6. r�sz

Amikor kij�ttem a szob�mb�l  csup�n csak sejtettem, hogy odafent, a v�rosban s�t�tedhet.

Aro �s Sulpicia m�g mindig odabent voltak, �s a hangokb�l �t�lve nem nagyon tervezt�k, hogy ma m�g el�j�nnek.

Caius �s Athenodora pont akkor nyitott�k ki a saj�t lakoszt�lyuk fel� vezet� ajt�t.

- Te meg merre, merre? – k�rdezte Caius gyanakodva.

- Csak s�t�lok egyet. Semmi egy�b c�lom sincsen! – sz�ltam goromb�n, �s a fiv�rem nemt�r�dve �s kiss� s�rt�d�tten megr�ntotta a v�ll�t, majd r�m csapta az ajt�kat.

Amikor fel�rtem a nagyterembe a szok�sos k�p fogadott. A test�reink z�me �ppen kedvenc id�t�lt�s�ket t�lt�tt�k, vagyis �ltek a padl�n �s besz�lgettek.

Voltak akik m�g mindig Heidi ball�p�s�r�l pletyk�ltak, m�sok meg az �n helyzetemet elemezgett�k. Amikor meghallott�k, hogy valaki k�zeledik a h�l�szob�k fel�l azonnal elcsendes�ltek, �s merev p�zba egyenesedtek.

- �r�ln�k neki ha a  legk�zelebbi esti besz�lget�shez valami m�s t�m�t tal�ln�tok magatoknak �s nem az �n mag�n�letemet! – d�rrentem r� Jane �s Renata kett�s�re.

Mindketten les�t�tt�k a szem�ket, �s eloldalaztak az utamb�l.

- Dimitrij �s … - kezdtem bele, amikor F�lix m�r oda is j�tt hozz�m.

Aro �s Caius, F�lixet �s Dimitrijt mindig egy�tt k�ld�zgett�k mindenhov�, �gy szinte m�r egy�rtelm� volt, hogy �n is �ket akarom magamhoz hivatni.

- De �n nem vagyok sem Aro, sem Caius! – gondoltam �lesen, �s meg�jjt parancsoltam a fel�m igyekv� magas, sz�les v�ll� F�lixnek.

- Te nem! Ink�bb … - tekintetemet v�gigj�rattam a test�rs�gen - … ink�bb Alec!

Jane egy kicsit sem titkolta d�bbenet�t, amikor kimondtam az ikertestv�re nev�t.

- Eln�z�sedet k�rem Marcus, de Alec az �n test�rp�rom!  - sz�lt k�zbe.

- Az lehet! Viszont ez engem egy cseppet sem �rdekel! Alec �s Dimitrij, k�sz�ljetek! Kimegy�nk a v�rosba!

A k�t fi� d�bbenten n�zett r�m, de egyik�k sem mert ellentmondani, �gy t�tov�n egym�sra n�ztek, majd eliramodtak a hatalmas ajt�k fel�.

- De a Mester… - folytatta Jane.

- Fogd be a sz�d! – ki�ltottam r� – Csak kib�rsz m�r egy �jszak�t a dr�gal�t�s fiv�red n�lk�l? Vagy nem? Ennyire �rzelg�ss� v�lt�l volna, kedves Jane?

A t�meg lassan v�gigmorajlott. Volt aki megpr�b�lta elfojtani a nevet�s�t. Mindenki tudta, hogy Jane- t�l t�vol �lltak az emberi �rzelmek.

- Term�szetesen nem! – v�gta r� azonnal a l�ny, �s �jra lehajtotta a fej�t.

- Gondoltam. – sz�ltam mosolyogva, majd �n is elindultam kifel� a nagyteremb�l.

Miel�tt kimentem volna, visszafordultam �s �gy sz�ltam:

- A testv�reimnek egy sz�t se! �rtett�tek?!

Mindenki hevesen b�logatott, majd lassan vissza�ltek a hely�kre �s megpr�b�ltak �gy tenni, mintha az elm�lt percekben semmi sem t�rt�nt volna.

Amikor ki�rtem a folyos�ra Dimitrij �s Alec m�r ott v�rtak r�m.

Test�k�n megfesz�ltek a szok�sos, f�stsz�rke utik�penyek.

