7. r�sz

A h�t t�bbi r�sze hamar elrep�lt, �gy egy kicsit sem lep�dtem meg amikor arra eszm�ltem, hogy vas�rnap reggel van.

Este elfelejtettem beh�zni az egyik ablakon a f�gg�ny�met, �gy a Nap most bes�t�tt a szob�mba �s megvil�g�totta az eg�sz helys�get.

Hirtelen �rt�kelni kezdtem azokat a dolgokat is amiket eddigi �letem sor�n hanyagoltam.

Az �gyam most valahogy sokkal k�nyelmesebbnek t�nt, mint eddig b�rmikor �s, a k�k sz�n� falak, amiket mindig is ut�ltam, mert a s�t�ts�gre, az �jszak�ra eml�keztetettek, most h�vogat�nak �s kedvesnek t�ntek.  

Ezek mind az�rt voltak, mert tudtam, hogy holnap m�r az es�s �s mindig borong�s Angli�ban fogok fel�bredni, egy idegen helyen, idegen emberek k�z�tt.

- De legal�bb Victor ott lesz velem! – eml�keztettem magamat, �s boldogan elmosolyodtam.

Az ut�bbi napokban elb�cs�ztam azokt�l az emberekt�l akikhez a legink�bb k�t�dtem.

Scarlett nehezen vette tudom�sul, hogy titkos dolgok miatt nem � lehet majd a koszor�sl�nyom az esk�v�n.

Sok�ig faggatott, hogy mi is az a bizonyos ok, de �szint�n be kellett neki vallanom hogy m�g �n sem tudom.

Any�m �s ap�m ezekben a napokban m�g a szokottn�l is jobban fel�gyeltek r�m. F�leg azut�n, hogy k�z�ltem vel�k: Az egyik este l�ttam k�t ijeszt� alakot a kerti ol�vaf�kon.

M�g a h�zban dolgoz� emberekt�l is k�nnyes b�cs�t vettem.

Jennie �s Garcon nagyon szomor�ak voltak, hogy mostant�l m�r nem leszek itt vel�k.

Mindannyian tudtuk, hogy mi�rt.

Ebben a h�zban csak �n voltam az egyetlen aki embers�gesen b�nt vel�k, �s egyenl� feleknek tekintettem �ket, nem pedig szolg�knak.

- K�sz vagy? – k�rdezte anya, aki szok�s�hoz h�ven kopog�s n�lk�l j�tt be a szob�mba.

- M�g ez is hi�nyozni fog! –  - mondtam �s s�hajtottam.

Anya megrov�an n�zett r�m  �s a megjegyz�semet ink�bb elengedte a f�le mellett. Utols�, egy�tt t�lt�tt est�nk�n tal�n bel�tta, hogy nincs �rtelme veszekednie.

- Am�gy meg elk�sz�ltem, igen. – tettem hozz� �s belen�ztem a t�k�rbe.

A d�lel�tt �s a d�lut�n megint hamar elr�ppent. M�r este f�l nyolc volt, �s �n ott �lltam az ember nagys�g� t�kr�m el�tt a csodasz�p, pontosan r�m szabott b�li ruh�mban.

St�l�t tekertem a nyakam k�r�, �s csak �gy megszok�sb�l megigaz�tottam a gy�ngyf�lbeval�mat.

- Nagyon sz�p vagy! B�szke vagyok r�d. – mondta anya �s megt�r�lt egy k�nnycseppet a szeme sark�ban.

- K�sz�n�m sz�pen. – v�laszoltam g�piesen �s kiss� meghajoltam.

- Akkor menj�nk!

B�lintottam �s mindketten kih�tr�ltunk a szob�b�l.

Az odak�sz�tett �s becsomagolt utaz�l�d�m l�tt�n nekem is elszorult a sz�vem.

- Victor! – csak ennyit mondogattam mindig.

Amikor le�rt�nk a f�ldszintre �ri�si ny�zsg�s fogadott.

Apa kitett mag��rt.

 Amellett, hogy elv�llalta, hogy n�lunk rendezz�k meg a hagyom�nyos tavaszi b�lt, a v�ltozatoss�g kedv��rt f�l Volterr�t megh�vta. Olyanokat is akiket nem is ismertem, s�t m�g azt is megkock�ztattam volna, hogy � maga sem.

A l�pcs�n�l egy csoport els�b�loz� l�ny sorakozott. L�tszott rajtuk, hogy nagyon izgatottak. A legt�bbj�k�n pomp�s ruha d�szelgett, �s l�bujjhegyre �llva kukucsk�ltak, hogy meg�rkezett –e m�r id�k�zben a  saj�t k�s�r�j�k.

