Tudj�k, mi jellemzi Forks-ot? Unalom, egyhang�s�g, es�… a h�rom f� jellemz�.

A gimn�zium �js�g�r�jak�nt nem sok szaftos t�m�t tudok kital�lni, de am�gy sem vagyok az a t�pus. A ny�lt megal�ztat�s nem az �n asztalom.

A magyartan�r egyik nap besz�molt egy �j csal�d �rkez�s�r�l. Gondoltam, v�gre itt az alkalom, �s kicsit felp�rgethetem a lapot.

J�l eml�kszem m�g a napra. Szeptember 18-a volt, �s kint �lltam az eb�dl� el�tt, v�rva az �j j�vev�nyeket. Gondoltam kedvesen k�rbevezetem �ket, �s megk�rdezem �ket, hogy benne lenn�nek-e egy cikkben. A besorj�z� kocsik k�z�l egy volt ismeretlen. Sz�rke volt, �s j�val modernebb, mint a t�bbs�g�. Vettem egy nagy leveg�t, �s hirtelen elfogott a v�gy, hogy elfussak. B�rcsak Jessica, a bar�tn�m itt lenne!

A k�r�sem meghallgattatott. Hirtelen mellettem termett.

- Angela, h�t itt vagy! Kire v�rsz? – k�rdezte k�v�ncsian.

- Az �j csal�dra, de k�rlek, maradj itt! Ideges vagyok! – k�ny�r�gtem, mire elmosolyodott.

- Ok�, maradok, nyugodj meg! �rni is akarsz r�luk?

Megvontam a v�llamat.

- Ha megengedik, igen. – s�hajtottam egyet.

- Akkor v�runk. Rem�lem, nem akarnak m�r az els� nap elk�sni, k�nos lenne. – kuncogott Jessica.

Er�ltetetten vele nevettem, majd mindkett�nknek egyszerre akadt el a hangja.

�ten k�zeledtek fel�nk, apr� mosollyal az arcukon. Apr�, de sz�vd�gleszt� mosollyal. Jessica felny�g�tt mellettem, �n megmoccanni sem b�rtam.

Gy�ny�r�ek voltak. Mindannyian. Az egyik l�nynak gy�ny�r�, sz�ke haja, �s a legszebb modellt megsz�gyen�t� alakja volt, pont �gy, ahogy a m�siknak. Rajtuk k�v�l m�g h�rom fi� volt, de a sz�szedet az agyamban kev�s volt, hogy le tudjam �rni �ket pontosan. Ilyen emberek nem is l�teznek, pont hogy m�g itt! Hah�, Forks-ban vagyunk! Az agyam vadul kiab�lt, �s �sz �rveket pr�b�lt felhozni, miszerint nem csak k�pzelem a helyzetet. Meg�lltak el�tt�nk, �s kiv�ncsian n�ztek r�nk.

- Ti vagytok a fogad�bizotts�g? – k�rdezte a fekete haj� l�ny, mik�zben egy �that� pillant�st k�ld�tt a mellette �ll� fi�ra, aki – �s csak akkor vettem �szre – a l�ny derek�t fogta.

A d�bbenett�l mozdulni sem tudtam. �k j�rnak!

Hirtelen, mintha ett�l a gondolatt�l feler�s�dtem volna, megeredt a nyelvem. A tudatom megnyugodott, nem igaz�n tudtam mire v�lni a helyzetet.

- Sziasztok, �n Angela Weber vagyok, � a bar�tn�m Jessica Stanley.

Biccentettek, majd v�rt�k a folytat�st.

- Ha-ha gondolj�tok, k�rbevezet�nk az iskol�ban, meg ilyesmi… ha b�rmi k�rd�setek van, csak nyugodtan, mi-mii tudunk seg�teni… - �, Angela fejezd m�r be! – �s, �s mindegy… csak ennyit akartam… akartunk, sziasztok!

Megragadtam Jessica kez�t, �s megfordultunk.

Istenem, ez sz�rny� volt! M�g �letemben nem dadogtam ennyire!

