Alice piszok nagy sebességgel vetette magát bele az előkészületekbe. A keresztelőt Nessiéknél tartjuk meg, így mind a farkasok, mind mi ott lehetünk, remélem veszekedés nélkül. Nagyon kiborító volt ez a három nap, amíg Alice távol volt. Az egész család úgy viselkedett, mint akiből kiszívtak minden életerőt. És igen, pont ezt tette Alice. Ő az, aki folyton boldog és mosolyog, énekel, ha vicces képet lát, ami be fog következni, magában is képes kacagni, és ez a kacaj mindenkit jókedvre derít. Most viszont, tényleg olyanok voltunk, mint amilyennek először hittem a vámpírokat. Emett megpróbálta oldani a hangulatot, folyton poénokat mesélt, de senki nem tudott nevetni. Így fogta magát, és elhúzott Rosalievel együtt.

Jaspert volt a legrosszabb látni. Vagyis nem láttuk, mert mióta Alice elment, ki sem mozdult a szobából. Közben Nessie elmondta Jacobnak is a történteket, aki nagyon megharagudott rá és persze rám is, hogy nem voltunk képesek elmondani neki, amikor ő az apja.

Így Jacob se ment haza két napig, valahol farkasként megszállt az erdőben. Én, pedig Nessievel voltam és vigasztaltam, -bár soha nem voltam jó ilyenekbe-, így csak azt hajtogattam, ne aggódjon, úgyse bírja ki sokáig nélküle Jake. Amikor visszaért, én is visszamentem Edwardhoz, aki már nagyon hiányolt 2 nap után. Ő nem haragudott, soha nem haragszik rám, bármit is tennék.

Esme a harmadik napon nem bírta tovább és felment Jasperhez, aki már nem volt ott. Mindannyian a keresésére indultunk, de a tengernél elvesztettük a szagot. A család teljesen szét akart hullani, már én is így éreztem, amikor Nessie átjött, így kicsit megnyugodtam az unokámmal a kezemben. Úgy látszott, Esmére is nyugtatólag hatott Spinny, így kézből kézbe adtuk.

Már esteledett, amikor be akartunk jönni a rétről. Annyira szép idő volt, hogy kimentünk egy kicsit játszani. Mindenki felugrott, amikor megéreztük a szagot. Alice volt az, Jasperrel kéz a kézben jöttek vissza. Nessie sírógörcsöt kapott és odarohant, majd Alice nyakába ugrott.

-Alice! Alice! Ne haragudj. Szeretlek. Nagyon sajnálom. –szaladt oda hozzá Renesmee.

-Nyugi Nessie. Semmi gond nincsen. Nem is tudnék rád haragudni. –ölelte meg Alice.

-Szia Alice! Tudod, nagyon hiányoztál, ilyet ne tegyél még egyszer!! –szóltam rá parancsolóan. Tényleg nagyon hiányzott. A legjobb barátnőm lett, mindent megbeszéltünk, amikor pedig szükségünk lett volna egymásra lelécelt.

-Igen is. Te is hiányoztál Bella. Sajnálom, hogy ilyet tettem.. –mondta, és lehajtotta a fejét.

-Megértelek. Ez nem mindennapi hír, amit ha meghallasz, lehet, hogy rosszul érint, de nem törődsz vele. Gyere be, nehogy elszaladj megint nekem! –fogtam meg a kezét.

Amikor bementünk, Spinny még aludt a kiságyban, amit vettünk neki Edwarddal a múlthéten. Kézzel faragott fenyőfából készült kis ágy volt. Amikor bementünk a boltba, rögtön kiszúrtam, és el is hoztuk.

Alice rögtön melléült, sóhajtott egy nagyot, és megsimogatta. Nagyon nehéz lehet most neki, ezt mindenki érezte, de főként Jasper, aki a sok fájdalomtól kínzott arccal ült le Alice mellé.

-Nem kell ideülnöd, ne szenvedj! Menj fel a szobába, mindjárt megyek én is. –mondta Alice, de közben le sem vette a fejét Crispinről.

-Jobban szenvedtem, amikor nem voltál velem. De inkább felmegyek a szobába és megvárlak. –szólt Jasper és kuncogva felsietett.

Spinny elkezdett mocorogni, majd ásított egy nagyot, és mosolyogva kinyitotta a szemeit. Elkezdett kapálózni Alice felé, hogy vegye fel. Erre mindenki kíváncsian Alicere nézett, aki most megszeppent, mint egy kiskutya.

-Gyerünk! Vedd fel bátran. Hiszen a tiéd is egy szinten. –vette fel Nessie a gyereket, majd odanyújtotta Alicenek.

