Jake folyamatosan h�tr�lt el�lem, k�zben fej�t r�zta, mint aki nem hiszi el azt, amit az el�bb hallott. �s tal�n t�nyleg �gy volt. Mikor h�tramenetben egy f�nak �tk�z�tt, meg�llt, �s olyan nagy harag gy�lt a szem�ben, amely megijesztett engem.
- Jake...? J�l vagy? - k�rdeztem, �vatosan k�zelebb l�ptem hozz�.
Nem mozdult, de kezeit d�h�sen �k�lbe szor�totta, teste remegett a visszafojtott fesz�lts�gt�l.
- Ki mondta ezt neked Nessie? - k�rdezte halkan, hangja fenyeget�en hallatszott.
Ijedten pr�b�ltam kiutat tal�lni ebb�l a borzalmas jelentb�l, de tudtam, nincs menekv�s.
- Honnan tudod mindezt?! - k�rdezte m�r kiss� er�teljesebben.
- Alice �s Embry mondt�k el nekem, de k�rlek ne l�gy r�juk d�h�s! - k�rleltem s�r�s hangon.
Nem akartam, hogy Jake b�ntsa Alice-t, vagy hogy �sszevesszen Embry-vel miattam.
- M�gis hogy ker�lt fel ez a t�ma?! Halljam! - sz�lt r�m m�rgesen, �s k�zelebb j�tt hozz�m.
�gy �reztem magam, mintha egy kihallgat�son lenn�k �ppen. Eg�sz testemben remegni kezdtem, a k�nnyeimen kereszt�l nem l�ttam semmit sem.
- �n... �n... m�r nem tudom... - ny�sz�r�gtem elhal� hangon, pr�b�ltam visszaeml�kezni r�, de semmi sem jutott eszembe.
Olyan ideges voltam, hogy a sz�vem dobog�s�t is lehetett hallani.
- Nessie, gondolkozz k�rlek! - mondta s�rget�en, �s m�g egyet l�pett fel�m.
- Figyelj nem tudom! - ki�ltottam fel, majd gyorsan az egyik fa m�g� b�jtam.
Kin�ztem m�g�le, �s l�ttam, hogy Jake elk�pedve b�mul r�m.
- Mit csin�lsz? Mi�rt ment�l oda Ness? - k�rdezte halkan.
�rtetlen�l n�zett m�g mindig engem.
- Ha meg akarsz �lni, akkor tedd meg m�skor, m�g el�tte hagy int�zzek el n�h�ny dolgot, k�rlek! - ny�gtem ki nagy nehezen.
Jake el�sz�r olyan d�bbent arcot v�gott, hogy az m�r szinte nevets�ges volt, majd hirtelen elnevette mag�t. Hangosan nevetni kezdett, alig kapott leveg�t k�zben. Felh�zott szem�ld�kkel n�ztem �t, majd el�b�jtam a fa m�g�l. �vatosan k�zelebb mentem hozz�, mire � m�g hangosabban elkezdett nevetni.
- Ezen most mi a vicces?! - v�gtam fejbe, mire elhallgatott.
L�ttam, hogy a sz�ja sark�ban m�g mindig ott bujk�l egy apr� kis mosoly, alig b�rta ki nevet�s n�lk�l.
- Honnan vetted, hogy meg akarlak �lni? Ekkora marhas�got m�g soha nem hallottam! - vigyorgott.
J�l esett l�tni, hogy megint boldog. Lehet, hogy nem sok�ig tart ez az �llapot, de am�g tart, addig ki kell �lveznem minden egyes perc�t.
- Ez nem marhas�g! M�rges volt�l r�m, �s annyira... d�h�snek t�nt�l Jake! Meg volna r� az okod, hogy v�gezz velem! - sziszegtem m�rgesen a fogaim k�z�tt, zavart, hogy nem akarja komolyan venni azt, ami mondok.
- Nessie, �n soha nem b�rn�lak b�ntani t�ged! - sim�totta meg a karomat.
Kellemesen borzong�s futott v�gig a karomon, s azon a ponton, ahol meg�rintett, �gni kezdett a b�r�m.
- T�nyleg nem? - k�rdeztem gyeng�n.
Azt hittem mentem el�julok, ha m�g egyszer hozz�m �r.
- Soha! Nagyon fontos vagy nekem, �s nem b�rn�m elviselni, ha valami bajod esne! - suttogta l�gy hangon.
A szemeibe n�ztem, s � is engem n�zett.