�n is megn�ztem, hogy hol van Victor.

Szerelmem a lehet� legk�zelebb �llt hozz�m. S�t�tk�k �lt�nyben fesz�tett, �s roppant el�gedett k�pet v�gott.

Amikor tal�lkozott a tekintet�nk elmosolyodott �s r�m kacsintott.

Gyorsan integettem neki �s k�zben elpirultam.

- Egyenk�nt fogjuk bemondani a neveteket. Ti megv�rj�tok a k�s�r�t�ket, meghajoltok, majd egy�tt elvegy�lt�k a t�megben! – utas�tott mindenkit egy �sz haj�, h�rihorgas orr� n�.

- �rett�tek? – k�rdezte fesz�lten, mintha az �lete m�lott volna a b�l t�k�letess�g�n.

Mindannyian b�lintottunk.

- Akkor kezdj�k! – sz�lt, majd tapsolt eggyet, �s a szalonban fel�llt zenekar halkan j�tszani kezdett.

- Giselle Monroe.  – mondta az els� nevet, �s egy alacsony, sz�ke haj� l�ny m�r ki is v�lt a t�megb�l.

A p�rj�val t�k�letesen csin�ltak mindent.

�multam a kecsess�g�k�n.

- Lorelei Hillis.  – sz�l�tott most m�st a b�lt lebonyol�t� szervez�.

�s ez �gy ment legal�bb egy �r�n kereszt�l.

Mire el�rt�nk az el�ttem �ll� l�nyhoz m�r j�csk�n megfogyatkoztunk.

Ekkor vettem �szre, hogy az erk�lyajt� nyitva van.

Ez �nmag�ban m�g nem is lett volna k�l�n�s. Az viszont m�r sokkal megd�bbent�bb volt, hogy csak nekem t�nt fel az a kisebb t�meg akik folyamatosan el� – el�j�ttek az erk�lyr�l.

- De hiszen ez magasf�ldszint. – gondoltam ijedten, �s most m�r egyre t�bb helyen l�ttam a sz�rke k�p�nyeges alakokat.

Azt�n egyszer csak megl�ttam azt a f�rfit akivel m�g a h�t elej�n tal�lkoztam. Aki azt �ll�totta mag�r�l, hogy apa r�gi bar�tja.

� v�r�s pal�stban volt, csak�gy mint a k�t oldal�n l�pked�, m�sik k�t f�rfi.

Az egyik. Amelyiknek hossz�, der�kig �r� holl�feketehaja volt �lland�an engem n�zett.

Zavaromban les�t�ttem a szemeimet, de valahogy m�gis �gy �reztem, hogy csak is �t kell n�znem.

Valamif�le l�thatatlan m�gnesess�g alakult ki kett�nk k�z�tt, �s �n hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok.

- Alexandra Didyme Cole! – harsogta az id�s n� a nevemet.

A l�baim nem engedelmeskedtek. A szemem k�pr�zott. A fejemet forgattam, de ak�rhov� n�ztem minden�tt csak azt a titokzatos harmadik f�rfit l�ttam.

A tekintete megbabon�zott. Egyszerre volt ijeszt� �s cs�b�t� is.

A gyomrom remegni kezdett, de azt m�r r�gen elfelejtettem, hogy a f�lelemt�l, vagy a szerelemt�l.

- Alexandra Didyme Cole! – hallottam �jra a nevemet, �s most be�szott el�m Victor aggodalmas arca.

- J�l vagy? – k�rdezte, �s megfogta a kezemet, majd �tkarolta a derekamat.  – Gyere! Mi j�v�nk! – s�gta a f�lembe, �s �n kezdtem visszat�rni.

Victor is l�thatta, hogy jobban vagyok, mert egy puszit nyomott a nyakamra.

Ekkor �szrevettem, hogy a tekintetemet fogvatart� f�rfi szemei v�r�sen felizzottak �s vicsorogni kezdett. T�hegyes fogai r�gt�n szem�tsz�rtak.

- Victor… - Victor! – leheltem elgyeng�lten.

- Mi az kicsim? – k�rdezte mik�zben engem navig�lt.

- V�mp�rok! – suttogtam elhal�an.

- Mi? Nem �rtelek! – sz�lt t�relmetlen�l.

K�zben meg�lltunk, mert a l�baim megint nem �gy mozogtak, ahogy azt szerettem volna.

- V�mp�rok!  - ism�teltem.

- Didyme! Nem �rtem mit mondasz! – sz�lt r�m, �s most maga fel� ford�tott majd  r�k�nyszer�ttet, hogy a szemeibe n�zzek.

- V�mp�rok! – ki�ltottam hangosan, szinte �v�ltve, �s a teremben elszabadult a pokol.