(Jacob szemszöge) 

Úristen! Mi fog itt történni? Bella hangja eléggé…hogy is mondjam…flusztrált volt a telefonban, ráadásul még ez a nőstény is…mondjuk közelgő találkozásom Edwarddal…mert gondolom ő is itt lesz…hát nem lesz egy leányálom! És még akkor finoman fogalmaztam… Ó, de hiányzik! Mármint Bella. Tudom, hogy soha nem lehet köztünk semmi. Ő Edwardhoz tartozik, és mellesleg vámpír. Gáz. De legalább most újra láthatom. Arra valószínűleg hiába próbálnám rávenni, hogy jöjjön vissza Forksba. Utál ott lenni…főleg most, hogy máshol is lehet. Elvileg öt perc múlva itt vannak

-Nyugi, Jake! Minden rendben lesz-próbált Embry nyugtatgatni.

-Tudom, tudom.

-Itt is vannak-szólt közbe Sam.

És tényleg, már be is jött négy vámpír az üres helységbe. Pontosabban csak három. Na állj, mióta van Bellának barna szeme?!

-Oké, miről maradtam le????-támadtam rögtön neki Bellának

-Én is örülök, hogy látlak, Jake-gúnyolódott Bella.-Amúgy meg hosszú történet.

-Jó, oké, győztél. Hello Bells! Most már elmondod, hogy mi történt, és miért vagy megint ember?

-Mondom, hogy hosszú.

-Nekem még van időm. Nem öregszem.

-De én igen. És amúgy is, egy órája még nagyos sürgős mondanivalód volt Victoriáról…

-Ja, igen. Szóval, követtük idáig, mellesleg így találtunk rátok is, csak te nem voltál hajlandó fölvenni azt az átkozott mobiltelefont!

-Szóval, ott tartottál, hogy követtétek idáig-vetette közbe a legidősebb, a doki.

-Ja, igen. Szóval idáig követtük, és egy kicsit még itt is üldöztük, de hirtelen nyoma veszett. Gondoltuk szólnunk kéne. Na, szóval, hogy is lettél megint ember?

-Jacob, muszáj ezt pont itt és pont most megbeszélni?-kérdezte Edward.

-Miért, mikor máskor?

-Mondjuk egyszer eljöhetnétek hozzánk, akkor részletesebben is el tudnátok mesélni ezt a Victoria-sztorit, és Belláék is el tudják mesélni ezt az emberréválást, ami megjegyzem engem is izgat, mert még nekünk se mondták el, hogy mi hogyan történt-mondta a doki, Sam pedig igazat adott neki.

-Jake, ezt tényleg nem itt kéne megbeszélni…

-És nem is most, mert Bella mindjárt elalszik ültő helyében, és mivel amúgy is úgy néz ki, mint egy hulla…-vágott közbe Edward türelmetlenül

-Nem vagyok álmos, csak…na jó, álmos vagyok!

-Akkor? Mikor jöttök el?-érdeklődött a doki.

-Rosalie-t el kéne küldeni, ha jönnek-szólt közbe az a nagydarab.

-Mondjuk…holnap?

-Nekünk jó.

-Akkor holnap. Ilyentájt jó  lesz? Mármint négy körül?

-Igen, persze.

Én meg ránéztem az órára, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy már hat óra múlt.

A jó oldala a dolognak, hogy láttam Bellát, annyit megtudtam, hogy jól van, és holnap mégtöbbet meg fogok róla tudni…