9. r�sz

A v�mp�rok most m�r meg sem pr�b�ltak �gy tenni, mintha nem lepleztem volna le �ket. Amikor elki�ltottam magam, az emberek sikoltozva rohantak kifel�, s�t volt aki az ablakokon �t t�vozott.

Az egyik magas, delt�s f�rfi, �s egy hossz�, v�r�s haj� n� ,, ap�m bar�tj�nak” parancs�ra el�llt�k az �sszes kij�ratot,  az a f�lelmetes kisl�ny  pedig,  akivel m�r egyszer tal�lkoztam, �s a r� nagyon hasonl�t�, vele egyid�s fi� v�dekez� p�zba �lltak a h�rom v�r�s pal�stos el�tt.

Apa �s anya d�bbenten figyelt�k �ket, Victor pedig �jra el�r�ntotta a kardj�t, majd velem egy�tt a falig h�tr�lt �s �gy sz�lt:

- Ne f�lj! Ha kell az �letem �r�n is, de megv�delek!

Ekkor a kisl�ny gy�l�lk�dve n�zett az ap�mra, aki menek�lni k�sz�lt. Amikor a tekintet�k tal�lkozott apa felki�ltott �s vonaglani kezdett.

- �hh! Neeee! – ord�totta k�ts�gbeesetten.

- K�ny�rg�m ne! Kegyelmezzenek az ap�mnak! – sz�ltam hangosan �s mit sem t�r�dve Victor szor�t� �lel�s�vel odarohantam hozz�,  �s felseg�tettem.

Az a f�rfi aki m�r legeslegel�sz�r felt�nt az �sszes k�z�l, most  r�sz�lt a l�nyra:

- Jane! Fegyelmezd meg magad! 

Apa k�njai azonnal megsz�ntek, �s  mik�zben felseg�tettem zih�lva megk�rdezte a v�mp�rokt�l:

- Mi�rt j�ttetek?

Egy pillanatig n�ma csend volt, azt�n a s�t�thaj�, idegen r�v�gta:

- A l�nyod�rt!

A kezeit fel�m ny�jtotta, �s �n �gy �rzetem, hogy menten el�julok.

Hallottam, hogy any�m a h�tt�rben s�rni kezdett, majd el�jult.

H�trafordultam, hogy megn�zzem nem �t�tte – e meg mag�t, de l�ttam, hogy Victor m�g �ppen id�ben kapta el. Lefektette a kanap�ra �s kardj�t az ajt�ban �ll� hatalmas termet� f�rfira emelte.

- Takarodj innen!  - ord�totta a k�p�be, majd minden el�jel n�lk�l a  f�rfi has�ba sz�rta az �les peng�t.

Felsikoltottam �s becsuktam a szemeimet.

Amikor nevet�st hallottam �gy d�nt�ttem, hogy m�gis ki kell nyitnom. Er�t vettem magamon �s Victor fel� n�ztem.

- F�lix, hallgattasd el! – mondta Aro a nagydarabnak, aki le�t�tte Victort.

�m el�tte m�g kikapta a kez�b�l a kardot.  A vasb�l kov�csolt peng�t apr� darabokra t�rte, k�zben pedig nagyot hahot�zott.

- Ostoba! – d�rrent r� Jane az elter�l� szerelmemre, aki eszm�letlen�l esett neki az egyik d�szes szekreternek.

- Victor! – ki�ltottam k�ts�gbeesetten �s fel�lltam, majd odaakartam futni hozz�, de egy j�ghideg k�z elkapott �s visszar�ngatott.

- V�gre a karjaim k�zt tarthatlak! – s�gta a f�lembe a feketehaj�, �s megcs�kolta a nyakamat.

- Marcus!  Csak �vatosan!  - sz�lt r� Aro a fogvatat�mra.

- Mindent a maga idej�ben. – mondta a harmadik, �szes haj�.

- M�r alig b�rok v�rni! Haladjunk! – sz�lalt meg d�h�sen Marcus �s nagyokat l�legzett.

- Az �n l�nyomat nem v�ltoztatj�tok �t! – mondta az ap�m �s fenyeget�en felemelte a kez�t Aro fel�.

Jane �s az �sz haj� hangosan felnevettek.

- Mintha b�rmit is tehetn�l ellene! – ki�ltotta Marcus �s �jra megpuszilta a nyakamat.

- K�ny�rg�m ne b�ntsanak! K�rem! – sz�laltam meg remeg� hangon �s �reztem, hogy a v�r felt�dul a fejembe.