- H�, Angela! – ki�ltott valamelyik�k ut�nam.

Lassan visszafordultam.

Az egyik, bronzv�r�s-barn�s haj� fi� volt.

- Hallottuk, hogy te vagy az iskolalap �r�ja, �s rem�lj�k, hogy nem baj, de nem szeretn�nk, ha �rn�l r�lunk. Ugye nincs harag? – k�rdezte r�szv�ttel a hangj�ban.

Megr�ztam a fejemet.

- Dehogyis, nincs…!

Komoran b�lintott.

Hirtelen Jessica f�szkel�dni kezdett mellettem, �s zavartan k�h�cselni kezdett.

- Csak-csak a neveteket megtudhatn�nk? – k�rdezte paradicsomsz�n�re v�r�s�dve.

- H�t persze. � Rosalie Hale – mutatott a sz�ke haj� l�nyra – � Alice Cullen – a fekete haj� sz�ps�g – �k meg Emmett Cullen, Jasper Hale, j�magam meg Edward Cullen! – muatott be mindenkit. Emmett csupa izom volt, �s nagyot nyeltem, amikor a karja Rosalie derek�n landolt. Egy csal�dban egym�ssal j�rnak? Jessica megk�rdezte helyettem is.

- Ti-ti j�rtok?

Mindannyian elmosolyodtak, �n meg le akartam torkollni Jessic�t. K�rem, mag�n�gy is l�tezik!

- �szaki szok�s! – ny�g�tt fel Emmett, majd elmentek.

Jessic�val ledermedten b�multunk ut�nnuk. Ez t�l sok volt egy napra.

- O-ok�, erre nem tudok mit feleni – suttogta Jess.

- �n sem. De mindegy. Nincs cikk. – alapj�ba v�ve ez f�jt a legjobban. Pedig fogadjunk, hogy az olvasotts�g egy kicsit megugrott volna… de ha �k �gy akarj�k…

Hirtelen megsz�lalt a cseng�, mire befutottunk. Biol�gi�n szerencs�re egym�s mellett �lt�nk Jessic�val, �gy m�g p�ros munka volt mindent kit�rgyalhattunk.

- �n megpr�b�lom! – jelentette ki hat�rozottan.

- Mit is? – k�rdeztem, mik�zben a mikroszk�pban figyeltem az anyag v�ltoz�s�t.

- Nem l�ttad? Edward szabad!

Kerek szemekkel feln�ztem r�.

- Jess, k�rlek! Szerintem hagyd �ket!

- Mi�rt! Hidd el, nemsok�ra �sszej�v�nk. Vagy szerinted nem vagyok olyan sz�p, mint Rosalie? – k�rdezte j�tszva a s�rt�d�tts�get. Mindketten tudtuk a v�laszt. Persze, hogy nem…

- Mindegy, megpr�b�lom, b�zz bennem. Menni fog. – mosolygott r�m gy�ztesen, majd maga el� h�zta a mikroszk�pot.

Fejcs�v�lva n�ztem r�, majd legal�bb magamban „meg�rtam” azt a cikket a Cullen�kr�l.

A gondolataim minden pillanatban elkalandoztak, nem volt egy d�jnyertes nap. Jessica m�sr�l sem tudott fecsegni, mint hogy megszerzi Edward-ot, �s nem b�rta bel�tni, hogy ennek nincs sok es�lye. Az eb�dl�ben �gy �ltek le egy asztalhoz, mintha az �v�j�k lenne, �s szerintem az eg�sz iskol�ban le lett sz�gezve, hogy oda csak �k �lhetnek. Az iskola h�napokig Cullen l�zban �gett, titkon minden ember �ket leste a szeme sark�b�l.

De azt�n megszoktuk �ket – m�r ha lehet ilyen gy�ny�r� embereket megszokni.

Okosak voltak, gazdagok, t�k�letesek.

A Forksi �letet �k sem forgatt�k fel teljesen.

De azt nem is lehet.