(Alice szemszöge) 

Szuper. Kettesben, Jasperrel. Máskor kapva kapnék az alkalmon. Máskor. Ha vámpír lennék. De mivel Jazz a legfiatalabb vegetáriánus, és mivel állítólag nekem van a legcsábítóbb vérem, nem feltétlenül életbiztosítás vele maradni. De azt mondta, hogy soha nem lenne képes ártani nekem, és én hiszek neki. Legalábbis azt hiszem. Hű, de megéheztem. Van itthon egy kis kaja, majd eszek egy kis paradicsomsalátát.

-Hova mész?-kérdezte Jasper.

-Enni-feleltem.

-A konyhába?

-Hova máshova?

-Menjek veled? Eléggé  feldúlt lelki állapotban vagy, mióta ember lettél, és egy váratlan látomás nem biztos, hogy segítene most nekünk...

Rámosolyogtam, majd kimentünk a konyhába. Egész végig azon gondolkodtam, amit Jasper mondott. Feldúlt lelkiállapotban voltam? Lehet, hogy a sokktól, hogy ember vagyok. Vagy a félelemtől, hogy így nem vagyok elég jó Jaspernek, és elmegy. Szegény…biztos nem lehet neki könnyű. Megkerestem a paradicsomot a konyhában, majd elkezdtem apró darabokra vágni.

-Te azt komolyan meg akarod enni???

-Most miért? A paradicsom finom, ráadásul megelőzi a rákot…

Na és itt beütött a baj.

Sikerült teljességgel Jasper bűvkörébe esnem, így nem figyeltem arra, amit csináltam. Legyen elég annyi, hogy sikerült teljes szélességében felvágni a tenyeremet, és elkezdett patakokban… nem, inkább folyókban ömleni belőle a vér. 

(Jasper szemszöge) 

Hoppá. Alice vérzik. Most rögtön el kell állítani, mielőtt túl sok vért veszít, és itt elájul nekem…Na, állj! Ezt most tényleg én mondtam? Jasper, ezen ráérsz később is elmélkedni, most Alice-nek szüksége van rád! Kötöző? Megvan. Fertőtlenítőszer? Megvan. Vatta? Megvan. Tű és cérna? Megvan, megvan. Oké, hogy is csinálta Carlisle? Először is fertőtlenítőszeres vattával körbetisztogatjuk a sebet. Majd összevarrjuk…

-Alice, kicsim, jól vagy?

-Igen, persze. Csak egyáltalán nincs rád hatással a vérem?

-Őszinte leszek veled. Kezdem megérteni Edwardot, hogy milyen dilemmába került Bellával a kapcsolatuk elején. Én soha nem bántanálak téged, habár neked van a legeslegcsábítóbb illatod ezen a Földön. De most, ha befejezted az interjút, akkor szeretném összevarrni a tenyeredet, nehogy annyi vért veszítsél, hogy itt elájulsz nekem!

-Igenis, kapitány!

-Hát… ez most lehet, hogy egy kicsit fájni fog, de…

-Kibírom.

Ezt olyan hangsúllyal mondta, hogy az embernek (illetve jelen esetben vámpírnak) rögtön leesik, hogy arra gondol, hogy „úgysem mondom el, ha fáj, mert nem akarom, hogy fájjon neked is!”

-Alice, azt elfelejted, hogy én érzem a többiek érzelmeit!

-Hoppá, tényleg…

Sitty-sutty összevarrtam, bár éreztem, hogy nagyon fájt neki.

-Jobb?-kérdeztem, miután be is kötöztem a sebét.

-Sokkal. Bár lehet, hogy az is lendített az ügyön, hogy te csináltad-mosolygott rám. Vajon tudja, hogy mennyre megőrülök érte?

-Négykor mentek el a többiek, most fél hat van-állapítottam meg.

-Szóval… visszatérve az előbbiekre. Most, hogy nem fogok elvérezni, kifejtenéd, hogy milyen hatással van rád a vérem?

-Hogy te milyen makacs vagy! Na jó, szóval emlékszel, Edward azt mondta, hogy egy ember vérére se vágyott jobban, mint Belláéra, de ugyanakkor képtelen lenne bántani őt. Na, valami hasonlót érzek én is, csak neked még jobb illatod van, és szerintem szebb is vagy. Bár ízlések és pofonok, de ha lehet ne mondd el Edwardnak!

-Oké, bennem megbízhatsz.

-Alice?

-Igen?

-Nagyon szeretlek.

-Én is nagyon szeretlek téged, Jasper.

Egyre közelebb és közelebb hajoltunk egymáshoz, már éppen összeért az ajkunk, amikor egyszercsak megzörrent a zárban a kulcs.

-Sziasztok!-köszönt Esme.

Beléptek Rosalie-val, majd elkezdtek minket keresni.

-Szabadna tudnom, hogy mit csináltatok a konyhámmal?

Hoppá, elfelejtettünk tararítani…

-Miért csupa vér minden?

-Véletlenül megvágtam a kezem, és Jasper ellátott. Takarítani meg elfelejtettünk.

-Én felejtettem el. Te a sérült kezeddel egy darabig semmit nem csinálsz. Azért majd kérd meg Carlisle-t, hogy ő is nézze meg.

-Értettem kapitány.

Esme kiment takarítószerért. Rosalie már egy ideje gyanúsan méregetett, ezt már észrevettem, de most már Alice-nek is szemet szúrt.

-Rose, nyugi, semmi baj nem történt, Jasper fejében még csak a gondolata se fordult meg annak, hogy bántson!

-Honnét tudod te ezt ilyen biztosan?

-Látom az emberek elhatározásait. Még mindig.

-Ja, tényleg.

-Gyerekek, Carlisle felhívott mobilon, azt mondta, hogy egyedül jön haza, Emmett elment vadászni, Bella és Edward pedig elmentek valahová kettesben. Nemsokára itthon lesz. Én pedig neki állok föltisztítani ezt a sok vért.

-Mi pedig átöltözünk-mondta szerelmem, és elkezdett húzni maga után.