- Hmm. Micsoda illat. Ellen�llhatatlan! – dorombolta Marcus �s kir�zott a hideg.

Most m�r tudtam, hogy mit is akarnak. �rtem j�ttek, ezt megmondt�k, m�ghozz� az�rt, hogy olyann� tegyenek, mint amilyenek �k is voltak. Halhatatlanok. �r�kk� fiatalok �s kegyetlenek.

- Nem adom �t a l�nyomat! Csak a holttestemen kereszt�l! – jelentette be az ap�m, �s k�zelebb l�pett Ar�hoz.

- Vigy�zz mit k�v�nsz �reg! M�g a v�g�n teljes�tem a k�v�ns�godat - sz�lalt meg Jane, �s a hangj�b�l ki�rz�d�tt, hogy amilyen kicsi, olyan k�ny�rtelen.

Egyszer�en nem tudtam elhinni, hogy mik�nt lehet valaki ilyen �d�z.

- Apa! Hagyd!  - k�rtem – Akkor ink�bb �n, mint ti, vagy net�n Victor!  - mondtam ijedten.

- Szereted azt a �tkozottat?! – k�rdezte Marcus, �s most maga fel� ford�tott, �gy k�nyszer�tve, hogy a v�r�s szemeibe n�zzek.

Nem sz�ltam semmit.

Undorodva eltoltam magamt�l.

R�ngatni kezdett.

- Azt k�rdeztem, hogy szereted?! Halljam?! – �v�lt�tte az arcomba.

- Igen. Az �letemn�l is jobban! – sz�ltam szenved�lyesen.

Marcus m�g d�h�sebben n�zett r�m, �s Aro fel� fordult:

- Most mi lesz?

Aro feltette a kez�t �s id�t k�rt. �gy t�nt, nagyon gondolkodik. Rem�nykedni kezdtem. Tal�n � megkegyelmez. Az �sszes jelenl�v� k�z�l � t�nt a legembers�gesebbnek, m�r ha egy v�mp�rt lehet ilyen jelz�vel illetni.

- Daniel – sz�lalt meg v�g�l �s az �sszes szem az ap�mra szegez�d�tt – Rem�lem nem gondoltad, hogy elfelejtj�k a nek�nk tett �g�retet?!

Az ap�m most zavartan n�zett r�m, majd �gy sz�lt:

- Rem�nykedtem benne!

- Ez botor dolog volt t�led! V�mp�rok vagyunk. Az eml�kezet�nk v�gtelen! Mi sosem felejt�nk! F�leg nem ilyen fontos dologban!  - v�laszolta Aro.

- Mir�l van sz�?  - k�rdeztem k�v�ncsian – Apa, nem �rtek semmit.

- Kedves Didyme, �gy sajn�lom, hogy egy ilyen okos �s fiatal h�lgy, mint amilyen te vagy, ennyi ideig tudatlans�gban �s megt�veszt�sben �lt! Ejnye, ejnye! – mondta Aro, �s a fej�t cs�v�lta.

- Ne tedd! Ne mondd el neki! – k�rte az ap�m. Persze hi�ba.

Aro most fel�m fordult �s �gy sz�lt:

- Tudod – e, hogy ki volt a nagyap�d?

- Igen. Alexander Cole. – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l.

- Nem. T�ved�s.  – v�laszolta Aro.

- Mi? Ezt nem �rtem?  - k�rdeztem egyre hiszt�rikusabban.

- A te nagyap�d, egy  * Solimena nev� neves �s h�res fest� volt. A bar�tunk. Az egyetlen ember akik tudta �s tiszt�ban volt vele, hogy �n �s a fiv�reim kik is vagyunk val�j�ban.  A nagymam�d, akir�l a nevedet kaptad, titkos szerelmi viszonyt folyatott vele. Akkoriban m�g a csal�dunk, a Volturi, kezdetleges form�j�ban l�tezett, �gy a szab�lyaink sem voltak m�g igaz�n eld�ntve. �gy h�t amikor �rtes�lt�nk r�la, hogy a nagyany�d megtudta a titkunkat (holott Solimena meg�g�rte, hogy soha senkinek nem fog el�rulni minket ) meg�lt�k!

Aro szemei r�m villantak, �s �n nyomban s�rni kezdtem.

- Kegyetlen gyilkosok!  - ki�ltottam r�juk.

- Sajn�lom. Az�ta m�r sz�zszor megb�ntam, hogy meg�lettem szeg�nyt. Rem�lem, hogy egyszer megbocs�tasz nekem?!

