• Hova megy�nk? – k�rdezte Bella, mikor m�r a kocsiban �lt�nk.
• Hova menj�nk? Te d�ntesz – mondtam
• Menj�nk hozz�tok. R�g l�ttam Esm�t – mondta
• Rendben – mondtam, majd bele tapostam a g�zba.

Hideg volt, ez�rt felcsavartam a f�t�st, hogy Bella ne f�zzon. Az illata feler�s�d�tt a meleg hat�s�ra, a torkom kicsivel jobban �gett, de nem b�ntam. A l�nyeg hogy Bell�val voltam, csak ez sz�m�tott.  Bella a szemembe n�zett.

• M�g mindig szoktam besz�lni �lmomban? – k�rdezte
• Igen, el�g gyakran – mondtam mosolyogva
• Mir�l? – k�rdezte le hajtva a fej�t
• Bella, ne sz�gyelld el�ttem az �rz�sidet. �ltal�ban a nevemet mondod, de van amikor Jacobr�l besz�lsz – mondtam, mire az arc�t a tenyer�be temette.
• Hi�nyzik – suttogta. A hangja meg t�rt volt, ami az arc�n is t�kr�z�d�tt, mikor felemeltem a fej�t.
• Tudom – motyogtam. Sajn�ltam Bell�t, hisz szenvedett. De �n �nz� voltam, �s pr�b�ltam elfeledtetni vele. Nem engedtem Jacobhoz, hisz vesz�lyes volt.

Bella k�nnyei hullani kezdtek, �s  �n meg ijedtem. Egyszer s�rt el�ttem Jacob miatt. Leh�z�dtam az �t sz�l�re a legk�zelebbi helyn�l, �s az �lembe h�ztam Bell�t. Nem sz�lalt meg, a k�nnyei perzsel�ek voltak a hideg b�r�mnek, de nem �rdekelt. Gyeng�den magamhoz szor�tottam.

• Bella, j�l vagy? – k�rdeztem meg ijedve
• Igen. Ne haragudj, nem szabadna ezt l�tnod. �n csak… t�nyleg sokat jelent nekem. – menteget�z�tt
• Bella, most mondtam, hogy ne sz�gyelld amit �rzel. – n�ztem a csokol�d�barna szemeibe.

F�jdalmat okozott �gy l�tnom �t, hisz �n tettem ezt vele azzal, hogy mag�ra hagytam.  K�nnyi egyre csak hulltak, �s azt hitem soha nem fog ki apadni a k�nnycsatorn�ja. Nem besz�ltem, �gy gondoltam, k�nnyebb neki �gy. Nem akartam nehez�teni a helyzet�t, csak hagytam, hogy �leljen �s ki s�rja mag�t. B�r csak enyh�thettem volna a k�njain, b�rcsak k�pes lettem volna meg sz�ntetni a f�jdalm�t! De sajnos nem tudtam. Id� k�zben Bella m�r nem zokogott, �s a k�nnyei sem hullottak.

• J�l vagy? – k�rdeztem t�le l�gy hangon. Nagy er�fesz�t�sekbe ker�lt, hogy ne kezdjem el Jacobot szidni fennhangon.
• Jobban – motyogta. A hangja rekedt volt, a szemei pedig feldagadtak a s�r�st�l, amit a v�r�s karik�k jeleztek.
• Indulhatunk? Vagy ink�bb haza vigyelek? – k�rdeztem. Meg akartam k�nny�teni sz�m�ra ezt. Ha m�r nem ment�nk iskol�ba, csin�lja azt, amit � szeretne. Nem akartam semmiben sem g�tolni, �n csak annyit akartam, hogy boldog legyen. De ezt minden �ron el akartam �rni.  K�rp�tolni akartam az elmulasztott h�napok�rt, vissza akartam kapni azt a Bell�t, aki a sz�let�snapi buli el�tt volt. �r�mt�l sug�rz� volt akkor.
• Veled szeretn�k lenni – suttogta, majd visszam�szott az �l�sre – menj�nk hozz�tok, t�nyleg szeretn�m l�tni Esm�t – �sszehozott egy mosolyt, de nem sz�vb�l j�tt.
• Rendben – mondtam, majd visszakanyarodtam az �tra.
• Edward, tudni akarom mi mondtam Jacobr�l – mondta f�jdalmas hangon. Nem tudtam eltitkolni el�le
• Hogy szereted, �s sokat jelent neked, de nem tudsz n�lk�lem �lni, �s hogy ezt meg kell �rtenie – mondtam – �ltal�ban ilyesmiket
• �rtem – mondta

Az �t tov�bbi r�sz�ben nem sz�lalt meg, �s �n sem besz�ltem. Ki n�zett az ablakon, az erd�t n�zte, �n pedig magam el� b�multam, �s csak j�rtattam az agyam. Tudtam, hogy fontos neki Jacob, de nem voltam vele tiszt�ban, hogy mennyire. L�tszott rajta, hogy m�lyen �rintette, �s hi�nyzik neki.  Legsz�vesebben t�nyleg csak szidtam volna, de ha jobban bele gondoltam, h�l�snak kellene lennem neki. Nem szabadna haragudnom r�, de nem tudtam ezt meg tenni. El akarja t�lem rabolni Bell�t, el akarja rabolni t�lem az �ltemet, ki akarja t�pni a sz�vemet, hogy azt�n a szemem l�tt�ra darabolja fel. H�lyes�g volt, de m�r a fajunk miatt is ut�ltam �t. Jacob arra teremtetett, hogy elpuszt�tsa az �n fajom belieket. Sz�rmaz�sunkb�l ad�d�an ut�ltuk egym�st, de be kellett vallanom magamnak, hogy ne ismerem ezt az embert. El�g volt annyi, hogy Bell�t akarta. A h�zunk el�tt ki ritk�tott r�tre �rt�nk, mikor meg �ll�tottam a kocsit Bella m�g mindig az ablakon b�mult kifel�.