Alec a kez�ben tartotta az �n, v�rv�r�s sz�n� d�szes pal�stomat.  

- Hozz ink�bb egy olyat amit ti is viseltek! – rendelkeztem,  �s Alec m�r el is t�nt, majd k�t m�sodperc m�lva m�r hozta is F�lix ruh�j�t.

- Ma  este senkinek sem akarok felt�nni! – magyar�ztam mik�zben magamra �lt�ttem a k�t sz�mmal nagyobb, selymes anyag� ruh�t.  – Indulhatunk! – sz�ltam v�g�l, �s m�r suhantunk is kifel�, fel az emberi vil�gba.

A lift lassan, de biztosan fel�rt,  �s  az  ajtaja  d�ngve kicsap�dott, jelezv�n, hogy el�rt�k az utic�lunkat.

- Most merre? – k�rdezte Alec.

- A Cole h�zhoz!

Dimitrij megfesz�lt mellettem �s nem akart elindulni. Alec egy sz�t sem sz�lt. � m�r az utca fel�n�l j�rt �s �n is szorosan ott voltam m�g�tte, amikor �szrevett�k, hogy Dimitrij nem j�tt ut�nunk.

- K�vess! – parancsoltam.

- Marcus! Nem tehetem! A Mester megparancsolta, hogy ha net�n ilyen gondolataid t�madn�nak akkor ne k�vessem az utas�t�sodat!

- Ostoba! Most �n vagyok a mestered! Vagy j�ssz, vagy itt helyben v�gzek veled!

Alec most mell�m l�pett �s �gy sz�lt:

- Szerintem hagyjuk hogy visszamenjen.

- Mi? – n�ztem r� k�rd�n.

- Ismered �ket! F�lnek a Mester haragj�t�l! Majd �n elk�s�rlek. K�l�nben sincs sz�ks�ged k�t test�rre. Egymagam is elb�nn�k b�rkivel, ha net�n t�mad�s �rne!  - jelentette ki b�szk�n a fi�.

- Igazad van!  - l�ttam be, majd b�lintottam – Eredj vissza a kast�lyba!

Dimitrij h�l�s pillant�st vetett r�m, �s m�r ott sem volt.

- Gy�va. – morogtam �s elindultam Didym��k h�za fel�.

Alec k�vetett �s nem h�tr�lt meg. �gy t�nt, hogy, � vagy nem kapott parancsot Ar�t�l, vagy nem f�lt t�le.

Ak�rhogy is volt, b�tornak tartottam, hogy velem tartott, �s h�l�s is voltam neki.

�jf�l k�r�l �rt�nk oda a k�lv�rosban l�v�, emeletes csal�di h�zhoz.

 Tudtam, hogy Didyme szob�ja pontosan a kertre n�z.

- Sz�val itt lakik a l�ny akit szeretsz? – k�rdezte Alec.

- Igen. N�zd!  – mutattam felfel� – Ott van a szob�ja. Azthiszem m�g fent van. �g n�la a l�mpa.

Izgatottan elindultam a f�k k�z�tt, �s egyetlen ugr�ssal m�r fent is voltam egy id�sebb ol�vaf�n.

- �n is menjek? – suttogta Alec.

- Persze. Nyugodtan. – mondtam, �s a kezemet a sz�mra tettem jelezv�n, hogy �gyeljen a csendre.

Alec, egy nagymacsk�t megsz�gyen�t� gyorsas�ggal landolt a mellettem l�v� �gon, majd  el�gedetten huppant le.

- � az? – k�rdezte, �s az erk�lyre mutatott.

Didyme �ppen akkor l�pett ki a szob�b�l. A haj�t f�s�lte, �s k�zben �latin nyelv� altat�t d�dolgatott.

- Igen. H�t nem csod�latos? – k�rdeztem, �s azon kaptam magam, hogy t�tott sz�jjal b�mulom.

- Val�ban nagyon sz�p.  – b�kolt Alec, majd  s�hajtott egy nagyot mellettem.

- Mi a baj? – k�rdeztem, mert �rzetem, hogy a fi� sajn�latot kezd t�pl�lni a l�ny ir�nt.

- Semmi. – tagadta Alec, �s zavartan eln�zett valahov� a fejem f�l�.

- Szeretn�m ha �szinte lenn�l! – parancsoltam r�.