- Soha! – sz�ltam d�h�sen.

- Viszont a t�rt�netnek itt m�g kor�nt sincs v�ge.  – folytatta Aro, �gyet sem vetve a kijelent�semre, hogy �n gy�l�l�m �t –  Mint ut�lag kider�lt, a  nagyap�d sajnos igen gy�va �s �nz� ember volt. Az �let��rt k�ny�rg�tt amikor vele is v�gezni akartunk. Alkut aj�nlott. Azt mondta, hogy ha itt �s most nem �lj�k meg, akkor felaj�nlja valamelyik  j�v�beni ut�dj�t a csal�dunknak. Legyen az b�rmilyen c�l. T�pl�l�k vagy �ppen h�zass�g!

- Apa. Ez igaz? – k�rdeztem, �s a remeg� f�rfire n�ztem, aki �veken �t hazudott nekem.

- Sajnos az. �n is csak tizennyolc �vesen tudtam meg, hogy ki is az igazi ap�m. A nagyany�d �rt nekem egy levelet a hal�la el�tt melyben k�z�lte, hogy ez a Solimena a v�rszerinti ap�m. Csak egyszer tal�lkoztam vele. – mondta gy�l�lk�dve az ap�m -  Felkerestem �s a seg�ts�g�t k�rtem a boldogul�somban. � durv�n elutas�tott, de el�tte m�g k�z�lte, hogy ha valaha is gyerekem sz�letik k�sz�ljek fel r�, hogy egy napon v�mp�rok j�hetnek el majd �rte, �s akkor nekem zoksz� n�lk�l �t kell  majd adnom nekik!

El�sz�r nem hittem el neki, de amikor kutattam a nagymam�d hal�la ut�n, �s halottam a v�rosban foly�, minden �vben megrendezend� Szent Marcus napr�l �ssze�llt a k�p.

A Szent Marcus �nneps�g kiejt�sekor az engem szorongat� v�mp�rra meredtem.

- Te vagy az a legendabeli Marcus? – k�rdeztem d�bbenten.

- Okos kisl�ny. – mondta mosolyogva – Egy – k�t helyen �tsz�nezt�k a t�rt�netet, de a l�nyeg ugyanaz. Egy h�s vagyok!  - sz�lt nagyk�p�en.

- Szerintem meg egy bek�pzelt, semmirekell� gyilkos vagy!  - sz�ltam d�h�ngve.

A f�rfi most m�rgesen n�zett r�m, majd hirtelen megpofozott.

F�jdalmamban felki�ltottam.

- Majd ha a feles�gem leszel megtudod, hogy hol a helyed! – morogta, �s a fogait csattintgatta fel�m.

- Jobb lenne ha igyekezn�nk! �gy l�tom, hogy a fiv�r�nk m�r nem uralma az �rz�seinek! – sz�lt aggodalmasan Aro az �sz haj� f�rfi fel�.

- �n is �gy l�tom. De igaza volt. – v�laszolta a m�sik.

Jane,  F�lix �s a m�sik n� el�gedetten szeml�lt�k, hogy az uruk felpofozott.

Csup�n egyvalaki nem sz�lt eddig egy sz�t sem, �s n�zte szomor�an az esem�nyeket. A Jane-hez hasonl�t� fi�. Az � szemeiben igazi sajn�latot l�ttam.

- Nem vihetitek el a l�nyomat! K�rlek. Esedezem, hogy hagyj�tok b�k�n. Nem �rtott � a l�gynek sem! Annyira �rtatlan teremt�s.

- Hallgass! Elvissz�k �s k�sz! � lesz a feles�gem! – jelentette be Marcus, �s hirtelen a h�t�ra kapott, majd elindult velem az erk�ly fel�.

- Neee! – ki�ltotta k�ts�gbeesetten �s kap�l�zni kezdtem a h�t�n.

- Kisl�nyom! – ki�ltotta az ap�m, �s ut�nunk akart j�nni, de Jane �s F�lix el�llt�k az �tj�t.

- T�r�dj bele Daniel. A l�nyod a mi�nk!  - hallottam Aro hangj�t azt�n el�jultam.

Soha t�bb� nem l�ttam  �ket. Sem az ap�mat, sem az any�mat, sem Victort.

* Solimena, a Twilight 16. fejezet�ben is szerepel. Edward eml�ti Bell�nak, amikor Carlisle m�ltj�r�l mes�l neki.