Az erd�ben j�rtam. El�g messze lehettem h�zt�l, hisz az�ta, mi�ta elj�ttem onnan, m�r bes�t�tedett. A Hold �s a csillagok felj�ttek az �gre, ez�st�s f�ny�kkel vil�g�tott�k meg a t�jat. Milyen sz�p ilyenkor minden. Ha nem lettem volna lelkileg teljesen �sszet�rve, m�g �r�ltem is volna annak, hogy telihold van. De most, nem volt hangulatom b�rmi csod�l�s�hoz. El�gg� elf�radtam m�r, �gy �reztem, hogy j�l esne egy kis alv�s, de nem akartam lehunyni a szemem. Minek aludjak, minek pihenjem ki magam, mikor hamarosan �gy is meghalok? A rep�l�t�r m�g el�g messze van, de egyszer csak oda�rek. P�nzt hoztam magammal a rep�l� jegyre, ami elvisz Olaszorsz�gba. Onnan az utam egyenesen Volterr�ba vezet, hal�lom sz�nhely�hez. Mindent pontosan elterveztem. A t�bbiek m�r biztosan keresnek engem, a levelet is megtal�lhatt�k m�r. Vajon hi�nyzom nekik? Megpr�b�lnak megmenteni? Sejtik, hogy merre tartok? Meg�lltam, s lepihentem az egyik fa t�v�ben. M�gis musz�j lesz egy kicsit aludnom, �bernek kell lennem utam sor�n. Lehunytam a szemeimet, s azonnal elaludtam.
Madarak csicserg�s�re �bredtem fel. A nap melegen s�t�tt, nem f�jt a sz�l. Kellemes id� volt, s a t�j hirtelen olyan gy�ny�r�nek t�nt. Mintha ny�r lenne, pedig val�j�ban �sz van. Felkeltem, megmosakodtam a k�zeli t�ban, majd �jra �tnak indultam, de valaki a v�llamn�l fogva meg�ll�tott.
- Te meg ki vagy? - hallottam meg a h�tam m�g�tt a hangot.
Ijedten felsik�tottam, �s gyorsan elugrottam. T�mad� �ll�sba �lltam, hogy ha kell akkor r� tudjak t�madni, de � csak �llt ott teljesen nyugodtan.
- Nem igaz�n harcolhatt�l m�g. Nagyon kezd� p�zban �llt�l be! - nevetett fel, s k�zben engem n�zett.
Megnyugodtam egy kicsit, �gy l�ttam, hogy val�sz�n�leg nem akar engem b�ntani.
- Mit akarsz t�lem? - k�rdeztem t�le teljesen k�z�mb�sen.
- Semmit. Csak �rdekelt ki vagy. R�g nem tal�lkoztam fajt�m belivel - mosolyodott el.
Most m�r k�ts�g sem f�r hozz�, hogy nem ellens�g. Csak egy v�mp�r, aki tal�n ugyan�gy �ssze van t�rve, mint �n.
- �rtem. �n Renesmee vagyok, de mindenki csak Nessie-nek h�v - mutatkoztam be, kezemet ny�jtottam neki.
- Mint a Loch Ness-i sz�rny? - k�rdezte vigyorogva.
- Aha - vontam meg a v�llamat.
Megfogta a kezemet, s megr�zta azt. Bar�ts�gosan mosolygott r�m, majd �szbe kapott.
- Bocsi, �n meg elfelejtek a v�g�n bemutatkozni! Helena vagyok - mondta, �s k�zben sz�lesen mosolygott.
�gy t�nik, nem sok gondja van, ha ennyire van ereje mosolyogni. Csak nehogy �gy maradjon az arca.
- Figyelj, nagyon �r�l�k, hogy megismertelek, de nekem musz�j mennem! - mondtam, �s megpr�b�ltam kiker�lni, de � el�llta az utam.
- M�g alig besz�lt�nk! K�rlek, ne menj! Olyan egyed�l voltam m�r, hi�nyzott egy kis t�rsas�g! - k�rlelt.
- Nem hinn�m, hogy most olyan j� t�rsas�g lenn�k. Nem vagyok �ppen a legjobb passzban - ellenkeztem, kezeimet magam el� tartva.
- Szerelmi b�nat? - k�rdezte egy�tt�rz� hangon.
- Valami olyasmi... - suttogtam, �s a f�ldet kezdtem el b�mulni.
�sszeszorult a sz�vem, ahogy Jake-re gondoltam. Nem akartam r� gondolni, de valahogy nem tudtam kiverni a fejemb�l.
- Akarsz r�la besz�lni? - k�rdezte, kez�t a v�llamra t�ve.
- Nem - r�ztam meg a fejem, kit�r�ltem a k�nnyeket a szememb�l, m�g miel�tt lefolytak volna az arcomon.
