Bella falfeh�r arccal nyitott ajt�t, mikor meg l�tta a Jacobot a szeme k�nnybe l�badt. Szinte nekem is fel kellett n�znem r�. 

• Bells – mondta Jacob j�kedv�en engem figyelmen k�v�l hagyva
• Szia Jacob – k�sz�nt halkan Bella feln�zve
• Mit akarsz itt, kutya? – igaz�n ideges voltam Jacob miatt. Mi�rt tolakodik be a h�zba, ahol semmi keresnival�ja? Bella persze nem �gy l�tja…
• Bell�hoz j�ttem – mondta. M�ris remegett
• Ha itt mersz �tv�ltozni, darabokra t�plek, meg�rtetted, korcs? – k�rdeztem Bell�t magam m�g� tolva
• Harcolni akarsz? – k�rdezte Jacob
• Bell��rt megteszem – mondtam. A hangom nyugodt volt, tudtam, hogy �gy tudom legjobban felh�zni. Ha nyugodt maradok
• Mit akartok ti? – k�rdezte Bella, majd zokogni kezdett. Figyelmen k�v�l hagytam Jacobot, Bell�t �jra a nappaliba vittem, de most a karjaimban. Jacob k�vetett minket
• L�tod mit tett�l, kutya? – k�rdeztem. Kezdtem �jra d�h�s lenni, Jacob pedig a gondolataib�l �t�lve alig tudta csillap�tani a d�h�t.
• Azt hiszed �n tettem vele? Meg mentettem az �lt�t, te b�d�s v�rszop� – ord�totta
• Ne civakodjatok, k�rlek – zokogott Bella m�g mindig. M�r a kanap�n fek�dt. Mindketten elhallgattunk, de Jacob gondolati csak �gy p�r�gtek. Azon gondolkozott, mivel okozhatna nekem f�jdalmat.

Fizikai f�jdalmat semmivel nem tudott volna, de m�gis el �rte, hogy szenvedjek. A gondolataiban Bella volt, akkor este, mikor Sam Uley megtal�lta. Sz�rny� volt ezt l�tnom, majd lassan v�ltakoztak egym�s ut�n a k�pek. Nem tudtam uralni az arckifejez�sem, a szemem el� vet�l� k�pek bel�lr�l �gettek. Bella most egy motoron �lt, majd hirtelen elvesztette az f�l�tt az ir�ny�t�st, �s elesett. A fej�n t�tong� seb �r�lten v�rzett. Bella bocs�natot k�rt Jacobt�l, az pedig �rtetlen�l k�rdezte meg, hogy mi�rt k�r bocs�natot az�rt mert v�rzik. Bella arca eltorzult a f�jdalomt�l.

• Jacob, mit csin�lsz? Mit teszel vele? B�rmit csin�lsz hagyd abba. Most – kiab�lt d�h�sen Bella. Jacob m�sra gondolt, �s elt�nt az arc�r�l a fels�bbrend� mosoly is Bella szavait hallva.

Miut�n rendeztem a von�saimat Bell�ra n�ztem.

• Semmi baj, szerelmem – mondtam let�rdelve a kanap� sz�l�hez. Meg cs�koltam a homlok�t, majd magamhoz h�ztam – semmi baj – suttogtam.

Mindek�zben Jacobot figyeltem a szemem sark�b�l, most az arc�ra ki �l� kifejez�s d�h, szeretet, �s f�jdalom kever�ke volt. �jra remegni kezdett. Az arca r�zsz�nb�l v�r�sre v�ltozott.

• Te rohadt v�sz�v� sz�rnyeteg – motyogta Jacob. Bella nem hallotta
• Bella, besz�lhetn�nk? – Jacob keze m�g mindig remegett
• Sz� sem lehet r�la – �lltam n�ztem Jacob szem�be d�h�sen. Mit k�pzel ez a k�ly�k? Azt hiszi, hogy egyed�l hagyom Bell�val, mikor ennyire labilis, �s b�rmikor egy hatalmas farkass� v�ltozhat? Idi�ta r�hes d�g..
• Ezt Bella is el tudja d�nteni. Nem rendelkezhetsz felette – mondta Jacob
• Bella, besz�lhetn�nk? – k�rdezte �jra Jacob. Bella felt�p�szkodott, m�g mindig nagyon rosszul n�zett ki

Bella er�tlen�l b�lintott, majd fel�llt a kanap�r�l, �s elindult Jacobbal a szob�ja fel�. F�ltem, hogy leesik. M�g h�tra fordul a l�pcs� tetej�r�l

• Ne haragudj – sz�j�val, hangtalanul form�lta a szavakat. Mikor elt�nt a l�pcs� tetej�n elindultam az ajt� fel�.

Mikor ki�rtem rohanni kezdtem, nem tudtam hova megyek. Csak futnom kellett. L�baim nagy sebess�ggel vittek. Az es� m�g mindig esett, �s a k�d is le�lt az erd�ben. V�g�l a r�t�nk�n tal�ltam magam. Az agyam automatikusan ide koordin�lt. Lefek�dtem a r�t k�zep�re. Olyan volt, mintha az egyik felem nem is lett volna ott. Az a felem Jacobbal volt most. Ott fekve csak Bella j�rt az eszemben.  Nem zavart sem az es�, mely egyenesen az arcomra esett, sem a sz�l. Minden gondolatom � volt.

Nem tudom, meddig fekhettem ott, de amikor el�rkezettnek tal�ltam az id�t felpattantam, �s visszaindultam. Sz�gyelltem magam, ami�rt ott hagytam Bell�t a h�zban. Futni kezdtem, de most nem seg�tett sem a sebess�g, sem az arcomba csap� jeges leveg�. Nem tudtam elhessegetni a f�j� gondolatokat. Bella azt mondta „ne haragudj”. Mi�rt haragudn�k? Buta b�r�ny, tudom, hogy sz�ks�ge van Jacobra. Ha nem is �rtettem, de tudtam, hogy �gy van. K�l�nben sem tudn�k r� haragudni, ami�rt azt teszi, amit a sz�ve dikt�l. �n �gy szerettem, � �gy volt Bella, minden egyes tulajdons�g�val egy�tt. De �r�ltem a tudatnak, hogy az �n karjaimban tal�l t�maszra. �n kellettem neki, b�rmennyire is hihetetlen volt ez sz�momra. Nem �rtettem mit szeret egy ilyen sz�rnyetegen, mint �n. F�leg azok ut�n, amit vele tettem. F�l �vig mag�ba zuhanva szenvedett, �s ezek ut�n m�g megmentette az �letem, �s sz� n�lk�l visszafogadott. De l�ttam Jacob gondolataiban, hogy menyire meg volt t�rve, motorozott, �s mindenf�le �r�lt dolgot kipr�b�lt. Gondolom pr�b�lta terelni a gondolatait.

Vissza�rtem a h�zhoz, �s nem hallottam, hogy Jacob m�g ott lett volna. Csak Bella �temtelen l�gz�s�t, a zokog�s�t, �s a hevesen ver� sz�v�t hallottam. F�ltem beugrani az ablakon, m�g mindig nem m�lt el az �rz�s, hogy itt hagytam �t. V�g�l az �sszes lelki er�met �sszeszedve ugrottam be az ablakon. Sz�rnyetegnek �reztem magamat, egy lelketlen, sz�vtelen, �s  �rz�sekt�l  mentes sz�rnyetegnek.