- De �n csak egy test�r vagyok! Az a dolgom, hogy mindenben egyet�rtsek veled �s a fiv�reiddel!

- Alec! Ezt te is tudod, hogy nem igaz! Most sem lenn�l itt ha egyet�rten�l vel�nk!

A fi� v�g�l megadta mag�t, �s �gy sz�lt:

- J�. Akkor megmondjam, hogy mi a v�lem�nyem?

- Az j� lenne. – mutattam r� a dologra.

- Persze ez csak az �n v�lem�nyem. – tette hozz�, �s azt gondoltam, hogy biztosan csak

Jane- t akarja megv�deni.

- Szereted Didym�t? Igaz?

- Persze. Tiszta sz�vemb�l.  – v�gtam r� r�gt�n.

- Ha igaz�n szereted akkor nem akarhatod neki a mi sorsunkat!

- Ezt nem �rtem?

- Dehogynem! Pontosan tudod, hogy mire gondoltam! A v�mp�rl�tre! Erre a kil�t�stalan �r�kk�val�s�gra! Az �let�nkre. – mondta v�g�l keser�en.

- �n azt hittem, hogy te �s Jane el�gedettek vagytok, hogy Aro, akkor sok – sok �vvel ezel�tt megmentett titeket a m�glyahal�lt�l!  - sz�ltam kurt�n, �s egyre idegesebb lettem.

- Jane el�gedett is. S�t. Tal�n azt is kijelenthetem, hogy boldog. De �n… - elharapta a mondatot.

- Te ink�bb odaveszt�l volna olyan fiatalon?

- Arra sosem gondolt�l, hogy �gy volt meg�rva a sorsunk?! Hogy gyerekk�nt halljunk meg?

- Nem �rtelek! – sz�ltam v�g�l, �s d�h�sen odacsaptam az egyik fa�gra, ami reccsent egy nagyot �s let�rt.

Odan�ztem az erk�lyre.

Didyme ijedten h�k�lt h�tra a hangos ricsajt�l, �s gyorsan bement a szob�j�ba, majd bereteszelte az erk�lyre ny�l� ajt�t �s az �sszes ablakot.

Most m�g t�volabbinak �s el�rhetetlenebbnek �reztem, mint eddig b�rmikor.

Mi�rt? Mert magamban bel�ttam, hogy Alecnek igaza van.

De ezt semmik�ppen sem akartam bevallani neki.

- Sz�val �gy v�led, hogy �nz� dolog lenne elvennem az emberi �let�t?

- Igen. – v�laszolta Alec egyszer�en.

- Az a v�lem�nyem, hogy k�sz�netet mondhatn�l Ar�nak, hogy m�g �letben vagy! �r�lts�geket besz�lsz. Hiszen az �r�kl�t �ll el�tted. B�rmit megtehetsz �s el�rhetsz amit csak akarsz!

- T�nyleg? Hiszen sosem mutatkozhatok az emberek k�z�tt! Vesz�lyes vagyok r�juk! A v�r�ket akarom, semmi m�st! Ez neked lehet�s�g egy �j �letre?!

- Most m�r el�g! Tudd, hogy hol a helyed! – sz�ltam a fi�ra aki meglepet�semre nem mondott ellent, nem sz�lt semmit, csak b�lintott �s k�nnyed�n landolt a f�ld�n.

K�vettem.

Amikor elindultunk visszafel� r�j�ttem, hogy Alec egy kiv�teles v�mp�r. Nem csak az�rt, mert  rendelkezett valamilyen k�pess�ggel, hiszen mindegyik volturisnak volt ilyen  vagy olyan kiv�teles ereje.

Alec az�rt volt k�l�nleges, mert hi�ba szenvedett ett�l az �lett�l, k�pes volt belet�r�dni. K�pes volt arra, hogy mindenre csak belegyez�en b�lintson, �s t�ll�pjen rajta, vagy legal�bb megpr�b�ljon �gy tenni, mintha belet�r�d�tt volna.

Most m�r teljes bizonyoss�ggal tudtam, hogy � �gy v�dte Jane-t.

Elhitette vele, hogy szereti a Volturit, szeret v�mp�r lenni, pedig  igaz�b�l gy�l�lte ezt az �letet.