- Te is fontos vagy nekem. De pont ez�rt el kell mondanod nekem az igazat Jake! - k�rtem, �s megfogtam mindk�t kez�t.
Lehunyta a szem�t, majd m�lyet s�hajtott.
- Az�rt voltam m�rges, mert b�ntott, �s m�g most is b�nt, hogy valaki m�s mondta el neked azt, amit nekem kellett volna elmondanom neked! - mondta ki v�g�l, �s r�m mosolygott.
Meglepetten pislogni kezdtem. Jake halkan felkuncogott.
- Ez azt jelenti, hogy igaz? Hogy bel�m v�s�dt�l? - k�rdeztem, izgatottan v�rtam a v�laszt.
- Igen Nessie. Ezt jelenti - v�laszolta.
Hirtelen elfeledtem minden gondomat. Annyira �r�ltem annak, amit mondott, hogy legsz�vesebben vil�gg� k�rt�ltem volna, hogy mennyire boldog vagyok. Mindig is erre a pillanatra v�gytam, a sz�vem m�ly�n nagyon j�l tudtam ezt.
- Ez nagyon boldogg� tesz - suttogtam, megsim�tottam az arc�t.
Lehunyta a szem�t, �lvezte, amint �t simogatom.
- Szeretlek... - suttogta nagyon halkan, de �n �gy is meghallottam.
Abbahagytam a simogat�st, �s ledermedve b�multam fel az arc�ra. Szeret. Ez az egyetlen egy sz� v�z hangzott a f�lemben. Soha senki nem mondta m�g ezt nekem, vagyis m�g egyetlen egy f�rfi sem volt bel�m szerelmes. A felismer�s, miszerint Jake szerelmes bel�m, nagyon v�ratlanul �rt.
- Most megijedt�l? - k�rdezte ijedten - figyelj, akkor felejtsd el amit mondtam, �s...
- Pszt! - tettem kezem a sz�j�ra, �s elmosolyodtam.
Tetszett, hogy ennyire agg�dok amiatt, hogy mit gondolok.
- Nem ijedtem meg. Csak meglep�dtem. De ez is tetszik! - vigyorogtam r�, �s a tekintetem �nk�ntelen�l is a sz�j�ra siklott.
Jake mintha megsejtette volna, hogy mire gondolok, a derekamn�l fogva k�zelebb h�zott mag�hoz. Megford�tott, �s nekitolt az egyik f�nak, kit�masztva a h�tamat. Eg�sz test�vel a testemhez simult, a hajammal j�tszott. Elfogott az ismer�s melegs�g, s v�gy, hogy meg�rintsem, megcs�koljam �t.
- Ha tudn�d, hogy mennyire szeretlek... - suttogta elhal� hangon, val�sz�n�leg �t is annyira em�sztette a v�gy, mint engem.
- Tudom... - mondtam.
Az ajkai k�zeledni kezdtem az ajkaim fel�, de m�g miel�tt �sszeforrtunk volna els� szerelmes cs�kunkban, egy hatalmas puffan�s szak�tott meg minket. A k�vetkez� pillanatban Jake m�r nem volt el�ttem, nem �lelt forr� karjaival. Helyette ap�m d�h�s, undorod� arc�val tal�ltam szembe magam.
- Nessie! M�gis, mit csin�lsz?! Hogy k�pzelted, hogy le�llsz ezzel a b�d�s d�ggel?! - k�rdezte d�h�sen.
Oldalra pillantottam. Jake a f�ld�n fek�dt, �s �ppen most t�p�szkodott fel. Agg�dva n�ztem, de l�tsz�lag nem volt semmi baja.
- Apa, nincs belesz�l�sod abba, hogy mit csin�ljak! - v�laszoltam neki dacosan, cs�p�re tett kezekkel.
- Dehogynem! A l�nyom vagy, �s ha tetszik ha nem, m�g csak 7 �ves! Ak�rmennyire is nagynak �rzed magad, m�g nem vagy el�g �rett ahhoz, hogy szerelmes legy�l! - v�dolt meg.
A szavai s�rtett�k a f�lemet, nagyon rosszul esett az, amit mondott nekem.
- El�g nagy vagyok m�r apa, fogadd el! Nem vagyok t�bb� a kicsi kisl�nyod! - r�ztam meg d�h�sen a fejemet.
- Mindig is az leszel! - morgott fel hangosan.
Megragadta a csukl�mat �s a h�t�ra kapott.
- Most meg hov� viszel?! - sik�toztam, �t�ttem a h�t�t, ahol �rtem.