- H�t j�... merre tartasz? Tal�n mehetn�nk egy�tt! - lelkesedett fel.
Fels�hajtottam, csak rem�lni tudtam, hogy nem oda megy mint �n. Nem v�gytam most senki t�rsas�g�ra sem.
- Volterr�ba megyek. �ngyilkos akarok lenni - jelentettem ki teljesen nyugodtan.
Helena arc�r�l most el�sz�r lefagyott a mosoly. D�bbenten n�zett r�m, majd kit�rt bel�le a nevet�s.
- Te tiszta h�lye vagy! Csak nem amiatt a fi� miatt? Tudod egy sr�c nem �r �m meg ennyit! De �n biztos vagyok benne, hogy nem mered megtenni! Ismerem �m a te fajt�dat! - vigyorgott r�m �nel�g�lten.
Felh�ztam a szem�ld�k�m, �rtetlen�l n�ztem r�.
- Nem tudom mir�l besz�lsz, de nem is �rdekelsz. Ideje mennem! - toltam el az utamb�l.
- V�rj! - ki�ltott ut�nam.
H�trafordultam, �s akkor �szrevettem, hogy nagyon szomor�an n�z r�m.
- �n az ap�mat keresem - jelentette ki nagyon halkan, de �n �rtettem minden egyes sz�t.
- Nem ismertem soha, de mam�m most mes�lt r�la, �s azt mondta most is �l valahol. �n f�lv�r vagyok. Anya ember volt, apa pedig v�mp�r. Any�m belehalt a sz�l�sbe, engem pedig a nagymam�m nevelt fel. Most meg akarom tal�lni az ap�mat. A nagymam�m haldoklik, �s nekem rajta k�v�l nincs senkim. Nem akarok egyed�l maradni! - mes�lte el nekem.
Egy�tt�rz�en n�ztem r�, majd k�zelebb l�ptem hozz�, �s magamhoz �leltem.
- Seg�tek neked, rendben van! - mondtam ki, m�g miel�tt �tgondoltam volna.
Ahogy elmes�lte ezt az eg�szet, megv�ltozott r�la a v�lem�nyem. Seg�teni szerettem volna neki. Azt akartam, hogy v�gre valaki h�l�s legyen nekem.
- Nem musz�j. Ha menned kell, akkor menj! - ellenkezett gyorsan, de �n a fejemet r�ztam.
- Van el�g id�m! - mosolyogtam r� - seg�tek, ne ellenkezz!
R�m mosolygott, szemei boldogan csillogtak. Le�lt�nk egy fa t�v�be, s �n is elmes�ltem neki mindent az �letemr�l, azt is, hogy mi�rt is j�ttem most el otthonr�l. V�gig nagyon figyelmesen hallgatott, nem sz�lt k�zbe.
- Ez nagyon szomor� t�rt�net... - suttogta.
- Igen, de... t�l kell rajta lennem! - mosolyt er�ltettem az arcomra, de nagyon nehezen ment.
- Ne legy�l �ngyilkos, Nessie! Nem lenne j�! Az semmit sem old meg! - sz�lalt meg hirtelen.
R�n�ztem, s l�ttam, teljesen komolyan besz�l.
- Nincs m�s v�laszt�som! - ellenkeztem - nem b�rom elviselni Jake hi�ny�t! Nagyon f�j, hogy nem akar velem lenni, �s nem b�rn�m ki azt, hogy nem l�thatom t�bb�!
Megnyugtat�lag megsim�totta a h�tamat. Nagyon j�lesett, hogy meg�rt engem. Olyan volt, mintha �vek �ta bar�tn�k lett�nk volna.
- Egyszer �n is nagyon ki voltam borulva egy fi� miatt, de azt�n r�j�ttem, hogy nem �rdemes sir�nkozni! A mostani bar�tom amiatt hagyott el, mert t�ls�gosan �rdekelt, hogy ki az igazi ap�m, �s �gy �rezte, nem szentelek a kapcsolatunknak el�g figyelmet. Tal�n igaza volt... - nagyon elszomorodott.
Volt egy olyan �rz�sem, hogy m�g mindig szereti azt a bizonyos fi�t.
- � most hol van? - k�rdeztem t�le kedvesen, de �vatosan, nem akartam f�jdalmat okozni neki.
- Nem tudom. R�g nem l�ttam - vonta meg a v�ll�t nem t�r�d�m m�don, de a hangja megremegett.