-Én. Nem merem. Olyan törékeny, törékenyebb, mint te voltál. –mondta, és elkezdte rágcsálni a körmeit.

-Jajj, bízz magadban egy kicsit! Ha nem akarod, ne mis fogod bántani! –unszoltam.

-Hát jó. Akkor add ide, de ha valami gond lesz, soha nem bocsátom meg magamnak. –sóhajtott, és kinyújtotta a kezét.

-Jól áll a kezedben. –mondta Rosalie, aki kéz a kézben jött be Emettel az ajtón.

-Jó, hogy visszajöttél hugi. Olyan volt a hangulat, mint egy hullaházban. –kopogtatta meg a fejét Emmett.

-Vigyázz! Még megijeszted. Szia kicsi Crispin. Én kis uno.. Keresztgyerekem.

-De hogy ijed meg. Engem szeretnek a gyerekek. Ugye kis fickó?! –mondta Emmett, és megcsikizte Spinnyt, aki hangos sírással jelezte, hogy nincs ínyére a dolog.

-Na tessék! Ennyire szeretnek téged a gyerekek. –nevetette el magát Alice.

Az egész éjszakát Alice kezében tölthette Spinny, és bár Alice nem látta, Jasper a második lépcsőfokról nézte őket, mint egy boldog apuka.

-Azt hiszem ideje mennünk. Éhes a kicsi! Gyere Nessie! –rontott be Jacob a házba, reggel nyolc körül.

-Neked is, szia. Amúgy meg azt még elviselem, hogy örökbe fogadtátok, mert ez így jó, hogy a közelemben lehet. De az, hogy még meg se engeded, hogy itt legyen Nessie és ő, már túlzás. –mondta Alice morogva.

-Álljunk csak meg! –tette fel Jacob a kezeit. –Én nem azt mondtam, hogy nem láthatod. De az egész éjszakát itt töltötték, és végre visszamehetünk a házunkba is. A családommal akarok lenni.

-Rendben. De egyszer hallom, vagy látom azt, hogy nem engeded, hogy idejöjjenek, nagyon megbánod! –adta át a kicsit Nessienek Alice.

-Hidd el ilyen nem lesz, mert van saját döntésem, és ez pont olyan, amibe nem szólhat bele! Sziasztok! –mondta Nessie és mindenkinek egy puszit nyomott az arcára.

-Sziasztok! –mondta mindenki egyszerre, amin jót nevettünk.

-Nem értem. Alice miért látod még mindig azt, hogy mi harcolunk a farkasokkal? –nincs is rá  semmi okunk, szólt Edward, és megfogta a fejét, mintha fejfájás gyötörné.

-Hidd el Edward én sem. Csak még mindig ugyanazt a képet látom. Bella középen, mi meg egymással szemben. És hiába próbálom megfejteni, egyszerűen még nem jött el az ideje, hogy megtudjuk. –sóhajtott Alice. –Én viszont most megyek, és megszervezem a keresztelőt. Bella neked velem kell jönnöd. Carlisle akarsz a pap lenni? Hát persze, hogy te leszel. Szerezd be az engedélyt meg a ruhákat. Rose rád bízom a ruhákat. Spinnynek viszont én választom ki. Emmett te menj Rosalie-val, úgyis meg akartatok beszélni valamit. –kacsintott Emmettre aki egy „kinyírlak” jelet mutatott neki. –Edward te meg Esme keressetek egy helyszínt, vagy nem is azt majd én akarom. Viszont vendéglista kellene. Írjátok össze. –mi megyünk is, sziasztok!

-És velem mi lesz? –jött le bánatosan Jasper a lépcsőn.

-Te majd megkapod a magadét, ha hazajöttem. –nevette el magát Alice.

-Ezt mondtad este is. De rendben kapsz még egy esélyt, szeretlek! –ment fel ismét a szobába Jasper.

-Alice, kicsim, annyira jó, hogy újra itt vagy, és vidám vagy. Ez hiányzott az életemből, három majdnem teljes napig. –ölelte át Esme.

-Én is szeretlek Mami. –de most mennünk kell, mert két nap múlva keresztelő. –ölelte vissza Alice.

Úgy látszik minden visszatért a régi kerékvágásba. Visszatért az egész család, újra egy egészet alkottunk. Jövő héttől az iskola is elkezdődik, ahová ismét visszatér a rejtélyes Cullen család, kibővülve Nessievel és velem. A gondolatokból, egy ismerős arc észrevétele zökkentett ki. Nagyon emlékeztetett valakire, de úgy látszik ő is ugyanúgy észrevett, és elgondolkozott ki vagyok én. Hmm. Nem érdekes, gondoltam magamban, amikor elhajtottunk mellette, és ismét Alicere figyeltem, aki folyamatosan a keresztelőről beszélt.