Hallottam, ahogy Jake m�g�tt�nk felmordul, �s rohanni kezdett fel�nk. Apa is elindult, s hamarosan meg�llt a h�zunk ajtaja el�tt. Bel�k�tt az ajt�n, �s felcipelt a szob�mba. Jake ide m�r nem j�tt ut�nunk, r�j�ttem ugyanis, hogy Jasper �s Emmett feltart�ztatt�k.
- Hogy mer�szeled?! Nem teheted ezt! Nem b�nthatod �t! Nem! - kiab�ltam magamb�l kikelve.
- Nem b�ntom addig, am�g b�k�n hagy t�ged! - v�laszolta teljesen nyugodt hangon.
- Engedj ki! Nem z�rhatsz be, v�mp�r vagyok! - mondtam g�nyosan, de �t ez nem zavarta.
- Emmett �s Jasper az ablakokn�l, �n az ajt�n�l fogok �rk�dni, hogy nehogy idej�jj�n az a korcs! Sajn�lom, de nem hagyhatom, hogy �sszej�jj vele! - r�zta meg a fej�t.
- Nem te d�nt�d el! Tudtommal azt sem akarta senki hogy te �s anya �sszej�jjetek, de m�gis �sszej�ttetek! - v�doltam meg, mire egy pillanatra ledermedt.
- Ne besz�lj velem �gy Renesmee! - sz�lt r�m d�h�sen, majd t�vozott a szob�b�l.
D�h�sen az ajt�hoz dob�ltam az �ssze kem�ny dolgot, amit a szob�mban tal�ltam, az ajt� hely�re ap�mat k�pzeltem. Hogy lehet ennyire gonosz, hogy nem k�pes elfogadni az �rz�seimet?! Tudtam, hogy ez lesz, �reztem! Ez�rt nem akartam el�sz�r elmondani Jake-nek, hogy mit �rzek! Vagyis... m�g mindig nem mondtam el neki, �gy igaz�b�l.
- Ut�llak titeket! Ut�llak! - kiab�ltam j� hangosan, hogy mindenki meghallja.
Kin�ztem az ablakon, s l�ttam, hogy Jasper �s Emmett t�nyleg az ablakom alatt szobroznak. Mintha egy b�rt�nben lenn�k. Nevets�ges, amit m�velnek. Kikopogtattam az ablakon, mire �k feln�ztek r�m. Ekkor amilyen d�h�sen csak tudtam, r�juk morogtam, szemeim d�h�sen villogtak.
- Eresszetek ki! Hagyj�tok, hogy elmenjek! - k�rtem most m�r kicsit kedvesebben, de �k elfordultak, mintha nem is hallan�k, hogy mit mondok.
D�h�sen f�jtatva le�ltem az �gyam sz�l�re, �s pr�b�ltam kigondolni, hogy tudn�k elszabadulni innen. Azt�n eszembe jutott a padl�s. A szob�mb�l ny�lik egy ajt� fel a padl�sra. Gyorsan oda is mentem, �s kinyitottam azt. A padl�son s�t�t volt, de legal�bb v�gre fell�legezhettem, mindj�rt kijutok. �s val�ban, a padl�sr�l, ki b�rtam menni a tet�re, onnan pedig rohantam is az erd� ir�ny�ba. Senki sem vett �szre, teh�t szerencs�m volt, �gy h�t futottam �s futottam, hogy megtal�ljam Jake-t. R�g�ta rohanhattam m�r, mikor meghallottam, hogy valaki k�vet engem. Azt hittem el�sz�r, hogy a csal�dom valamelyik tagja az, de azt�n meg�reztem az idegen illatot. H�tran�ztem, �s �ppen abban a pillanatban ugrott nekem Nahuel. Ler�ntott a f�ldre, kezeimet kivesz�tette, gonosz vigyorral az arc�n n�zett r�m.
- Azt hitted, a cs�k ut�n hagylak elmenni?! Rosszul gondoltad! Nem leszel az� a kuty��! Velem j�ssz sz�pen! - jelentette ki csendesen, majd er�szakosan felh�zott, �s rohanni kezdett velem.
Pr�b�ltam kiszabadulni a szor�t�s�b�l, de � sokkal er�sebb volt. Egy kis erdei h�zn�l �lltunk meg, s �n kezdtem �gy �rezni, itt a v�g sz�momra. Valami rosszat sejtettem. Bele sem mertem gondolni, mit akar csin�lni velem Nahuel abban a kis h�zban.