A telefonom cs�rg�se t�r�tett magamhoz gondolataimb�l. Ijedten ugrottam fel. A k�sz�l�ket gyorsan el�hal�sztam a zsebemb�l, �s �tkoztam magamat az�rt, hogy mi�rt nem hagytam otthon, minek hoztam el? Megn�ztem a kijelz�n, hogy ki h�v. A sz�vem felgyorsult, amint megl�ttam Jake nev�t. Remegni kezdett a kezem, nem tudtam, hogy mit csin�ljak. Felvegyem? Nem vehetem fel! Nem besz�lhetek vele! �gy csak m�g rosszabb lenne. Er�t vettem magamon, s megnyomtam az elutas�t gombot, majd a telefont j� messzire elhaj�tottam.
- Nessie, mi a baj? � volt az? - k�rdezgette kedvesen Helena.
B�lintottam, k�zben mereven b�multam magam el�.
- J�l vagy? - k�rdezte �jra.
- Igen, k�szi! Semmi bajom, csak egy kicsit felzaklatott, ennyi az eg�sz! - mosolyogtam r�.
B�lintott, �s illedelmesen od�bb �llt. Tudta, hogy magamra akarok egy kicsit maradni. Helena az egyik f�nak t�maszkodott. Eszembe jutott, hogy m�g meg sem n�ztem nagyon, hogy hogy n�z ki. Pedig �ltal�ban el�sz�r mindig a k�ls� alapj�n d�nt�ttem el, hogy kit kedvelek �s kit nem. Helenanak ugyanolyan h�feh�r b�re volt mint minden v�mp�rnak. Haja v�r�s volt, �s kiss� g�nd�r. Szeme aranybarna. Ahogy jobban megn�ztem, mintha egy kicsit hasonl�tott volna r�m. Elmosolyodtam erre a gondolatra. Vicces lenne, ha kider�lne, rokonok vagyunk. B�r az lehetetlen. A mobilom hirtelen �jra cs�r�gni kezdett. Lehunytam a szemeimet �s pr�b�ltam nem is figyelni a cs�rg�sre. A cseng� hangom apa egyik zongora sz�ma volt, melyet nekem �s csak nekem �rt. Ez is csak f�jdalmat okozott.
- Cs�nd legyen m�r! Hallgass el! - kiab�ltam a mobilom fel�, mintha hallgatna r�m.
Fejemet a k�t kezem k�z� fogtam, f�leimet lefogtam, hogy ne hallgassam a cs�rg�st.
- Nessie, ha felvenn�d, akkor tal�n... - kezdett bele Helena de leintettem.
- Nem akarom felvenni! - ellenkeztem.
Megfogtam a telefont, �s teljes er�b�l az egyik f�hoz v�gtam. Azonnal elhallgatott. Sz�tt�rve esett le a f�ldre.
- Nem fognak t�bb� zaklatni! - tettem d�h�sen cs�p�re a kezemet.
- Gyere, szerintem ideje lenne kider�teni, ki is az ap�d! - sz�ltam Helenahoz, �s elindultam.
� is j�tt ut�nam. �tk�zben nem besz�lt�nk egym�ssal. Mindkett�nknek volt egy c�lja. Egy c�l, melyet teljes�teni kell.
- Ha ennek v�ge, elm�sz? - k�rdezte t�lem.
Fel�je fordultam �s haboztam.
- Ha ennek v�ge, akkor meghalok... - suttogtam, �s meg sem v�rva mit v�laszol, tov�bb indultam.
Nem igaz�n tudtuk merre megy�nk vagy mit keres�nk, csak az �szt�neinkre hagyatkoztunk.
- Tudsz valamit az ap�dr�l? - k�rdeztem.
Valaminek kell lennie, amin elindulhatn�nk.
- Csak azt, hogy valamikor az 1900-as �vek k�r�l sz�letett. Mama szerint bronz haj� volt, s�padt, arany szem� �s roppant illedelmes. K�r�lbel�l 18 �vesnek n�zett ki, vagy 17 - magyar�zta.
Akkor k�b� egy olyan f�rfit kell keresn�nk, mint az �n ap�m. Ezt persze neki nem mondtam el. Semmi �rtelme nem lett volna.
- Ok�, ez is t�bb mint a semmi! - mosolyogtam r�.
- Hol kezdj�k a keres�st?
- A legjobb hely a k�nyvt�r - nevettem fel hangosan.
- A k�nyvt�r? Mi�rt az? - k�rdezte felh�zva az orr�t.
- Mert ott t�rolnak olyan adatokat, melyek tartalmazz�k, hogy h�ny f�rfi sz�letett 1900 �s 1910 k�z�tt! - magyar�ztam el neki.
- De rengeteg lehet bel�l�k! - ellenkezett.
- Lehet, de k�peket is t�rolnak r�luk! �s nek�nk egy bronzos haj� f�rfi kell! - mosolyodtam el.
V�gre meg�rtette, �s h�l�san b�lintott.
- Akkor ir�ny a k�nyvt�r! - vigyorgott, �s �tnak indult.
�n k�vettem.