(Carlisle szemszöge)
Épp hogy hazaértünk, hyposzag ütötte meg az orromat. Esme épp a konyhában takarított…súrolt valamit.
-Hát te mit csinálsz itt?
-Oh…hát…takarítok.
-Azt én is észrevettem, csak azt nem tudom, hogy miért súrolod a konyhapultot hypoval.
-Alice elvágta a kezét-jelentette be Rose. Épp belépett, és gúnyosan nézett.
-És Jasper?-kérdeztem.
-Gond nélkül ellátta. Úgy találtunk rájuk, hogy épp a konyában ültek, elég közel egymáshoz. Szerintem csókolóztak.
-Nem éppen. Pont akkor rontottatok ránk, amikor épp elkezdtük volna…-szólt közbe Jasper, amint futott le a lépcsőn-De azért örülnék, hogyha megnéznéd, hogy minden rendben van-e vele.
-Rendben. Megnézem. Majd elmondod, hogy volt?
-Persze!
-Én is itt vagyok-táncolt le Alice is a lépcsőn.
-Na, gyere ide. Megnézem a kezedet.
-Jaj, Jasper olyan ügyes volt! Még csak meg se fordult a fejében, hogy bántson!
-Tényleg? Igaz ez Jasper?- néztem rá Jasperre.
-Hát…valahogy úgy volt…de azért nézd meg! Alicenek túl jó illata van, lehet, hogy nem figyeltem oda eléggé!
Alaposan megvizsgáltam mind a kötést, mind a varrást, és kissé megdöbbenve tapasztaltam, hogy tökéletesen van megcsinálva.
-Tudod, Jasper, ha Alice miatt nem is tudtál rendesen koncentrálni, egy ilyen kötésre még egy orvos is büszke lenne.
-Tényleg? Látod, én mondtam, hogy nagyon ügyes vagy!
-Alice, kicsim, örülök, hogy örülsz, de azért ha lehet, fogd vissza magadat egy kicsit.
-De hát Jasper…jó, tudom, hogy érted, de annyira boldog vagyok!!!
-Ennek örülök, viszont ha lehet ezt a többieknek ne nagyon mondjátok el. Épp elég nekem Alice lelkendezése is, aki meglepően vidám ahhoz képest, hogy épp most vesztett egy csomó vért…
Alice elkezdett nevetni, majd Jasper tanácsára visszamentek a szobájukba.
(Jasper szemszöge)
Visszamentünk a szobánkba. Szerintem Alice kicsit túlreagálja a dolgot. Jó, oké, tudom, hogy még csak nem is gondoltam rá, hogy bántsam, de ez csak természetes, hiszen Alice az életem. Sohasem tudnám bántani őt.
-Mi a baj?-kérdezte Alice.
-Semmi. Épp azon gondolkodtam, hogy eljönnél-e velem vacsorázni?
-Vacsorázni?
-Úgy gondoltam, hogy te eszel, én meg nézlek…
-Már kezdem megijedni-mosolygott.-Én benne lennék. –Hova mennénk?
-Nem is tudom. Foglalok helyet valami puccos helyen. Ott mindig van gyertyafény.
Alice elkezdett nevetni azzal a tündéri nevetéséve, amit úgy szeretek.
-És mikor lenne ez a vacsora?
-Mikor szeretnéd?
-Holnap? Ja, az nem jó, mert akkorra beszélték meg Carlisle-ék az újabb találkozót a farkasokkal. Akkor holnapután. Jaj, már alig várom!
-Igen, tudom. Illetve érzem. De honnan tudod, hogy mit beszéltek Carlisle-ék?
-Miközben átöltöztem volt egy látomásom.
-Ja, értem. Akkor foglalok helyet holnaputánra.
-Szeretlek, Jasper.
-Én is szeretlek. Nagyon.
Alice odabújt hozzám, majd szinte egy szempillantás alatt elaludt.