• Itt vagyunk – suttogtam k�zel hajolva a f�l�hez. Kicsit meg ugrott amikor meg hallotta a hangom. Nagyon el volt gondolkozva.

Arc�n k�nnycseppek gy�ngy�ztek. Let�r�ltem �ket az ujjaim seg�ts�g�vel. Az arca m�g a szokottn�l is forr�bb volt. Meg �lelt, a nyakamba kapaszkodva. �t h�ztam az �n felemre, �s ki nyitottam az ajt�t. Mikor fel�lltam, �s becsaptam magam m�g�tt az ajt�t, a l�bait a derekam k�r� kulcsolta. Sz�ks�ge volt r�m, a k�zels�gemre. Bel�m kapaszkodott, �gy vittem be a h�zba.  Be�rve k�nnyed�n nyitottam ki az ajt�t, majd visszahelyeztem a kezem a derek�ra.

• Sziasztok – k�sz�nt Esme meglepetten, de j�kedv�en. Csak � volt itthon, Carlisle dolgozott, a t�bbiek pedig iskol�ban voltak. Mikor meg l�tta Bella ki s�rt szemeit k�ts�gbeesetts�g lett �rr� a tekintet�n.
• Mi a baj?  - k�rdezte gondolatban
• Jacob – t�togtam. Meg�rt�en b�lintott.
• Leteszel? – k�rdezte Bella halkan.

Sz� n�lk�l, �vatosan tettem le. A derek�n volt a kezem, arra az esetre ha nem b�rna meg �llni a l�bain. Erre bizonyos m�rt�kben sz�ks�g is volt, kicsit meg d�lt h�tra fel�, mikor a talpa f�lde �rt. A kanap�hoz vezettem, �s le�ltem. El�sz�r mell�m akart �lni, de az �lembe h�ztam. A fej�t a v�llamra hajtotta, a t�rdeit pedig felh�zta. �gy l�tszott meg nyugodott, �s a szeme alatti v�r�s karik�k is halv�nyulni l�tszottak.

• Elj�tszan�d az altat�mat? – lehelte a nyakamba
• H�t persze – suttogtam. M�r kezdtem volna fel emelni, mikor eltolta a kezem
• Megyek a saj�t l�bamon – mondta. �gy �reztem kezdem vissza kapni az �n makacs Bell�mat.

Mosolyogva k�vettem a zongor�mig, ott le�lt, majd arr�bb cs�szott egy kicsit. Mell� �ltem. J�tszani kezdtem, Bella pedig elb�v�lve n�zte, ahogyan az ujjaim t�ncolnak az elef�ntcsont billenty�k�n. Ez a dal csak neki sz�lt, ez az �  dala volt. J�t�k k�zben v�gig az �n angyalomat n�ztem. Az angyalom volt, ha egykoron sz�rnya megszegett is volt, � volt az �n v�delmez� angyalom. Illata rem�nyt adott sz�momra, hogy elfeledtessem vele mindazt a sz�rny�s�get, amit tettem. Mikor a dallam lelassult a szeme k�nnybe l�badt, de tov�bbra sem vette le tekintet�t az ujjaimr�l. Mikor a dal v�get �rt meg hat�dott arccal, �s k�nnyek k�zt sz�lalt meg. Tudtam, hogy most nem Jacob miatt hullottak a k�nnyei.

• K�sz�n�m – suttogta. Hangj�ban, a meghatotts�gon k�v�l m�s is volt. Boldogs�g.
• Angyal vagy – suttogtam elb�dultan. �rtetlen�l n�zett r�m, de azt�n �jra ell�gyult a tekintete.

J�tszani kezdtem, de most nem Bella altat�j�t. Ez egy m�sik dal volt, m�g sosem j�tszottam. Igaz�b�l csak improviz�ltam. Ez a dal is v�get �rt,�s Bella �jra k�nnyezve borult az �lel�sembe.

• Annyira k�sz�n�m. Ez gy�ny�r� volt, hol tanultad? – k�rdezte mosolyogva. Let�r�ltem az arc�r�l a k�nnyeket.
• Improviz�ltam – mondtam.
• Ez a tehets�g – mondta Bella
• Nem, ez a sok �v gyakorlata. Egyszer�en csak t�l sok id�m volt gyakorolni – mondtam. Fej�t �jra a v�llamra hajtotta, nyakamon �reztem forr� lehelet�t.

Rem�nykedtem benne, hogy a mi dalunk soha nem �r v�get.