutaztok Angli�ba.

- Mi? �s az esk�v�?

- Erre most nincs id�nk! A lagzi majd Londonban lesz. Err�l ennyit!

- De…

- Nem vit�zom!

Anya �jra el�resietett, �s mik�zben az utc�kat k�mlelte az ajkait harapd�lta.

Ez n�la egyet jelentett a hal�los f�lelemmel. Most m�r �n is f�ltem. Nagyon is.

Csak egyvalamire v�gytam.

Victor oltalmaz� �lel�s�re.