8. r�sz

- Az erk�ly fel�l fogjuk megk�zel�teni a h�zat! – jelentette be Aro, mint valami �ri�si strat�ga.

- Mi�rt nem megy�nk egyenesen a bej�rati ajt�n? – k�rdeztem bosszankodva.

- Tal�n az�rt, mert nem szeretn�nk felt�n�st kelteni! Ne feledd, hogy Volterr�ban vagyunk! Itt nem halhatnak meg emberek v�mp�rok miatt! Ezt m�r �vekkel ezel�tt megfogadtuk!

- �gy is �szre fognak venni! Ennyi ,, ember” – a kezemmel id�z�jeleket �rtam a leveg�be – az�rt felt�n� lesz abban a kis h�zban.

- A Cole h�z nem is olyan kicsi. Igaz a mi palot�nkhoz k�pest egy eg�rlyuk, de emberi szemmel m�rve �ri�si. – mondta Caius, �s elh�zta a sz�j�t.

- Ezek meg minek j�nnek? – k�rdeztem, �s a test�rs�gre mutattam.

Ott volt, Renata, Jane, Alec �s F�lix is.

- A biztons�g kedv��rt! Sosem lehet tudni, hogy milyen lelem�nyes ember lapul meg a t�megben! Tal�n tiszt�ban van a v�mp�rok elpuszt�t�s�nak m�dj�val, �s akkor jobb ha vel�nk vannak a test�reink. – mondta Aro, �s megsimogatta Jane fej�t.

A l�ny el�gedetten mosolyogott r�.

- Sz�val ha net�n leleplez�dn�nk m�gis meg�letn�d az embereket? Ha volterraiak, ha nem? – sz�ltam cs�p�sen.

Aro nem sz�lt semmit, �gy ezt vehettem igennek is.

Alec szemreh�ny�an n�zett r�m.

Tudtam, hogy mi�rt.

Az utols� besz�lget�s�nk �ta egy�ltal�n nem besz�ltem vele, s�t ker�ltem.

A fi� abban rem�nykedett, hogy siker�lt a lelkemre besz�lnie, �s net�n meggondoltam magam Didyme �tv�ltoztat�s�ban. T�vedett. T�ls�gosan is �nz� voltam, mintsem, hogy elengedtem volna.

�gy h�t amikor nyolc �r�t �t�tt a fenti torony�ra fogtuk magunkat, �s elindultunk a Cole csal�d rezidenci�j�hoz.

Aro �s Jane mentek el�l, ut�nuk szorosan Renata �s F�lix, majd Caius �s Alec, v�g�l pedig �n.

- Sz�val m�gsem gondoltad meg magad? – k�rdezte Alec, �s a fej�t r�zta.

- Nem! �s nem is fogom, sz�val felesleges j�rtatnod a sz�dat! – sz�ltam r� ellens�gesen.

� most is, mint �ltal�ban mindig belet�r�dve b�lintott.

Amikor el�rt�k a h�zat l�ttuk, hogy pontosan j�kor �rkezt�nk.

Odakint f�ldbe sz�rt f�kly�k �gtek. A h�zb�l pedig, l�gy andal�t� muzsika sz�lt.

Egy n� l�nyneveket sorolt.

- Ahogy megbesz�lt�k! – intett Aro, majd felugrott az erk�lyre.

�n �s a t�bbiek k�vett�k.

Jane �s Alec ment el�re.

Azt�n mi k�vetkezt�nk a k�t fiv�remmel.

Amint be�rt�nk r�gt�n megcsapott az emberek b�d�t� illata. Nagyot nyeltem, �s m�reg �z�t �reztem a sz�mban. L�ttam, hogy a t�bbiek is el�vett�k a legnagyobb �nuralmukat.

- Nem b�ntunk senkit! – suttogta Aro.

- Tudom. – b�lintottam, �s a tekintetemmel Didym�t kerestem.

V�g�l megtal�ltam. Pont akkor amikor az � nev�t harsogta egy v�nasszony.

A d�h �s a f�lt�kenys�g kavargott bennem.

Szerelmem, egy ostoba embert kartolt. Azt aki m�r a m�ltkor is vele volt. Akivel cs�kol�zott. Akit szeretett! Akit meg fogok �lni! – gondoltam, �s vicsorogni kezdtem.

- Nyugalom, Marcus! – sz�lt Aro, �s megfogta a v�llamat.

- Nem �lheted meg! Megtiltom! – sz�lt r�m �s megr�zott.

Ekkor Didyme elki�ltotta mag�t.

- V�mp�rok!

Az emberek sikoltozni kezdtek, �s �szt�n�sen fel�nk fordultak. Voltak akik m�g kimenek�ltek a h�zb�l, m�sok az erk�lyen �t ugrottak ki, �s futottak el a kert fel�.

- F�lix! Renata! – ki�ltotta Aro, �s a k�t test�r m�r akci�ba is lend�lt.

Elsuhantak mellettem, majd  el�llt�k az �sszes kij�ratot.

Alec �s Jane leh�zt�k a csukly�ikat,  majd v�dekez� p�zba �lltak el�tt�nk.

- Hov� – hov� Daniel?   - k�rdezte Aro az egyik f�rfit�l.

- Sz�val � Didyme apja. – gondoltam magamban.

- Aro? Te itt? De �r�l�k, hogy l�tlak. – hazudta a gy�va f�reg.

Jane felhorkantott, �s a szemeit m�ris Daniel Cole szemeibe f�rta.

- �hh! Neeee!  - ki�ltotta a f�rfi, �s t�rdre rogyott el�tt�nk.

- K�ny�rg�m ne! Kegyelmezzenek az ap�mnak! – ki�ltotta Didyme, �s odarohant a fetreng� apj�hoz.

- Jane! Fegyelmezd meg magad! – ki�ltottam a l�nyra, majd  h�trar�ntottam.

- Mi�rt j�ttetek? – k�rdezte Daniel.

- A l�nyod�rt! – sz�ltam nemes egyszer�s�ggel, �s kiny�jtottam a kezeimet Didyme fel�.